Egy héttel ezelőtt
jelentek meg fotók arról, ahogy a 36 éves Sophie Power szoptatja a gyerekét egy ultramaraton-verseny féltávjánál. Power a meglehetősen kemény, 117 kilométer versenytávú, de hatalmas szintkülönbségekkel tarkított Ultra-Trail du Mont Blanc versenyén indult, amit a legjobbak húsz óra körül, a mezőny nagy része pedig 32-46 óra alatt fut le.
A fotó az olasz síközpontban, Courmayeurban készült, ahol Power szoptatta három hónapos fiát, Cormacot. A fénykép pár nap alatt hatalmas karriert futott be, a világ minden táján beszámolt róla, így mire Power hazaért londoni otthonába, döbbenten tapasztalta, hogy mennyi reakciót váltott ki a cselekedetével. Korábban még Instagramot se használt, most pedig azt tapasztalta, hogy mindenki rá kíváncsi. Mint az első, a Guardiannak adott interjújában elmondta, nem volt felkészülve erre az érdeklődésre, de nagyon örül, hogy sikerült párbeszédet kezdeményeznie a témáról.
„Ez olyasvalamiről szólt, amiről a nők úgy érzik, hogy nem igazán tudnak beszélni. Van ez a hatalmas anya-bűntudat, hogy állandóan száz százalékban a gyerekedre kell figyelned, és én azt mondom, hogy ha nem figyelsz a saját testi és mentális egészségedre, akkor nem lehetsz a legjobb anya sem. Nekem szükségem van arra, hogy fizikálisan fit legyek és legyűrjem e mentális akadályokat. A nőknek sok gondot okoz, hogy nyíltan beszélhessenek erről” – mondta el Power, aki beszélt arról is, hogy alig figyelt oda arra, hogy fényképezik. Ekkor ugyanis csak a gyereke etetésére koncentrált, miközben vélhetően közelében ott állt a férje, aki egy avokádószendvicset pakolt be a táskájába, és segített felkészülni a következő szakaszra.
A fotós, Alexis Berg direkt rá is kérdezett, hogy készíthet-e egy fényképet, de nem gondoltak arra, hogy ebből ekkora sztori és sok százezer megosztás lesz.
Power beszélt a versenyélményeiről is: az első éjszakát sok futótól eltérően alvás nélkül futotta végig, de mint mondta, anyaként fel volt erre készülve:
„Alvásmegvonás tekintetében valószínűleg én voltam a legjobban edzett versenyző a mezőnyben.”
A két éjszaka alatt összesen 20 percet aludt, ugyanakkor a versenyen nem hajtotta meg magát, rendesen evett, és nem akarta kihozni magából a maximumot. Végül 44 óra alatt ért célba, és elmondása szerint szinte felfrissülten érkezett meg, legalábbis korábbi versenyeihez viszonyítva.
Korábban megjárta már a Szaharát átszelő ultramaratont és a görögországi megállás nélküli Spartathlont is. Power 2009-ben kezdett el futni, gyakorlatilag a semmiből, korábban egy kilométert se futott le életében. Akkor azonban hirtelen felindulásból feliratkozott egy maratonra, úgy, hogy egy medencét alig bírt átúszni.
Ahhoz, hogy a Mont Blancon átfutó ultramaratonon indulhasson, versenypontokat kell gyűjtenie más ultramaratonokon. 2015-ben már indulhatott volna, de akkor végül nem állt rajthoz, mert hat hónapos terhes volt első fiával. És míg a sérült versenyzők később visszaigényelhetik rajthelyeiket, a terhes nőknek nincs ez a lehetőség. 2018-ra tudott újra helyet szerezni magának, és ekkor úgy látta, ha most a második gyermeke megszületése miatt nem futna, akkor ismét éveket kéne várnia, míg újra lesz elég pontja.
A célegyenesbe két gyerekével futott be, a nagyobbik gyerek már mellette lépkedett, míg a három hónapos Cormacot az utolsó 50 méteren a kezében vitte magával.
Utólag úgy látja, hogy a számára is váratlanul jött 15 perces hírneve egy erős üzenetet küldött a nőknek: hogy amikor anyákká válnak, az önidentitásuk nem változik meg, és nem kell elveszítsék azt, amivel az anyaság előtt rendelkeztek. Ahogy ez a férfiaknál amúgy teljesen egyértelmű.