De a történelmi kikacsintás
sántít: Magyarország „illiberális” demokrácia (értsd: autokrácia), a legújabb megfogalmazás szerint „kereszténydemokrata nemzetállam”, olyan egypártrendszer, mely formailag többpártrendszer, de az ellenzéki pártok kiéheztetéssel, majd mézesmadzaggal, belső ügynökökkel fékentartott „transzmissziós szíjjak”, mint az 1989 előtti Lengyelország többpártrendszere – tisztelet a kivételnek -, ha akarom XXI. századi diktatúra, ahonnan még lehet disszidálni, ahol „finomult a kín”. A Berufsverbotot nem vállaló értelmiség körében is bőven fordul elő a sötét oldal ügynökeivel való kollaboráció, és a „ne szólj szám, nem fáj fejem” mentalitás általánossá válása jellemző. Államilag hallgatólagosan támogatott „lakosságcsere” zajlik – a nyugatos, szabadságelvű magyarok kivándorlása nyugatabbra (a közeljövőben számuk elérheti a lakosság 10%-át), a trianoni határon túli magyarok betelepítése –, utóbbi hatása különös aggresszióval látszik a Ceauşescu-n szocializálódott erdélyi magyar martalócok, Orbán-zsoldosok Kulturkämpfer furorján, mely 2018 derekán a magyar közélet egyik kulcstémája. Orbán hazai Kulturkampfját kontinentális méretűvé tenné, és erre van is esélye.https://hvg.hu/velemeny/20190203_Vagvolgyi_B_Andras_Korunk_hose_vetelkedo