PlaneSpottingEz a mi nemzeti sportunk (v. ö. sportnemzet). Még stadion sem kell hozzá, csak sok-sok milliárd forint. Állunk a reptéren, beszívjuk a friss levegőt, várjuk a magángépeket. A szemünk fölé tartott kézzel lessük az eget, nézzük az ellopott, elszálló jövőt. 
Ők odafentről nem látják. Nem is néznek ki az ablakon, inkább újra átlapozzák a Sportot. Mit nézzenek? A Sport is az övék, a gép is, a táj is. Így alakult. Minden magyar ember 11 millió forintot kapott eddig a csúf Brüsszeltől. Nekik egy kicsit több jutott belőle: repülő, sofőrös autó, VIP-páholy Londonban; nekünk egy-egy meccs a kábeltévén. Mi döntöttünk így, megszavaztuk, háromszor is. 
Valaki egyszer majd filmet készít belőle. A szöveg már készen is van, csak a képet kell rögzíteni.
„Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz sportruhát és hozzáillő sporttáskát.”
„Aggódhatsz a számlák miatt. Az ennivaló miatt. Valami szaros futballcsapat miatt, ami nem képes győzni.”
„Az alja, a legalja vagyunk. A nagyvilág söpredéke. A legnyomorultabb, legszánalmasabb, legszemetebb emberfajta, ami a civilizációból született. Tróger népség. Még rendes gyarmatosítókat sem találtunk magunknak. Roskatag tetvek uralkodnak rajtunk. Szerintem ez elég szar helyzet. És a világ minden friss levegője sem változtat ezen.”