Miközben Vlagyimir Putyin világszerte szeret az Egyesült Államoknak ellentartó nagyhatalom szerepében tetszelegni, a nagyhatalmiság gazdasági alapjai egyre inkább roskadoznak. Az orosz gazdaság nagyjából a 2008-as válság óta képtelen értékelhető növekedésre, amiért az olajár, a gazdasági szankciók és az orosz gazdaságpolitika hiányosságai egyaránt felelősek. Bár a jelenlegi kilátások inkább stagnálásról, mintsem összeomlásról szólnak, a jelek szerint a rendszer tehetetlensége túl erős ahhoz, hogy Oroszország gazdaságilag is világhatalommá váljon.
Az orosz gazdaság hosszan elnyúló stagnálási periódusban van, a második világháború óta nem volt ilyen gödörben – ezt nem a Putyin-rezsim egy külföldi bírálója, hanem az orosz számvevőszék elnöke, (az egyébként liberálisként számon tartott) Alekszej Kudrin korábbi pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes mondta november végén.
A kijelentéssel már csak azért is nehéz vitatkozni, mert a jelek szerint az idei lesz sorozatban a hatodik év, amikor az orosz gazdaság nem képes értékelhető növekedésre, de évtizedes távlatban is stagnál. Ennek alapvetően három oka van:
- Egyrészt Moszkvára az ukrajnai háborúja, illetve egyéb destabilizáló tevékenységei miatt kivetett amerikai és európai szankciók a felszín alatt igenis hatnak.
- Hasonlóan nagy csapást jelent, hogy a nemzetközi olajár az előző évtizedhez képest alacsony és instabil.
- És nem elhanyagolható összetevő az sem, hogy Vlagyimir Putyin hiába az aszimmetrikus hadviselés mestere, ahogy az autokratikus vezetők esetében lenni szokott, a gazdaságpolitikához ő sem ért.
Hogy zavar van az erőben, azt jelezték a szeptemberi események is, amikor a kormány pénzszűke, illetve a társadalom gyors öregedése miatt kénytelen volt kezdeményezni az egyébként elég alacsony nyugdíjkorhatár emelését, ez pedig (dacára a sajtó és közélet feletti kontrollnak) hosszú ideje nem látott tüntetéshullámot szült.