Kolosi Tamás ebben arról beszélt, hogy az elmúlt tíz évben a politikai réteg elkezdte lebecsülni a tanulás fontosságát, azt sugallva, „hogy mi szükség van itt ókori történelemmel vagy egyéb humán tudományokkal foglalkozó emberekre, neveljünk inkább minél több szakmunkást, mert azokat majd könnyen fölszívja a munkaerőpiac! Az alapvető probléma ezzel a politikával, hogy a munkaerőpiac napi igényeinek veti alá az oktatási rendszert. Ez még csak nem is huszadik, hanem tizenkilencedik századi felfogás. Már a huszadik században sem mondta igazán komoly ember, hogy így kell képezni. Hanem egyre inkább tudomásul vették, hogy az élethosszig tanulás az egyetlen lehetőség hogy valaki ne potyogjon ki a társadalmi szelekció során.”
Azt már Tóth István György jegyezte meg:
Az nagyon súlyos dolog, ha az embereket lebeszélni próbálod arról, hogy rugalmasak, innovatívak, kíváncsiak legyenek, és megpróbálod visszavinni őket valami tizenkilencedik századi világba, azzal, hogy azt mondod, hogy az asztalos az legyen asztalos, és kész.
Hozzátette: az ország érdeke, hogy az emberi tőke folyamatosan magas szinten legyen, ami nemcsak a magas iskolai végzettség magas arányát jelenti – azt is –, hanem hogy minél rugalmasabb képességkészlettel rendelkezzenek az emberek. Ennek ellentmond a gyerekek minél korábbi specializációra állítása, hiszen a technikai fejlődéssel nagyon gyorsan avulnak el tudások, szakmák.
Nagyon könnyen belekerülhetünk egy olyan negatív spirálba, hogy itt marad az alulképzett maradék. Illetve úgy válik ketté a társadalom, hogy lesz egy globalizációban versenyképes része, és lesz egy maradék, amelyik teljesen versenyképtelenné válik, ettől frusztrált lesz, és mindenféle politikai bullshiteket megvesz”
– mondta Tóth István György.
https://index.hu/belfold/2018/11/06/tarsadalmi_riport_2018_magyarorszag/