Négy saját
nevelésű fiatal utazott el – életében először – a DVTK labdarúgó csapatának téli törökországi edzőtáborába. Bárdos Bencével, Farkas Marcellel, Géringer Tamással és Tóth Borisszal beszélgettünk.
Csütörtökön, az AFC Dunărea Călărași
elleni mérkőzés másnapján két edzést vezényelt Fernando Fernández a csapatnak. Délelőtt – szűk két órán keresztül – a konditeremben, délután pedig a füves edzőpályán volt jelenésük a fiúknak. A második tréing után a játékosok a Földközi-tenger melegnek aligha nevezhető vizében regenerálódtak, a napot pedig Dr. Szabó Zsolt és Erdélyi Péter előadása zárta, mely ezúttal (stílszerű módon) a regenerációról szólt.
A kérdéseket úgy tettük fel mind a négy játékosnak, hogy a többiek ne hallják, mit válaszolnak, így semmi sem befolyásolta őket a válaszadásban.
– Ez az első edzőtáborod a felnőtt csapat tagjaként. Hogy érzed magad?
Bárdos Bence: – A tavalyi évben sérült voltam, így sem Szlovákiába, sem Törökországba nem tudtam a csapattal utazni, ezért most nagyon örülök, hogy ez úttal semmi nem jött közbe. Minden tökéletes, a körülmények és az edzőpályák is. Nyílván nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy kimegyünk az erkélyre és elénk tárul a tenger, ez egy kicsit furcsa volt eleinte. (nevet – a szerk.)
Farkas Marcell: – Először nem számítottam rá, hogy én is elutazom, de Csongi bá’ (Vég Csongor, a DVTK tartalék csapatának vezetőedzője – a szerk.) szólt, hogy a felnőtt csapattal kell kezdenem a felkészülést, így titkon bíztam benne. Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Minden feltétel adott ahhoz, hogy jól készüljünk fel.
Géringer Tamás: – Nagyon jól érzem magam, nagyon tetszenek az edzések és az ellátás is. Természetesen nem ehetünk meg bármit bármikor, hiszen nagyon szigorú ajánlásokat kaptunk arra vonatkozóan, hogy hogyan szabad étkeznünk, de minden nagyon finom és a szobák is csodálatosak.
Tóth Borisz: – Eddig minden úgy alakul, amire számítottam, egyet kivéve, hogy vasárnap többet játszottam (Borisz 90 percet volt a pályán – a szerk.), mint amire előzetesen számítottam. Csak pozitív dolgokról tudok beszámolni.
– Kivel vagy egy szobában? Milyen szobatárs?
Bárdos Bence: – Géringer Tamással vagyok egy szobában. Lassan öt éve vagyunk barátok, egy kollégiumban laktunk két évig (Géringer Tamás Balassagyarmaton, Bárdos Bence Ózdon ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, ezért Miskolcon kollégiumban laktak – a szerk.), a szabadidőnk egy részét is együtt szoktuk tölteni. Amikor kiderült, hogy ő is utazik, mindenképpen vele szerettem volna egy szobába kerülni.
Farkas Marcell: – Bukrán Erikkel vagyok egy szobában. Így osztottak be minket, de nagyon nem bánom, jól megvagyunk. Sokat beszélgetünk, együtt jövünk, együtt megyünk szinte mindenhová.
Géringer Tamás: – Bárdos Bence a szobatársam, nagyon jóban vagyunk, a kollégiumban is sokat voltunk együtt. Jó szobatárs. Jobbat nem is kívánhatnék.
Tóth Borisz: – Antal Botonddal kerültem egy szobába. Kicsit meglepődtem rajta, de utólag nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy így alakult. Sokat segít mindenben, sok tanáccsal ellát.
– Nem sok szabadidő adatik meg egy edzőtáborban. Mégis, ha van egy-két óra két edzés között, azt mivel töltöd?
Bárdos Bence: – Elsősorban pihenéssel. Szoktunk beszélgetni rövidebb sétákat tenni a tengerparton. És ha van egy kis időnk még, akkor a PlayStationnel is játszunk kicsit.
Farkas Marcell: – Erikkel szoktunk PS-ezni, pihenünk, alszunk, nagyrészt ennyi.
Géringer Tamás: – Általában a tengerparton sétálunk, vagy pihenünk a szobában. Sokat beszélgetek az otthoniakkal, a szüleimmel, a testvéremmel és a barátaimmal.
Tóth Borisz: – Többnyire alvással töltöm az időt, vagy zenét hallgatok.
– A korod miatt adja magát a kérdés, mi a helyzet a tanulással?
Bárdos Bence: – Érettségi után az asztalos szakmát választottam, el is kezdtem kitanulni, de egyelőre még nem tudtam befejezni, mert a gyakorlati időszak általában nyárra esik, és nehezen tudtam összeegyeztetni az edzésekkel. Igyekszem elvégezni.
Farkas Marcell: A Magister Gimnáziumba (a DVTK egyik partnerintézménye – a szerk.) járok, szerencsém van, hiszen mindenben támogatják a sportolókat. Így a hiányzásokkal sincs probléma. A tantárgyakkal sincsen gondom, jól megy a tanulás. Jövőre fogok érettségizni.
Géringer Tamás: Már leérettségiztem, jelenleg a Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnáziumba járok fitness edző képzésre. Nagyon érdekel ez a terület. Szeretem, csak keveset tudok bejárni az órákra az edzések miatt. Hétfőtől-csütörtökig minden nap nyolc vagy kilenc óránk van.
Tóth Borisz: – Most két hétre kivettek az iskolából. (Borisz a Diósgyőri Gimnázium tanulója – a szerk.) Néha nehéz bepótolnom a hiányzásokat, mert a reggeli edzések 9 órakor kezdődnek és ha délután is jelenésünk van a pályán, akkor csak egy-két órára tudok bemenni, de viszonylag jól állok.
– Várhatóan tavasszal több fronton (NB I., NB III., stb.) is helyt kell állnod. Milyen eredményekkel lennél elégedett?
Bárdos Bence: – Kezdeném a tartalék csapattal. Az biztos, hogy nagyon össze kell szednünk magunkat, hogy a következő évben is kiharcoljuk az NB III.-as tagságot. Tudjuk, hogy jelenleg kieső helyen állunk. Az első csapatnál nem elégszünk meg a 10. hellyel, felétlenül előrébb szeretnénk kerülni a tabellán, hogy nyugodtabb legyen a tavaszunk.
Farkas Marcell: – Biztos vagyok benne, hogy az első csapat bent fog maradni az élvonalban. Az NB III.-as gárdával is bent akarunk maradni, csak ez lebeg a szemünk előtt. Az U19-es csapattal pedig minél jobb eredményt szeretnénk elérni.
Géringer Tamás: – Az NB III.-ban először a bentmaradást kell kiharcolni, de szerintem a középmezőnyt is elérhetjük, erre is van esély. Most már összeállt a csapat. A legfontosabb ugyanakkor az, hogy a DVTK megőrizze az élvonalbeli tagságát.
Tóth Borisz: – Én mindig csak a győzelemmel vagyok elégedett. Az U17-nek és az NB III.-nak is fontos a bentmaradás, az U19-nek is jó eredményeket kell elérnie tavasszal és ugyanez az elvárás a felnőtt csapattól is, de ez utóbbi még nem biztos, hogy rajtam fog múlni. (nevet – a szerk.)
– Mit vársz magadtól 2019-ben?
Bárdos Bence: – Mindent meg fogok tenni, hogy jól teljesítsek. Szeretnék több lehetőséget kapni az első csapatnál, és legalább nyolc mérkőzésen – akár csereként is – pályára lépni tavasszal.
Farkas Marcell: – Szeretnék élni a bizalommal és jól szeretnék játszani. Nagyon nagy dolog lenne, ha ebben az évben bemutatkozhatnék az NB I.-ben, eleinte csereként, majd később akár kezdőként is. Ezért dolgozok minden nap.
Géringer Tamás: – Szeretnék az első csapatban bemutatkozni és az NB III.-ban meghatározó játékos lenni.
Tóth Borisz: – Hogy az NB III.-ban minél több tapasztalatot szerezzek a felnőttek között és amennyiben bizalmat kapok, minél többet játsszak az OTP Bank Ligában is.