Ezek mennek a Facsén. A Führer családpolitikája kisértetiesen hasonlít a magyar kormány családpolitikájára

“Bár a nemzeti szocializmus alapelveinek megfelelően semmiféle különbséget nem tesz a nemek között a népközösség iránti kötelességteljesítés kérdésében, a nővel szemben mégis egészen más követelményekkel lép fel, mint a férfiakkal. Elsősorban az anyát látja bennük. A legfontosabb szerepet tehát a feladatok közül, amelyekkel a nemzeti szocializmus a nő felé fordul, az előkészület tölti be a testileg egészséges és lelki-szellemi tekintetben is áldásos anyaságra. A nő második munkaterületének a nemzetiszocializmus a nemzetgazdaságban való legszélesebb körű munkálkodást tekinti. 
De nemcsak gátló rendelkezésekkel gondoskodik a nemzeti szocializmus a népjólétről. Pozitív intézkedések is szolgálják ugyanezt a célt. A nemzetiszocializmus a családot – az állam csírasejtjét – helyezi építőmunkája középpontjába. Ezért volt számára a legnagyobb fontossága annak, hogy a német nép szaporodáspolitikai helyzetét a legalaposabb vizsgálat tárgyává tegye. Ekkor kiderült, hogy Németországban csökkenőben van a születések száma és ez már kezdett fenyegető mértéket ölteni. Ennek előidézője, mint felismerték, nemcsak a gazdasági helyzet volt, hanem voltak nevelési, pszichológiai és etikai jellegű okai is. Nemcsak arról volt tehát szó, hogy nagyobb számú néptárs részére módot teremtsenek a családalapításra, hanem hogy erre a kedvet és a hajlamot is felkeltsék és előmozdítsák. Ezt a feladatot szolgálta kezdetben a házassági kölcsön bevezetése,

/A házasságkötések elősegítésére létesített u.n. „Ehestandsdarlehen” (házassági kölcsönök) engedélyezése, – amelyeknek összege 1000 RM.-t is elérheti, – nemcsak a születések számának szaporítását célozza, hanem azoknak a termelési ágaknak gazdasági támogatását is, amelyek új lakásigények és új háztartások kielégítésén dolgoznak. A házassági kölcsön kamatmentes és az összeg havi egy százalékos részletekben fizetendő vissza. Emellett minden gyermek születésekor 25 százalékkal csökken az adósság. 1933 augusztusától 1936 elejéig több mint 900.000 házassági kölcsönt folyósítottak, kereken 600 millió RM. értékben. 1940 szeptemberéig az engedélyezett házassági kölcsönök teljes összege felülemelkedett az egymilliárd birodalmi márkán. Továbbra is havi 15 millió márka áll házassági kölcsönök céljából rendelkezésre. A házasságokból, amelyek ebben a támogatásban részesültek, 1936 júliusáig 550.000 gyermek született, körülbelül kétszer annyi, mint azokból a házasságokból, amelyeket ugyanezen idő alatt házassági kölcsön nélkül kötöttek.

A házassági kölcsönök engedélyezése és folyósítása a háborúval sem szakadt félbe. Mint a birodalmi statisztikai hivatal közli a,,Wirtschaft und Statistik” egyik füzetében, 1939 utolsó negyedében az egész birodalom területén ismét 73.089 házassági kölcsönt folyósítottak új házaspároknak. Az 1939. évben a kifizetett kölcsönök teljes szarna 310.599 volt, tehát 53.337-tel több, mint 1938-ban. így 1933 augusztusától 1939 végéig összesen 1,445.877 házassági kölcsön került folyósításra. Ezekből a házasságokból 1939 végéig egybevéve 1,313.890 gyermek született élve, aminek alapján a kölcsön-negyedek elengedését engedélyezték./

mindenekelőtt azonban a NS Volkswohlfart által megindított ,,anya és gyermek” („Mutter und Kind”) segélyakció (Lásd a 113a. jegyzetet.) Ide tartoznak egyéb szociálpolitikai intézkedések is, mint munkaszerzés sokgyermekes családapáknak és különböző adókedvezmények.

/A Harmadik Birodalom népesedéspolitikai intézkedései közé tartoznak a családi segélyek különböző formái, különösen sokgyermekes családok számára. 1938 április 1-től további könnyítéseket vezettek be s ezekre a célokra 30 millió birodalmi márkát előlegeztek. Ezeket az intézkedéseket céltudatosan fejlesztik tovább, míg áttérhetnek egy nagy birodalmi családi pénztár létesítésére s végül lehetővé válik a családi terhek teljes kiegyenlítése. A birodalmi családi pénztár megteremtését 1943-ra tervezik. Ennek fel kell ölelnie valamennyi társadalmi osztályhoz tartozó néptársakat. Az új alapelveket a következő példa világítja meg: Egy nős, hatgyermekes munkás havonta 130 RM bért keres. Az eddig szokásos gyermeksegélyezés alapján kap még havi 20 márkát; a jövőben ez 60 RM.-ra fog felemelkedni.

Az 1934., 1938. és 1939. évi adóreformok emelték az agglegények és a gyermektelenek adóját, míg messzemenő adómentességet, vagy legalább is adókedvezményt biztosítottak a sokgyermekes családapáknak és -anyáknak. Ezt az adórendszert kiegészítette a gyermekpótlékok s a kibővített gyermekpótlékok rendszere: az első szerint minden ötödik gyermek után havi támogatás jár, az utóbbi szerint már a harmadik gyermek után. Az a családapa, akinek kérvényére a pénzügyi hivatalban engedélyezték a kibővített gyermekpótlékot, harmadik és negyedik gyermeke után havi 10 RM.-t kap, az ötödik és további gyermekei után havi 20 RM.-t. Mint az anyavédő intézkedések és szülési segély, a fenti támogatások megilletik a magánosan élő nőket is, még ha hajadonok is.

A különböző segélyek finanszírozása ma legnagyobbrészt a házassági kölcsönök visszafizetett összegeiből és a munkanélküliség elleni biztosításból nyer fedezetet.

Megemlítendő még az 1937 augusztusi „törvény a tisztviselők korai nősülésének elősegítésére” és más intézkedések, mint például a harmadik és negyedik gyermek keresztapaságának átvállalása, így vállalja pl. Berlin városa az ott született harmadik és negyedik gyermek keresztapaságát. Az ilyen gyermekek szülői Berlin városától az első évben havi 30 RM., a másodiktól a tizennegyedik évig havi 20 RM. hozzájárulást kapnak a harmadik és negyedik gyermek után. Végül utalnunk kell arra is, hogy a nemzetiszocialista állam jelentős összegeket fordít gyermeksegélyekre. 1935 októberétől 1937 őszéig több, mint 500.000 egyszeri gyermeksegélyt folyósítottak szegénysorsú, sokgyermekes családoknak, átlag 340 RM. összegben. 1936 augusztus óta az állam állandó segélyben részesíti a rászoruló sokgyermekes családokat.

Testnevelés.

és sorsával. Ezzel teljesen megegyezik az a program. amit Hitler „Mein Kampf” címû könyvében a nevelés alapvetõ elemeirõl mond:,,A népi államnak egész nevelési munkája elsõsorban ne a puszta tudás beszivattyúzására irányuljon, hanem a makkegészséges szervezet kinevelésére. Csak másodsorban következik a szellemi képességek kiképzése. Itt is azonban az élen a jellem kifejlesztése, különösképpen az akaraterõé és elszántságé, kapcsolatban a kötelességvállalásra irányuló neveléssel, és csak utolsó sorban a tudományos iskolázás.”

Már könyvében, a „Mein Kampf”-ban ezt írja Hitler: „Nem volna szabad egyetlen napnak sem elmúlnia anélkül, hogy a fiatalember legalább délelőtt és este egy-egy órát testileg ne iskoláznék éspedig a sport és torna valamennyi nemében.”

,,Torna” alatt értették régebben Németországban mindazt, ami a testgyakorlással összefüggött: szergyakorlatokat, szabadgyakorlatokat, gyepjátékokat, úszást, vívást, gyaloglást stb. Az évek folyamán a torna specializálódott. Egyesületek alakultak, amelyek csak a „könnyű atlétikát”, mások csak a futballt, bokszolást stb. művelték. Sőt ezekben a speciálegyesületekben is mindjobban specializálódtak: az egyik tag csak rövidtávfutó, a másik hatnapos kerékpárversenyző, a harmadik csak hátúszó lett. Voltak „polgári” és „proletár” sportegyesületek. Az egyesületek közötti versengés gyakran kölcsönös gyűlölködést idézett elő, röviden: „az erők szabad játéka” ezen a téren is olyan állapotokra vezetett, hogy a tulajdonképpeni cél többé-kevésbé háttérbe szorult s mindenféle mellékcélok érvényesültek.

Ezt az igazi célt, tudniillik, hogy az egész népben felkeltsék a megértést és érdeklődést a test sokoldalú megedzése és teljesítőképes rátermettsége iránt, akarja a nemzetiszocializmus a sport fő feladatául tekinteni s előmozdítani. A sportot nem a rekord, hanem az egészséges test, mint az egészséges jellem alapjának szempontjából ítéli meg. A nemzetiszocializmus természetesen nem szegül ellen a törekvéseknek, amelyek különösen kimagasló egyéni teljesítményekre irányulnak. De ezeket a teljesítményeket úgy tekinti, mint az akaraterőnek, a szellem ütőképességének és az idegek kitartásának bizonyítékait. Világrekordokkal és „nagyágyúkkal” nem törődik, Nem becsüli le az olimpiai játékok „nemzeti” és „politikai” jelentőségét. De a legelső sorban az átlag nagy és lehetőleg egyenletes teljesítményére törekszik. Együttműködő erős és egészséges közösségből természetes úton, mesterséges túltenyésztés nélkül is kiemelkedhetnek a kimagasló kivételes eredmények. A testi teljesítményeknek kéz a kézben kell fejlődniük a jellem derékségével és az akarat tisztaságával és szívósságával.

Bevándorlás

. Aki nem állampolgár, csak vendégként élhet Németországban, s az idegenekre vonatkozó törvények hatálya alatt kell állania. 
6. Az állam vezetése és törvényei fölött határozni csak állampolgárnak lehet joga. Követeljük tehát, hogy minden közhivatal, tekintet nélkül annak természetére, a birodalomban, országokban és községekben csak állampolgár által tölthetõ be. Harcolunk az állások betöltésének korrumpáló parlamenti módszere ellen, amely csak pártszempontokra tekint, figyelmen kívül hagyva a jellemet és képességeket. 
7. Követeljük, hogy az állam elsõsorban az állampolgárok kereseti- és megélhetési lehetõségeirõl gondoskodjék. Ha nincs lehetõség az állam egész lakosságának eltartására, akkor az idegen nemzetek tagjait (nem-állampolgárokat) el kell távolítani a birodalomból. 
8. A nem-németek minden további bevándorlását meg kell akadályozni. Követeljük, hogy mindazok a nem németek, akik 1914 augusztus 2-ika óta vándoroltak be Németországba, azonnal kényszerítessenek a birodalom elhagyására.

Munka

Ez a határozott fellépés a nemzetiszocialista program néhány fõ pontjában gyökerezett. A 9. pont a következõket mondotta: „Minden állampolgárnak egyenlõ jogokat és kötelességeket!” és a 10. pont: „Minden állampolgárnak legelsõ kötelessége legyen szellemi téren, vagy testi munkával alkotni.” A 7. pont szerint: „az állam kötelessége, hogy elsõsorban az állampolgárok kereseti és megélhetési lehetõségérõl gondoskodjék”. És végül a 11. pont követeli a „munka és fáradság nélkül nyert jövedelmek megszüntetését”.

A nemzetiszocialista gazdaságpolitika kiinduló pontja minden néptárs joga a munkára. A munkát függetleníteni akarja a tõke vásárlásától és a konjunktúrától. Helyre akarja állítani a munka etikai méltóságát és el akarja törölni a proletariátus fogalmát. Amikor azt kívánja, hogy az állam és a párt minden néptársnak munkahelyet biztosítson, a munkást gazdaságilag szabaddá és önállóvá teszi. Többé nem gondoskodásról van szó, hanem egy jogkövetelés kielégítésérõl. Ez a nemzetiszocialista szociálpolitika egészen más, mint a marxista ideológia. Ezért mondhatta Hitler az új birodalmi gyûlésen, 1933 május 23-i elsõ gyûlésén a szociáldemokratáknak búcsúzóul: „önökre, uraim, nincs többé szükség.”