A minap böngészem

az újságot és megakad a szemem egy aprócska hírdetésen, Tér-idő utazási
iroda várja lelendő utasait, felejthetetlen
élményeket, remek kikapcsolódást ígérve. Gondoltam, hogy sablonos ajánlatok, de a nevük
tetszik, mert túl hatásvadász.
Következett egy fárasztó hét és az egész ki is ment a fejemből, egészen addig, míg a szemét a
lakásban úgy össze nem gyűlt, hogy
kénytelen voltam levinni a kukába. A kukánál még egy megvető pillantást vetettem a
szemetesem tartalmára és akkor megpillantottam azt a
lapszámot, amiben azt a feledett hírdetést olvastam. Kis nosztalgiát éreztem iránta és
visszavettem a kupacból.
Felérve megint átfutottam a lapot, az ismerős hírdetést keresve.
Megleltem és most már az iroda címét is memorizáltam. Nem árt, ha náluk is tájékozódom az
árak vonatkozásában. Ámbár teljesen újnak
tünnek a piacon és mint ilyen, lehet teljesen megbízhatatlanok.
A címük nagyon is ismerősnek tetszett, szinte naponta jártam el ott a busszal és csodálkoztam
is, hogy még nem fedeztem fel az irodát.

* * * * * *

A kirakat újságpapírral volt tapétázva és ettől megint rosszra kellett gondoljak, de a bejáraton ott
fityegett a NYITVA tábla, így hát benyitottam.
A helyiségben ismét meglepetés ért. Mindenfelé, bár rendezett sorokban mobil wc-k, korhadt
fatörzsek, bádog hírdetőoszlopok, telefonfülkék állottak
bezsúfolva.
Ámulatomból egy pödrött bajszos férfi zökkentett ki, aki egy hajlított fa hintaszékben ülve
rámköszönt.
Kérdeztem, hogy jó helyen járok-e, mert én egy utazási irodát keresek és hogy valóban nyitva
vannak-e ? A bajuszos felugrott ültéből és elém
sietett. Közölte, hogy a legjobb helyen járok, náluk mindenki megtalálja a számítását, elégedetlen
ügyfél nincs. Erre ismét aggályoskodtam, hogy eléggé szokatlan a berendezés. Nem kell
aggódni, felelte, azonnal elmagyarázza miért is van ez így. Kérte foglaljak helyet egy fotelban és
ő is visszaült a
hintaszékébe. Azért van ez a szokatlan berendezés, mert bár rendelkeznek hagyományos
földrajzi értelemben vett utazási ajánlatokkal is, de a kínálatuk
döntő többsége, mint azt elnevezésük is sugalmazza, időutazásra vonatkozik.
Nagyot nyeltem és elnevettem magam. Fészkelődni kezdtem és kértem, hogy ne bolondozzon
velem, mert már itt sem vagyok, ha megpróbál átverni.
Nem-nem, ne nyugtalankodjak, válaszolta, semmi komolytalan nincs a szavaiban ! Felálltam és
kijelentettem, hogy ez badarság, időutazás nem létezik !
Kezeivel jelzett, hogy hallgassam meg és üljek csak le ismét. Eleget téve kérésének és vidámra
véve a figurát, hanyagul eldőltem fotelemben.
Láttam épp elég komikus helyzetet, egyel több vagy kevesebb már nem árthat. Kivárom hát, míg
kibúvik a szög zsákból, de csak annyi történt, hogy a
fickó bőséges magyarázatba fogott.
Azt állította, hogy az üzlethelységben lévő furcsállott tárgyak, mint az odvas fatörzsek, lepukkant

telefonfülkék, szutykos mobil wc-k, szakadt
hírdetőoszlopok, voltaképpen az időutazás eszközei, afféle időkapszulák.
A pudvásnak tűnő fatörzsek a régebbi korok felkeresésére szolgál vagy vidéken lehet velük
észrevétlenül megjelenni, míg a másik három forma, a
közelmúlt eseményeinek a zsúfolt nagyvárosi látogatására szolgál. Egyébként a közeli
események időhorizont a legnépszerűbb, mert a ma élő emberek sorban próbálják kijavítani a
nemrég elkövetett hibáikat, tévedéseiklet, amelyek rossz irányba terelték életútjukat.
Vannak természetesen túrisztikai célú utak is. Példának okáért igen népszerű Napóleon császár
koronázási ceremóniájára ellátogatni.
Az iroda, minden kedves ügyfelének ad egy ingyenes próbautat, amellyel igazolni szeretné a
szolgáltatás hitelességét…
Mindezt oly meggyőzően hadarta el, hogy kénytelen voltam nem közbeszólni, de egyszer csak
kibújt belőlem a kisördög és közbevetettem, hogy miért
nem tud erről a szenzációról a világ, miért kell rejtegetni ezt a fantasztikus lehetőséget ?
A válasza tulajdonképpen kimérten egyszerű és logikus volt ; mert így is teljes gőzzel működik a
vállakozás, nincs több kapacitásuk, nincs milliárd
időkapszula, amibe az emberiség belefér.
Arra pedig semmi szükség, hogy szétforgácsolja a céget a nagyközönség !
Mindezek után nekem szegezte a kérdést, hogy kívánom-e igénybe venni a szolgáltatást ?
Úgy gondoltam, hogy szkeptikusan tovább folytatom a játékot, mert ez az ember vagy igazat
mond vagy nagy kókler.
Kijelentettem hát, hogy hajlandó vagyok egy próbaútra !
Rendben van, mondta, hová szeretne eljutni első alkalommal ?
Ha valóban működik a dolog, legyen 1915, amikor egyik napon dédnagymamám elment a
postára a fronton harcoló férjének levelet feladni és míg odajárt, leégett a házuk és bennégett a
két gyerekük. A kályhából parázs pattant ki a szőnyegre, az pediglen begyújtotta a hajópadlót,
a padlózat tüze átterjedt a bútorokra, a bútortól tüzet fogott a nádtető és az egész vályogházból
csak egy földkupac maradt reggelre.
A gond csak az, ha megmenteném a gyerekeket, én meg sem születek, mert utána a
dédmamám, csak a tragédia miatt vállalt másik két gyermeket,
köztük az én nagyapámat.
Ez kész őrület, valami mást kell válasszak !
Legyen akkor 2015, amikor elütött az autó és oly csúnyán eltörött a lábam. Azóta sem gyógyult
meg rendesen, bicegek, barátnőm is elhagyott emiatt !

* * * * * *

Megneveztem a baleseti helyszínt és az időpontot, közben a kis bajszos szorgosan jegyzetelt,
majd odalépett egy mobil wc-nek látszó kabinhoz és
kitárta az ajtaját. Intett, hogy lépjek oda.
A kabin belseje telis-tele volt műszerekkel, színes kijelzők villóztak végig a falain. Most beviszem
az adatokat, a GPS kordinátákat, mondta teljes
higgadtsággal. Azzal folytatta, hogy amikor megérkezem, egy építkezésen vagy közterületen
fogom találni magamat. Az időkapszula nem fog feltűnést
kelteni, hiszen 2015-ben már mindennaposak a hozzá hasonló hordozható toilettek.
Amikor pedig végzek és vissza szeretnék térni ebbe a jelenbe, csak álljak be ismét a kabinba és
húzzam meg a porcelán végű lecsüngő zsinórt.
Kételkedésem az időutazásban, ugyan nem hagyott alább, de történjen bármi is, ez akkor is
szórakoztató !
Beléptem tehát az „időskatulyába”. (gúnyosan így neveztem el magamban a kapszulát) Oktatóm
ismételten magyarázatba fogott, hoghy csak a madzaghoz
nyúlhatok, mással ne babráljak, mert könnyen végzetes lehet, azzal rámcsukta az ajtót.
Nagyot sóhajtottam és megrántottam a zsinórt. Kis pukkanást hallottam, az ajtó máris kinyílt és
erős napfény áradt szét a fülkében.
A sokktól egy percre ledermedtem. Nem értettem, hogy mit is keresek ott. Az ajtót is csak
félve mertem megmozdítani, de amint látószögem ktárult az
ajtóval együtt, már tudtam, nincs miért aggódnom.
Az utca, a környék ismerős volt. Ott voltam, ahová a saját magam küldetése szólt. Ez hihetetlen,

hát mégsem tréfa az utazási iroda !
A kabin ajtaját becsuktam magam után és hunyorogva elindultam a verőfényben. A
néhány járókelő végigmért a tekintetével, de semmi érdekes nem volt
egy passon, aki az előbb használta a WC-t.
Első dolgom volt, hogy az ismerős újságosbódéhoz siessek. A napilapok fejlécét kerestem.
Semmi kétség nem fért hozzá, 2015. augusztus 13-a volt, de
hány óra ?
Karórámra néztem, ami russzul mutatta az időt. Azt a helyi időt mutatta, amit otthagytam. Az
újságosnál sikerült tisztáznom az új jelenem pontosidejét is.
Negyed órám volt arra, hogy odasiessek a közeli gyalogátkelőhöz, ahol egy kocsi el fog gázolni
és azt meggátoljam !
Ez az egész időutazásdi olyan gyorsan jött, de ki ne tenne meg mindent és élne a lehetőséggel,
hogy a sorsán jobbítson ?
Mihamarabb ki kellett találjak valamit, hogy a tragikus eseményt elkerűlje múltbeli énem.
Emlékszem, hogy a könyvtárba indultam azon a napon és a kórházban tértem magamhoz.
Elégségesnek mutatkozik, ha valami ürüggyel feltartom
magamat egy percre és már minden, de minden másképp alakul.
Volt egy trafik is a közelben, ott vásároltam egy nyeszlett szalmakalapot és egy idétlen
napszemüveget, de a divat most mellékes volt.
Ezek után megindultam egykori önmagammal szemben a jól ismert úton. Átvágtam a zebrán és a
sétányon folytattam utamat.
A forgalom gyér volt a hőség miatt, így könnyűszerrel megpillantottam fiatalabbik énemet, amint
úgy 100 méternyire tőlem, felém bandukolt.
A kalapot alaposan a szememre húztam a napszemüvegre rá. Szinte sajgott tőle az orrom.
Hamarosan ott álltam magam előtt.
Elnézést kérve, kissé rekedtes hangon szólítottam meg őt és a könyvtár holléte felől
tudakozódtam. Megtorpant és rám se nézve mondta, hogy ő is
odatart és megindult tovább a könyvtár irányába.
Én szemlesütve, bicegve próbáltam követni és lassítani az iramot. Minden pillanat számított !
Elégséges csupán pár másodperc és ami egykoron
megtörtént, csak fikció marad ! A hírhedt gyalogátkelőn együtt lépdeltünk át. Az egykor
vétkes gépkocsi már eltünedezőben volt az útkanyarulatban.
Micsoda megkönnyebülést éreztem ! Én nyertem, mi nyertünk és nem a kíméletlen múlt !
Még motyogtam valamit neki, magamnak, hogy köszönöm az útbaigazítást, hogy van egy kis
dolgom még és csak aztán megyek a könyvtárba és
rögvest elindultam az időkapszulához.
Már csak az motoszkált a fejemben, most hogy a feladatot elvégeztem, ha visszatérek a jövőbe,
ami egyuttal a jelenem is volt, nem fogok már többé bicegni és a barátnőm is otthon vár a
lakásban ?