Én 50 éve
napi rendszerességgel olvasom a magyar sajtót, tudom, hol voltak az ebek elhantolva, kik voltak a véresszájú újságírók. Nem voltak illúzióim. De könyörgöm, néztem egyszer a tévében egy sajtóklubot, és volt hírszerzőket láttam ott újságíróként. Soroljam? Én mindig a fiatalokat próbáltam megszólítani, az idősebbek már nem fognak megváltozni.
Ezt a generációs mítoszt a Fidesz története cáfolta meg többek között.
Volt egy sokszínű kezdet a kilencvenes évek elején. Hogy ez hogyan züllött le, az egy szomorú történet, amin az embernek csak sírni volna kedve.
Amikor ön 2015-ben átvette a Széchenyi-díjat, azt nyilatkozta, hogy Orbán „nem piszkos”, a személye elfogadható. Most viszont már azt írja, hogy Orbán Viktor nem tekinthető demokratikus politikusnak.
Slussz. Nekem a „maffiaállam” és a hasonló tézisek sokáig csak hőzöngésnek tűntek. Nekem bizonyítékok kellenek, és az sokáig nem volt. Orbánnal nem volt személyes kapcsolatom: bár egy ’87-es állambiztonsági iratban együtt szereplünk, mint akiket egyaránt megfigyeltek, nekem csak 2013 körül volt egy egyórás személyes beszélgetésem vele. Akkor nekem egy karmesternek tűnt, elmondta, hogy ő koordinálja a zenekarában a nyolc fő komponenst. De ő nem tudott soha igazán felelősséget delegálni, úgyhogy mára lényegében egymaga maradt. Nagyon hiú, és joggal. Igazi „szókovács”: nagyon ügyesen használja szónoki célra a magyar nyelvet.https://index.hu/techtud/2018/09/26/tokes_rudolf_interju_politologus_kialkudott_rendszervaltas_ujragondolt_tortenelem_orban_elit/