A rossz
választási eredmények miatt Angela Merkel lemondott a CDU pártelnökségéről, de 2021-ig maradna kancellár.
- Pártjában megőrizheti befolyását, ha az eddigi főtitkár Annegret Kramp-Karrenbauer lesz az elnök, de mozgolódik a konzervatív szárny is, hogy visszahozzák a régi irányvonalat.
- Koalíciós partnerei, a CSU és az SPD viszont nagy nyomás alá kerültek, hogy leváltsák vezetőiket, és ez megrengetheti a kormányt is.
- Ha összeomlik a nagykoalíció, Merkelnek alighanem idő előtt mennie kell.
Európát és Németországot is váratlanul érte Angela Merkel visszavonulása. A kontinens elmúlt 13 évének legbefolyásosabb politikusa hétfőn sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a decemberben esedékes hamburgi pártkongresszuson nem jelölteti magát elnöknek, és maximum 2021-ig marad kancellár. Elismerte, hogy a pártelnöki pozíció átadása rejt kockázatokat a kormányzásra nézve, de azt mondta, ezt a rizikót vállalnia kell.
Merkel atlantista politikája meghatározta Európa elmúlt két évtizedét. Kormányzása idején Németország az unió de facto vezetője lett; Merkel gyakorlatilag egymaga vezényelte le a görög pénzügyi válság kezelését, egyben tartotta az eurozónát, a 2011-es fukusimai katasztrófa után pedig utat mutatott azzal, hogy felszámolta a nukleáris energiatermelést Németországban.
De Mitte jelszavával (közép) a pártja irányvonalát is gyökeresen megváltoztatta, a hagyományosan jobbközép kereszténydemokrata pártot középre pozicionálta. Merkel alatt a CDU olyan döntéseket hozott, amelyek előtte szóba sem jöhettek volna a konzervatív pártnál: a liberálisokkal karöltve eltörölték a sorkötelezettséget, a szociáldemokratákkal közösen bevezették a minimálbért, tavaly pedig – a képviselőknek szabad kezet adva – megszavazták a melegházasságot. A recept pedig működött, a különböző politikai erők igényeinek együttes kielégítése biztosította a támogatást Merkelnek és a pártnak.
A 2015-ös menekültválság után viszont már nem tudta egységben tartani Európát, sőt Németországot sem, a nemzetközi politikában kivívott státuszáról mégis sokat elmond, hogy ma legnagyobb külföldi kritikusai is abban bíznak, kitölti mandátumát. A lengyel Kaczinsky-kormány külügyminisztere, Jacek Czaputowicz és Andrej Babiš cseh kormányfő egyaránt úgy nyilatkoztak, eminens érdekük, hogy a kancellár 2021-ig a helyén maradjon.
A német politikában sem követelik hangosan Merkel távozását, sőt a kancellár a párton belül is élvezni látszik a többség bizalmát – mégis könnyen lehet, ez sem lesz elég a kancellária megtartásához. A Merkel vezette nagykoalíció beleremeghet a bejelentést követő mozgásokba, és veszélybe sodorhatja a kancellár hatalmát.
Párton belül megmaradhat Merkel hatalma, de így is megremeghet a kormány
A CDU-CSU szövetsége és a velük együtt kormányzó SPD országos támogatottsága egyaránt több mint 8 százalékot esett a tavalyi választásokat óta, és ez előbb a bajorországi majd a hesseni tartományi választásokon is megmutatkozott. A német elemzők egyetértenek abban, hogy a kancellár megfelelő pillanatban jelentette be visszavonulását; van esélye arra, hogy kitöltse mandátumát, viszont abban is konszenzus van, hogy ez már nem csak rajta múlik.
A CDU 73 éves történetében csak kétszer fordult elő, hogy két elnökjelölt indult volna, most pedig egyből hárman is bejelentkeztek – Merkel túlélése szempontjából pedig egyáltalán nem mindegy, kivel kell megosztania a hatalmát.
A decemberi tisztújítás előtt Annegret Kramp-Karrenbauer, a párt főtitkára látszik a legesélyesebb elnökjelöltnek. „AKK”-t, aki hét éven keresztül volt Saar-vidék tartományi miniszterelnöke, a Spiegel szerint Merkel év elején épp azért hívta maga mellé főtitkárnak Berlinbe, hogy felépítse őt következő pártelnöknek. Más kérdés, hogy a lap szerint Merkel 2020-ra tervezte visszavonulását, így pont az építkezésre nem jutott idő.