Harminc

éve, 1989. február 2-án alakult meg a Miskolci Gettóellenes Ideiglenes Bizottság, amely Horváth Aladár miskolci tanító vezetésével Európa első roma polgárjogi mozgalmaként sikerrel akadályozta meg a város szélére tervezett cigánygettó felépítését. Ebből az alkalomból közöljük a polgárjogi harcos írását a 2010-es évek legdrámaibb kitelepítési akciójáról, a számozott utcákban élt miskolci romák elüldözéséről.
A miskolci számozott utcák története 1909‑ben kezdődik. Ekkor épült fel a 100 háznak nevezett épületegyüttes a vasgyár munkásai számára.
A 80-as években a gyár veszteséges lett, megvált a munkásteleptől, átadta azt a városi tanácsnak, mely jóval kevesebb gondot fordított rá, mint régebben a gyár. A lakásokat a gyártól, majd a tanácstól nyomott áron meg lehetett venni. A munkanélküliség megjelenésével az új tulajdonosok egyre nehezebben tartották szinten otthonaikat. Megkezdődött a telep hanyatlása. Akinek módjában állt, elköltözött, a városban lebontott épületek szegény lakóinak, főleg cigányoknak adtak itt cserelakást.
A hírhedt utcák fiatalkoromban még elviselhető állapotú telepet alkottak, tisztességes felújítási programmal az egyik legszebb kertvárosa lehetne Miskolcnak. A város azonban tudatosan elhanyagolta ezt a negyedet, ahol azután idővel összesűrűsödött az etnikai elkülönítés és a nyomor: embertelen lakáskörülmények alakultak ki.
Felmerült a telepfelszámolás ötlete.
A Jobbikot követve a Fidesz, az MSZP is kollektíve bűnözőnek minősítette a telep lakóit. Miskolc vezetői azt sugallták, hogy semmilyen erkölcsi kötelezettségük nincs a „kártékony idegenekkel” szemben, „a becsületes többség, a magyarság érdekében” bármit megtehetnek velük.
2012. október 17-én a Jobbik fáklyás felvonulást szervezett a „cigányfertőzött” (kuruc.info) Avas városrészben. A demonstráció főszónoka, Vona Gábor pártelnök választási győzelmük esetére a cigánybűnözők vagyonelkobzását és a halálbüntetés visszaállítását ígérte.
Ugyanerre a napra békés demonstrációt hirdetett a Demokratikus Koalíció, valamint a miskolci cigány nemzetiségi önkormányzat és a roma polgárjogi mozgalom is. A Hazáért, a demokráciáért! elnevezéssel indítottunk menetet a Kormányhivatal épülete elé. Egyértelművé akartuk tenni: a kormányzat feladata, hogy fellépjen az újnyilas-neonáci fenyegetéssel szemben, és biztosítsa a romák biztonságát.
A borsodi roma önkormányzat lungodromos-fideszes elnöke, Farkas Félix – ma a parlamentbe delegált cigány szószóló – elhatárolódott mindenféle „szélsőséges megmozdulástól”, legyen az jobb- vagy baloldali, és távolmaradásra kötelezte a szervezetéhez tartozókat. Ez volt a várossal egyeztetett kommunikációs stratégia: szélsőséges jogvédők a baloldalon, szélsőjobboldaliak a másikon, középen a „nyugodt erő”, a Fidesz.

Cigánytelep a stadion útjában
A nagy nemzeti stadionfejlesztési program 14 milliárd forintos állami támogatással Miskolc számára is megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) öreg stadionjának helyén UEFA-minőségű sportkomplexumot építsen. Ez a stadion keleti oldalában elhelyezkedő Andrássy utca–Kilencedik utca–Tizenegyedik utca–Pereces patak által körülhatárolt területet érintette. A fideszes vezetésű önkormányzat szerint a sportlétesítmény parkolóigénye követeli meg a Kilencedik–Tizedik–Tizenegyedik utcában lévő kertes ingatlanok lebontását. Ez az építkezésbe bevont rész a számozott utcák teljes területének mintegy harmadát érinti. Az itt lévő, vegyes tulajdonú lakásokban túlnyomórészt nem cigány családok laktak, amelyekkel az önkormányzat a szanálási programokhoz hasonlóan egyenként megállapodott más városi bérlemény biztosításáról vagy egyösszegű kártalanításról.
Az 5–6–7–8. utcákban viszont döntő részben romák laknak önkormányzati lakásokban. Ott „nyomortelep-felszámolási” program lépett érvénybe.
2014. május 8-án a miskolci önkormányzat megszavazta a lakások bérletéről szóló 25/2006. (VII. 12.) önkormányzati rendelet módosítását. A módosítás az „avult telepek” felszámolását célzó, a számozott utcákra összpontosított programhoz kapcsolódott. A jogszabály 4.§‑a rendelkezik arról, hogy az önkormányzat komfortfokozattól és elhelyezkedéstől függően 0,5–2 millió forintig terjedő „pénzbeli térítést” ajánl fel azon bérlőknek, akik hajlandók felmondani szociális bérlakásra vonatkozó szerződésüket, ám ezt az összeget kizárólag Miskolc területén kívüli ingatlan vásárlására fordíthatják; amely ingatlanokat öt éven belül nem értékesíthetnek és jelzáloggal sem terhelhetnek.
A Fidesz–KDNP-frakció aláírásgyűjtést szervezett: a miskolciak felhatalmazását kérte a nyomortelepek felszámolásához. Az ívet, melyet a pártszövetség tájékoztatása szerint legalább 30 ezren írtak alá, sok szegénynegyedben élő roma is támogatta, nem gondolván, hogy az akció az ő elűzésükre irányul. Aláírásgyűjtésbe kezdett a Jobbik helyi frakciója is. Szerintük ugyanis „nem szabad fizetni a bűnözőknek, akik tönkretették az önkormányzati lakásokat… Ki kell lakoltatni őket, így a nyomortelepeket ingyen ki lehetne üríteni.”
Az önkormányzat a Jobbik ihletésére stratégiát váltott: figyelmen kívül hagyva minden emberi szempontot a rendezetlen jogviszonyú vagy hátralékkal rendelkező bérlők szerződését fölbontotta, a lejárt szerződéseket nem hosszabbította meg, a bérlőket „önkényes lakásfoglalókká” nyilvánította, majd elindította az elhelyezés nélküli kilakoltatási eljárásokat.
Előtte fölmelegítették és továbbfejlesztették a kommunizmusban jól bevált razziázást, hogy vegzálással és megfélemlítéssel bírják rá a lakókat az „önkéntes elköltözésre”. A „hatósági ellenőrzés” azt jelenti, hogy 10–15 hatósági személyből álló csoport: a Miskolci Önkormányzati Rendészet (mint a helyhatóság magánrendőrsége), az adóhatóság, a lakásosztály, a MIK (a Miskolci Ingatlangazdálkodási Zrt.), a gyámügy, a szociális és családsegítő intézmények, a közműszolgáltatók képviselői – rendőri biztosítás mellett – átvizsgálják a gettók lakásait és lakóit. Az ellenőrzések állítólagos célja annak megítélése, hogy rendezett-e a lakhatási jogviszonyuk, továbbá a bérlők a különféle szabályokat betartják-e; például lakik-e illegálisan valaki a lakcímen, betartják-e a hulladékgyűjtésre vagy az állattartásra vonatkozó előírásokat. Ha szabálytalanságot észlelnek, három napot adnak annak megszüntetésére. Ellenkező esetben értesítik a társhatóságokat, majd büntetnek.
A lényeg, hogy az ellenőrzés váratlan és megalázó legyen.

Polgárjogi ellenállás
Az ügyben 2014. március 4-én a magán- és családi élethez való jog megsértését bizonyító panaszbeadvánnyal fordult a TASZ és a NEKI az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalához.
Az ombudsman és a nemzetiségibiztos-helyettes lényegében mindenben egyetértett a két jogvédő szervezettel, és remélték, hogy Miskolc az ügyet az ombudsmani ajánlásnak megfelelően „haladéktalanul napirendre tűzi, megszüntetve a jogszabálysért