Vadászat. Mit mondanak
erről a vallások tanítói – olvasható a 24.hu weboldalán. A lap újságírója, Rába Géza ezt kérdezte tőlük: Mi a véleménye az állatok vadászatáról, mit mond a vadászatról az ön vallása?
Darvas István – rabbi Ha választani kellene Mózes öt könyvének szereplői közül nagyon népszerűtlen hősöket, akkor Nimród és Ézsau feltétlenül köztük lenne. A bibliai szöveg visszafogottan fogalmaz velük kapcsolatban, de a rabbinikus irodalom nagyon rossz színben tünteti fel őket. Történetesen mindkettő vadász, hm. Ez nem jelenti azt, hogy az állatok elejtését kategorikusan megtiltotta a Tóra, vagy a később keletkezett vallástörvény, de nyilván nem véletlen, hogy a vadászok nem a legszerethetőbb hőseink. A zsidó gyakorlat az állatok csapdázását tartotta elfogadhatónak, mert a vadászat lehetetlenné teszi a madarak és emlősök kóser vágását, a golyó (nyílvessző) által megölt állat fogyasztásra alkalmatlanná válik. Az 1. zsoltár szerint boldog az ember, “aki nem állt vétkesek útján”. A Talmud (Ávodá zárá 18b) pontosít: az olyan emberről van szó, aki nem vett részt kinigjonban. Legnagyobb exegétánk, Rási megmagyarázta, hogy ez mit is jelent pontosan: “állatok vadászatát kutyákkal, kizárólag szórakozás céljából”. Rabbi Jehezkél Landau egyértelmű véleményt fogalmaz meg: “Hagyományainkban nincsenek vadászok Nimródon és Ézsaun kívül, a vadászat nem Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottjainak útja… aki rám hallgat, nem vesztegeti ilyesmire az idejét.” Természetesen a nem öncélú vadászat ellen nincs kifogása bölcseinknek, a vadgazdálkodás, vadvédelem megítélése teljesen más, mint a sport gyanánt űzött vadászaté. Rabbi Baruch S. Davidson írja: “A vadászat nem jó sport zsidó fiúknak vagy lányoknak. Próbáljátok ki a kosárlabdát.”
Farkas Pál – buddhista tanító A buddhizmus úgy az emberek, mint az állatok vadászatáról igen rossz véleménnyel van, bár az előbbiek vadászatát, mint tudatilag fejlettebbnek tűnő lényekét, szigorúbban ítéli meg. Az erkölcs terén a világiaknak is irányt mutató szerzetesi szabályzat az élet szándékos kioltását főbenjáró véteknek tekinti, és amennyiben ember az áldozat, a szerzetest kizárják a rendből, amennyiben állat, a szerzetes megvallandó vétket követ el. Asóka, a buddhizmus legendás nagykirálya alkotta meg megtérése után az első állatvédő törvényeket, és hozott létre állatmenhelyeket a sérült és elbitangolt állatok számára. 1. és 2. számú sziklarendeletében megtiltotta az állatáldozatot, az emberek mellett az állatok számára is gyógynövények termesztését és orvosi kezelést írt elő. 5. és 7. számú oszloprendeletében számos állat védettségét hirdette meg, köztük mindazokét, melyek sem nem hasznosak, sem nem használhatók étkezési célokra. Realista uralkodóként természetesen tudomásul vette, hogy egyes, növénytermesztés szempontjából nehezen hasznosítható területeken az emberek többé-kevésbé rászorulnak a legeltetéses állattartásra, és állati hús fogyasztására. De az étkezési célokat is szolgáló állatok közül az anyaállatokat és a hat hónapnál fiatalabb szaporulatot védettnek nyilvánította; tiltotta állatok etetését másik állat húsával, és a perzseléssel történő erdőirtást, ami számos élőlény pusztulásával jár; ünnepnapokon és szertartásnapokon megtiltotta egyes tenyésztett állatok kasztrálását, billoggal jelölését. Az utak mentén gyümölcsfákat ültetett és kutakat ásatott, állatok és emberek táplálására és enyhülésére. Nem állíthatjuk, hogy példája mindenben maradandónak bizonyult, ám egyes uralkodók bizonyos elemeit átemelték saját törvénykezésükbe, elsősorban a rituális állatáldozatok tiltását, és a hívő emberek körében is fennmaradt szokásként rendelkezéseinek jónéhány eleme, például minden élet tisztelete, a vegetáriánus étkezés előnyben részesítése, vagy a vadállatok és halak táplálása ünnepi alkalmakkor.