PM 10-es téli napokon

(Miskolcon szinte egész télen) érdemes fürdőkbe járni. Egyszer ki kell próbálni a tapolcait.
A parkolás viszont nem lesz egyszerű. Miután „átadtuk a munkaterületet a kivitelezőnek” felkiáltással lezárták a korábbi parkolót (kivitelezőnek persze a nyomát sem látni),
kénytelenek vagyunk olyan helyen otthagyni a kocsit ahol tilos, igaz, a recepciós szerint viszont nem büntetnek…
Az épület kívülről nagyon ütős, így kissé felhevülten várjuk a csobbanást. Az első, ami feltűnik, hogy milyen nagyvonalúan bántak a tervezők a terekkel, később viszont az is kiderül, hogy aki papírra vetette az épület terveit, életében nem járt szaunában, akárcsak az a miskolci városházi ember, aki aláírta a tervező cég számláját. Valami azt súgja, hogy a Sámán sem gyakran aszalja magát 95 fokon…
Az már az elején kiderül, hogy köntös nélkül nem szabad érkezni, mert a földszinten elég hűvös van. Persze az edzettebb miskolciak tudják, hogy a barlangfürdőnek is ez a legnagyobb problémája. A földszinten két medence van, egyik szebb, mint a másik, a kavicsokon sétálás kimondottan szellemesen van megoldva. A belső szép, a kilátás figyelemreméltó, egyedi. Viszont ha szaunázni jöttünk, akkor kezdődhet a vándorlás az emeletre. A lift unikumnak számít, de valszeg nem annak szánták. Olyan hideg van benne, mint a szabadban, tulajdonképpen alkalmas szauna után a felhevült test lehűtésére. Az első szintre érve van egy kis kavarodás, a fitneszesek keverednek a szaunásokkal, mi meg eltévedünk, és meglátogatjuk a piláteszeseket az épület orientalista sarkában. Ezen a szinten sincs hiány a terekből. Van egy akkora bezárt étterem, hogy istentiszteleteket lehetne tartani benne.

A szaunák az épületen kívül vannak, tehát akik gatyában támadnak, azoknak kapkodni kell a lábukat. A sószoba és gőz rögtön az elején van, itt kissé összeszedhetjük a bátorságunkat, hogy folytassuk az utat a szauna felé. Az első szauna herbál néven fut. A kínai, postán érkező tudatmódosítókhoz semmi köze. Figyelmeztető jel, hogy a vendégek rongyokkal próbálták eltömni az ajtó és a küszöb közti, 6 centis hézagot… A padlószinten nagyon hideg van, de a felső polcokon már nem fütyül a szél…

Akkor irány a hagyományos szauna. Érdekes módon itt is tenyérnyi rés az ajtó alatt, amiből következik, hogy a fölszinten fázik a láb, feljebb már rendben van a hely. A szaunákban mindenhol van rés az üvegajtók alatt, de max két centi.. A harmadik csoda az infra szauna. Első blikkre meleg van. Két húszon éppen túl lévő, valamelyik miskolci kórház elfekvőjében melózó fiú és egy lány fennhangon mesélnek a munkahelyükről. Hú, bazmeg, negyven exit egy hét alatt már nekem is sok volt, ez a téma. Érdekes, hogy az első felszólításra befejezik. Erről az üzemeltetők tényleg nem tehetnek, arról viszont igen, hogy az infraszauna 8, lábmelegítésről gondoskodó sugárzója közül egy sem működik. (Mondjuk nem olcsó, alsó hangon húszezer darabja.)

Derültséget okozhat az is, hogy a szauna folyosóján 2 centi magasan áll a víz, a lefolyó meg éppen egy ilyen magas domborulaton van. Ha én műszaki átvevő lennék, mindenféle lézeres kütyü helyett egy tele vödör vízzel indulnék minden új épületben a folyosókra. Mekkora sírás-rívás lenne az építők részéről.

A merülőmedencék egy szinttel még feljebb vannak, azt viszont már valszeg csak skandináv turisták használhatják, mert mínusz 5 fokban nem olyan vidám dolog vastraverzeken szambázni le és föl.

Összefoglalva: a kétezer forintos belépő nem drága, de nincs benne a lepedő, a szaunaszeánsz feláras, hűvös van a közös helységekben, a parkolásban van némi bizonytalansági tényező. És a lényeg. Tiszaújvárossal ellentétben az öltözőben nincs fürdőnaci-centrifuga, így jogsit, személyit áztatva mehetünk haza, ha nem vittünk nejlonzacsit…