A Kilián déli Peja parkban

történt -valamilyen okból történő-brutális léptékű fakivágást követő napon két
utcával arrébb, a Kilián északon is megjelentek a fákat januárban „gondozni” kívánó munkások.

Helyszín: Kacsóh Pongrácz, Szinyei Merse Pál és Lányi Ernő utcák által határolt lakótömb belső udvara,
parkja. Az udvaron nemrégen még gyönyörű fák álltak, aztán pár éve , apránként „eltűntek”, valakinek
útjában voltak, vagy valakinek nagyon fájhatott a foga a faanyagra. 

Mára már csak egy diófa maradt az udvaron (néhány éve, mikor az ittlakók többség nyaralni ment, valakik
sebtiben eltüntették a másik diófát), de az számtalan embernek szerez folyamatosan nemcsak vizuális
élményt, de egyéb örömforrások is kapcsolódnak hozzá. Ágainak tavaszi rügyfakadása, lombkoronájának
megújulást hozó tavaszi üzenete, törzsén szaladgáló mókusai, ágai közt menedéket kereső énekesmadarai
sok embernek szereznek örömöt, csalnak be a szívekbe kedvességet, szeretetet, arcokra mosolyt.

A nyári rekkenő melegben alatta hűsölhetnek, a gyermekeiket tologató kismamák , az egyedülálló öregek,
nyugdíjasok az ott lévő padon megpihenhetnek. Ősszel heteken át kedves program a diószedés, szinte
minden arra járó ember lehajol egy-egy csonthéjasért , csak úgy, a hangulata miatt is.

Szerdán reggel tehát három munkásruhás ember szerszámokkal és emelőkosaras autóval érkezett a
helyszínre. Körbejárták, méregették, a közelben parkoló autókat mustrálták, de aztán csak nekivágtak.
Először mértéktartóan, alulról, mintha csak gallyaznának (megjegyzem a szakirodalom november végéig
ajánlja ezt a munkát elvégezni).

Érezve, hogy itt nem állnak meg és emlékezve mi történt a többi fával, arra kértem őket, hagyják abba,
mondják meg, kinek a megbízásából és milyen célból végzik a munkát, mutassák meg az erre vonatkozó
papírjaikat. Miután csak annyit árultak el, hogy a Városgazda bízta meg őket, gallyazással, de papírjuk nem
volt, felszólítottam őket, hagyják abba a munkát, mert már vastagfa ágakat kezdtek láncfűrésszel
levagdosni.

 

Nem hagyták abba a roncsolást, kezemből kiverték a telefont (különböző külső és belső sérüléseket
szenvedett), sértegetni kezdtek és egyikük a karom eltörésével fenyegetőzött. Mivel láttam, hogy nem
párbeszédképes a helyzet, kocsiba pattantam és felkerestem a Városgazda központját, ahol sürgős segítség
reményében közvetlenül az Igazgatóságra szerettem volna bejutni. „Természetesen” ez sem jött össze,

helyette az alagsorban leírhattam gondolataimat egy bejelentőre, amit majd egyszer
„kivizsgálnak”…

Mire visszatértem, már – szerencsére- hűlt helyét találtam az uraknak. A gallyakat otthagyták a földön, a
levágott vastagfa ág darabokat „eltüntették” (bátor férfiak). Most még megmenekült az a fa, amit máshol ,
az okos ember általában az unokáinak szokott ültetni.
Mi folyik ebben a városban ? Miért irtják számtalan helyen „központilag” , szinte „iparszerűen” az
egészséges fákat, ha kell, ha sem , ha útban vannak , ha nem ?
(Természetesen –mint a jegyzőkönyvből is kiderül- az ügyben a szükséges adminisztratív lépéseket
megtettem)
Tisztelettel:
Taba Benő