A visszanyert önbizalom döntött

– Mi jelentette a különbséget múlt szombaton a DVTK, a Haladás, a Balmazújváros és a Vasas között, azaz min dőlt el a bennmaradás a javunkra?

– Véleményem szerint az önbizalom, a bennmaradó csapatok a végsőkig bíztak magukban. 
Amikor átvettem a DVTK irányítását, azt tapasztaltam, hogy a diósgyőri játékosoknak nagyon alacsony szinten áll az önbizalma, ezért mindenekelőtt ezen kellett javítani, mert lehet profi sportolókról beszélni, de végső soron ők is emberi lények. Az önbizalomnak nincs abszolút mértékegysége, az a fontos, hogy növekedjék, mert akkor előnybe kerülsz azokkal szemben, akiknek csökken. Úgy készültünk az utolsó mérkőzésre, mint egy döntőre, ahol nincs középút, minden vagy semmi a tét. Csak magunkra koncentráltunk, nem törődtünk a többiekkel a heti munka során. Higgye el mindenki, biztos voltam a győzelmünkben, és optimistán vártam a többi találkozót is, kizártnak tartottam, hogy három riválisunkból egynél több győzzön, mert ők sokkal nehezebb feladat előtt álltak. A Videoton Magyarország bajnoka, azonban tisztában voltam vele, hogy a BL-selejtezők miatt korán kezdik a felkészülést, ezért számítani lehetett arra, hogy a kulcsjátékosok közül többen is pihenőt kapnak, ha már ilyen későn ér véget az idény. 

– Ezek szerint az önbizalom jelentette az alapot, mit lehetett, kellett erre építeni?
– Például a csapatszellemet. Az FTC ellen kifejezetten gyengén játszottunk, de előtte Debrecenben és a Paks ellen láttam a csapattá formálódás jeleit. Sikerült bebizonyítani, hogy az Üllői úton csak letértünk a helyes útról, és a hatból a legjobb teljesítményt a legutolsó meccsen tudtuk nyújtani. Ekkor játszottunk a legbátrabban, legagresszívebben, a inkább támadó felfogásban, amihez persze hozzájárult a nagy tét, és a telt háznyi közönség támogatása is. Ahogy a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is elmondtam, ilyen stílusú, csak még jobb csapatot szeretnék a következő bajnokságban is a pályán látni. 
Sokat segített az a hatalmas összefogás, amit múlt szombaton tapasztaltunk. Mögénk állt a klub, egyesével minden dolgozó, illetve a stadiont megtöltő szurkolók is. Csupa olyan impulzust kaptunk a héten, hogy mindenki bízik bennünk, és melyik vetélytársunkat támogatta tízezer néző? Ez döntőnek bizonyult az utolsó 90 percben.

– A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón azt ígérted, úgy játszik majd a csapat, ahogy korábban. Hogyan sikerült változtatni?
– Ez egy folyamat végeredménye. Igyekeztem minél hamarabb átadni az általam elképzelt és elvárt játékfelfogást, ugyanakkor a korábban említett alacsony önbizalmi szint miatt nem helyezhettem extra nyomás alá a játékosokat, bőven elég volt nekik, hogy szinte minden héten győzelmi kényszer alatt léptünk pályára. Az edzéseken igyekeztem jó hangulatot teremteni a felszabadult munka érdekében, azonban a mérkőzések által okozott stresszt természetesen nem lehet levenni a meccsnapon, különben is profikról van szó, akik ehhez vannak szokva. Már a legelső találkozón, Újpesten is szerettem volna a múlt szombatihoz hasonló megoldásokat látni a pályán, azonban el kell ismernem, ott hibáztam, a csapat akkor még nem állt készen erre a feladatra, hiányoztak a sprintek, a gyors mozgások. Hat héttel később viszont eljött az idő, egész héten erre a játékfelfogásra készültünk, és meg is lett az eredménye. 

– Úgyszintén a Videoton elleni mérkőzés előtt tartott sajtótájékoztatón idézted föl, hogy labdarúgóként kétszer is kerültél már hasonló helyzetbe, amikor az utolsó fordulóban legalább döntetlent kellett játszani a Real Madrid ellen, illetve idegenben kellett legyőzni a Santander csapatát. Akkor is sikerült, és most is, játékosként vagy edzőként volt nehezebb feladat?
– Vezetőedzőként az önmagadba és az elvégzett munkába vetett hit magabiztossá tesz. Mindhárom mérkőzésen rendkívül kemény helyzet előtt álltunk, azonban edzőként talán egy kicsivel könnyebben viseltem. Hét közben hatalmas a nyomás nehezedett rám, de a meccsnapon a játékosok léptek pályára, ők kerültek rivaldafénybe. Akkor is sok feladat várt rám a motivációtól a cserékig, de ez össze sem hasonlítható azzal, amikor döntetlen állásnál néhány perccel a lefújás előtt szemben állsz a kapussal.

– Lehet készülni olyan cserére, hogy majd a beálló Makrai Gábor eldönti a mérkőzés, vagy ez inkább szerencse?
– Rengeteget gondolkodtam Makrai Gábor szerepeltetésén. A hét elején hajlottam rá, hogy a kezdőcsapatba jelöljem, úgy éreztem, a bal oldalon elkél egy gyors, gólerős támadó. Később úgy láttam, készen áll ugyan a játékra, de csereként hasznosabb tagja lesz a csapatnak.  Serhii Shestakov – aki korábban szintén nem játszott sokat, de ezen a délutánon nagy szükségünk volt rá – nagyszerű munkát végzett, és amikor úgy éreztem a Videoton egyenlítését követően, hogy frissíteni kell, akkor beküldtem Makit a helyére. Eddig tart az edző szerepe, a többi a játékoson múlik. Boldog vagyok, hogy betalált, rendkívül szépen és higgadtan oldotta meg a gól előtti helyzetet. Személy szerint megérdemelte ezt a gólt, de a csapat is megérdemelte, mint ahogy a klub pedig a bennmaradást érdemelte meg. Azt hiszem, örökre emlékezetes momentum marad számomra ez a pillanat. De ha már a gólokról beszélünk, akkor nem szabad elfeledkezni Dušan Brković fejeséről sem, az is csodálatos volt. Sokáig Achilles-sérüléssel bajlódott, inkább elengedtük Szerbiába, hogy kezeltesse magát azzal az orvossal, aki korábban is gyógyította. Jó döntést hoztunk, mert amikor visszatért, újra teljes értékű munkát végzett, majd a mindent eldöntő mérkőzésen góljával főszereplővé lépett elő.

– Lipták Zoltán is sérülés után tért vissza a Videoton ellen.
– Lipi vállszalagja részlegesen elszakadt, azaz minden ütközés kockázatossá vállt számára, pedig egy védő nem játszhat testi kontaktus nélkül. Néhány mérkőzést kihagyott, és még nem volt százszázalékos állapotban, de nekünk szükségünk volt a pályán a kapitányra, egy olyan erős személyiségre, aki magával tudja ragadni a többieket. Ő pedig igazi vezér, aki emellett kellő rutinnal és jó rúgótechnikával is rendelkezik. Kiváló munkát végzett a védelem előtt amíg el nem fáradt, de csak köszönettel tartozunk neki, hiszen azt a mérkőzés előtt is tudni lehetett, hogy nem ő a legfiatalabb a csapatban.

– Rövid a nyári szünet, hamarosan kezdődik az új bajnokság. Mi lesz a legnagyobb különbség az elmúlt 6, és az eljövendő 33 mérkőzés között?
– Az idő. Egy vezetőedző számára az idő a legfontosabb, és az elmúlt egy hónapban nekem nem sok jutott. Most viszont lehet csapatot építeni. A Videoton ellen már felsejlett, mit szeretnék, persze magasabb szinten: bátor támadójátékot, mozgékony középpályát, akik birtokolják a labdát, és irányítják a játékot. Június 18-án kezdjük a munkát, de nem szeretem a felkészülési időszak kifejezést, sokkal inkább azt szoktam mondani, ekkortól dolgozunk az első mérkőzés megnyerésén. Végig Miskolcon dolgozunk, mert Magyarországon máshol sem kedvezőbb az időjárás, a létesítmény viszont kifogástalan, minden rendelkezésre áll, amire szükségünk lehet. Azt kértem, hogy az első mérkőzés kivételével csupa erős csapattal találkozzunk, akik segítenek felkészülni a bajnokságra. Az élvonalbeli magyar csapatok mellett tervünkben szerepel egy nemzetközi találkozó is. 

– A modern foci velejárója, hogy kevésbé stabilak a keretek, mint évtizedekkel ezelőtt.
– Mielőtt elfogadtam volna a DVTK ajánlatát, azt kértem a klubvezetéstől, hogy mielőbb töltsék be a sportigazgatói posztot, mert egyedül nem tudok ellátni két feladatot. Hétfőn teljes gőzzel munkába állt Tajti József, akire nagy szükség van, hiszen néhány játékosnak lejár a szerződése, kölcsönszerződése, míg megint mások az általuk reméltnél kevesebb játéklehetőséget kaptak. Amelyik csapat két egymást követő évben a kiesés elkerüléséért játszik az utolsó fordulóban, annak nagyon sok mindent fejlesztenie kell, de legfontosabb a keretet megerősíteni. Azt szeretem, ha minden helyzetben több választásom van, szeretek előre felkészülni, és nem csak a holnapra és a holnaputánra, hanem a szeptemberre, decemberre is. A mai labdarúgásban teljesen normális, hogy játékjogot ad és vesz egy klub, azonban mindig az a legdrágább, ha meglepetésként ér egy új helyzet, márpedig az átigazolási szezon zárásáig bármi megtörténhet, rajta kell tartani a szemet a piacon.

– A felkészülés kezdetéig mi a program?
– Egy profi sportoló számára legalább annyira fontos a pihenés, mint a munka. A hét közben elfáradt lábakkal nem lehet hétvégén csúcsteljesítményt nyújtani, de ha másfelé jár a játékos feje, az is akadályozza az eredményes játékot. Úgy engedtem el a játékosokat, hogy kapnak két hetet arra, hogy tökéletesen kipihenjék magukat. Egyéni program sincs, mert két hét alatt akkor sem tudnak leereszteni, ha végig a vízparton fekszenek.
Június 18-án kezdjük a felkészülést a július 21-én kezdődő új bajnokságra, ami öt hét felkészülést jelent. Ez rövid időszak, hat hét ideálisabb lenne, azonban akinek különböző okokból szüksége van rá, annak inkább adtam még extra szabadságot annak érdekében, hogy tökéletesen kipihenve, újult erővel kezdje el a felkészülést. Ugrai Roland végigjátszotta az évet, amikor mások szusszantak egyet, ő a válogatottban szerepelt. Makrai Gábor jelenleg is az U21-es válogatottal készül (Azerbajdzsánban gólt is szerzett – a szerk.), számára csak később kezdődik a pihenő, természetes, hogy nem kell az első héten megjelennie a DVTK Edzőközpontban. Hasonló cipőben jár Lipták Zoltán és Antal Botond is, ők az UEFA B-licences edzőképzésen vesznek részt, ami nem jelenti azt, hogy a testük, agyuk ne igényelne két hét teljes kikapcsolódást. Ivan Radoš fia Miskolcon jár iskolába, ha nem adok neki plusz pihenőt, akkor nem tud elmenni a családjával nyaralni. Inkább azt mondtam neki: néhány nap nem számít, pihend ki magad, legyél a családod körében, töltődj fel, ne is foglalkozz a focival! Eperjesi Gábor egyetemre jár, 4-5 igen kemény vizsga vár rá a nyár elején. Az ő esetében is többet ér, ha legalább egy kicsit pihen, mintha teljesen kifacsarva vágna neki az új idénynek. Emberek vagyunk, ennek megfelelően kell bánni a labdarúgókkal, ugyanakkor az edzéseken én leszek az első, aki megköveteli tőlük a maximumot.

– És neked mi fér bele a két hét szabadságba?
– A feleségemmel Murcia vidékén töltünk egy hetet. Az idő rövidsége miatt ekkor sem kapcsolhatom ki a telefonom, ha nem is napi 12 órát dolgozom, de figyelemmel kísérem az eseményeket. Malagába visszatérve pedig ugyan otthon, de számomra már elkezdődik a tényleges felkészülés a következő bajnokságra. Június 18-án, hétfőn pedig indul a közös munka!