Új csapat építésébe kezdett bele Diósgyőrben Völgyi Péterrel karöltve a nyáron érkező Cziczás László

– Sikeres ceglédi évek után nyáron vetted át az Aluinvent DVTK irányítását. Milyen tervekkel, elképzelésekkel érkeztél a klubhoz?
– Nem idén keresett már engem először a DVTK, de úgy éreztem, most jött el az ideje a váltásnak. Úgy gondoltam, készen állok arra, hogy egy ilyen nagy tradíciókkal rendelkező klub csapatát vezessem. A tervem az volt, hogy egy szerethető csapatot próbáljak meg kialakítani, amelyik csúszik-mászik a pályán, és úgy gondolom, hogy ez sikerült. Egyre többen vannak a mérkőzéseinken, reméljük, hogy hamarosan egy táblás házat is (január 13-án a Sopron érkezik Miskolcra – a szerk.) össze tudunk hozni. Összességében az itt eddig elvégzett négyhónapnyi munka jól alakult.

– Két sorozatban lépett pályára a csapat ősszel. A bajnokságban az alapszakasz első köre után kilenc győzelem mellett mindössze két vereség áll a nevetek mellett. Előzetesen elfogadtad volna ezt?
– Mindenféleképpen. Ha valaki garantálta volna nekem előzetesen, hogy a második helyen fogunk állni a bajnokság első körének végén, nyilvánvalóan nem gondolkodtam volna rajta sokat, hogy aláírjam-e vagy sem. Minden reményemet és várakozásomat felülmúlja az eddigi szereplésünk és maga a tény, hogy a második helyen állunk a tabellán.

– Érdekesség talán, hogy a két bajnoki vereség közül az egyiket az újonc Csatától szenvedtük el, ráadásul hazai pályán. 
– Amikor egy úgynevezett kiscsapat elmegy egy úgynevezett nagycsapathoz játszani, akkor azt kettőzött erővel teszi, felszabadultan, nyugodtan, mindenféle teher nélkül. És hogy ha az esélyesebb csapat kicsit meginog, vagy elveszíti az uralmát a mérkőzés irányítása felett, onnan már nagyon nehéz visszajönni. Ez történt velünk a Csata ellen. Gyakorlatilag már az első félidőben eldönthettük volna azt a találkozót, de nem tettük, visszaengedtük őket, akkor pedig már késő volt, nem tudtunk megújulni. Másfelől megközelítve azt a meccset, ha sikerrel vettük volna azt az összecsapást, lehet, hogy most nem arról beszélünk, hogy a második helyen várjuk a folytatást. Utólag azt mondom, jókor kaptunk egy jó nagy pofont, ami észhez térített bennünket. Most jó az az út, amin járunk és jó irányba tartunk.

– Többször hangsúlyoztad, hogy a bajnokság van a fókuszban, ehhez képest az Európa Kupában is parádésan szerepelt eddig a csapat. A sorozat nyolcaddöntőjében fogtok pályára lépni január végén. Megnőtt az étvágy az európai szereplés tekintetében?
– Az, hogy az Európa Kupa csoportunkból tovább tudtunk jutni csoportgyőztesként, 5-1-es mutatóval és ezzel kiemeltként folytathatjuk, tényleg minden előzetes várakozásunkat felülmúlja. De ez továbbra is csak egy hab a tortán. Ha minden jól alakul, akkor egy óriási, európai szinten is nagy múltú, kiemelkedő csapatot tudunk Miskolcra hozni, mégpedig a török Galatasarayt. Ez nagyon nagy dolog lenne, és igazi kosárünnepet varázsolhatnánk a sportcsarnokba. Ugyanakkor továbbra is az lebeg a szemem előtt, hogy a DVTK-t visszavezessem oda, ahová való, a bajnokság négy legjobb csapata közé.

– Sikerült a nyáron úgy kialakítani a csapat keretét, ahogy szeretted volna?
– Nagyon későn tudtuk megtalálni a negyedik külföldinket, emiatt elég későn állt össze a csapat. Egyébként mindenkivel elégedettek vagyunk az eddig mutatott teljesítménye alapján. Sikerült egy egymásért küzdő csapatot kialakítani, a közösséget körülvevő hangulat is abszolút pozitív, nemcsak a meccseken, hanem azokon kívül is, és ezt szerintem érzékelhetik a nézők is. Úgy gondolom, hogy egyelőre rendben van minden, és bízom benne, hogy ez még nagyon sokáig így is marad.

– Sok szép győzelmet aratott a csapat az ősz folyamán. Akad-e ezek között olyan, amelyik kiemelkedő valamilyen szempontból, amelyikre különösen szívesen emlékszel vissza?
– Szerencsére több ilyen mérkőzést is ki tudnék emelni, mást ne mondjak, emlékezetes siker volt, amikor idegenben a Nantes ellen nagyszerű játékkal, majdnem száz pontot dobva diadalmaskodtunk. Úgy tudom, a Diósgyőr története során még soha nem győzött Franciaországban, tehát ez mindenképp egy nagy fegyverténynek számít szerintem. De említhetném a győri sikerünket vagy azt, hogy hazai pályán megvertük a Szekszárdot, ezek is emlékezetesek számomra. Nagyszerű, hogy van miből válogatni, nehéz egyet is kiemelni. De el kell mondjam, nekem minden győzelem édes, az is, amit az MTK ellen ér el a csapatom, tehát nyerjünk minél többször, a győzelmet nem lehet megunni.

– Van olyan játékos, akit kiemelnél az eddig mutatott produkciója alapján?
– Medgyessy Dórának nagyon jó szezonjai voltak az elmúlt néhány évben, de úgy érzem , most erre is rá tudott tenni még egy lapáttal. Igazi vezére a csapatnak a pályán és azon kívül is, nagyon szépen húzta a többieket. Maja Škorić csapakapitányhoz méltó teljesítményt nyújt, Chanel Mokango pedig korlátlan úr a palánkok alatt mindkét oldalon. Eglė Šulčiūtė is napról napra jobban játszott, és emberileg is értékes tagja a csapatunknak, ezért is nagy érvágás, hogy a sajnálatos sérülése miatt nem számíthatunk rá a továbbiakban. Mielőbbi gyógyulást kívánunk neki. A többiek is szépen hozzáteszik a magukét, mindenki nagyon szépen beállt a sorba, öröm a lányokkal dolgozni.   

– Decemberben egy erőltetett menetben szerepelt a csapat, a január is eseménydúsnak tűnik. 
– Valóban, de talán annyival lesz könnyebb a január, hogy a remek Európa Kupa szereplésünknek köszönhetően bekerültünk a nyolc kiemelt gárda közé, ezzel megspóroltuk magunknak a playoff első körét, így nem kell pályára lépnünk január 3-án és 10-én. Ez azért jó, mert így nyugodtabb felkészülést tudunk megvalósítani. Persze, nehéz sorozat következik, de erre készülünk folyamatosan, mi ennek örülünk, hiszen profi sportolók vagyunk. Élvezzük azt, ha játszhatunk, úgyhogy édes teher ez, ami a vállunkat nyomja. Minden kedves szurkolónknak köszönjük az eddigi lelkes biztatást, kellemes ünnepeket kívánunk valamennyiüknek! Bízom abban, hogy jövőre még nagyobb számban mellénk állnak és közösen nagy sikereknek fogunk tudni örülni.

Az Aluinvent DVTK 2019-es programja ide kattintva böngészhető.