A japán példa érdekes lehet a lassan hasonló helyzetbe kerülő Magyarország számára is.
Ahogy a Nikkei japán üzleti lap írja, a bevándorlás feletti erős kontrollnak köszönhetően Japán más fejlett országokhoz képest etnikailag és kulturálisan is nagyon homogén. A külföldiek a lakosság mindössze 1,7 százalékát teszik ki (ez nagyjából azonos a magyarországi aránnyal), a 126 milliós országban olyan 1,3 millió bevándorló dolgozik.
Az etnikai különbségekhez való viszonyulást jelzi, hogy csak idén tervezik elismerni őslakos kisebbségként az ország legészakibb részén, Hokkaidón élő ainukat, akikkel olyan hatszáz éve kezdtek el háborúzni a japán klánok; menekültekből pedig csupán évi egy-két tucatot fogadnak be. Ennek ellenére a gazdasági szükségszerűségek a jelek szerint még Japánban is fontosabbak, mint az etnikai és kulturális homogenitás.
A TÁRSDALOM ELÖREGEDÉSÉBŐL ÉS A SZÜLETÉSSZÁM CSÖKKENÉSÉBŐL FAKADÓ MUNKAERŐHIÁNY MÁRA OLYAN MÉRTÉKET ÖLTÖTT, AMIRE MÁR NEM LÁT MÁS MEGOLDÁST A KORMÁNY, MINT A GAZDASÁGI MIGRÁNSOK BEVONZÁSÁT.
Ami külön érdekes a dologban, hogy a gazdasági migrációt pont egy amúgy jobboldali kormány kénytelen felpörgetni, amelyet baloldali bírálói általában azzal ostoroznak, hogy társadalmi ügyekben reménytelenül konzervatív, sőt kifejezetten nacionalista. Ám a születésszámot nem tudják növelni, a robotok nem képesek kiváltani az emberi munkaerőt, a termést viszont be kell takarítani, és a növekvő számú időseket is ápolnia kell valakinek.
Ettől függetlenül természetesen Japánban is heves viták kísérik a lépést, eltérő okokból, de jobbról, balról és középről is támadják a kormány terveit. Miközben szakértők arról beszélnek, hogy önmagában még a vendégmunkások behozatala sem lesz elég ahhoz, hogy megoldják a demográfiai válságot és az abból fakadó gazdasági nehézségeket.
Nincs ember
Bár a demográfiai helyzet már évtizedek óta romlik Japánban, az utóbbi években kezdett igazán súlyossá válni: a korábbi stagnálás után 2017-ben 373 ezer, 2018-ban 448 ezer fővel csökkent a népesség (ez arányaiban hasonló a magyar népességfogyás üteméhez). Ez komoly gazdasági hatásokkal jár: a japán kereskedelmi és iparkamara szerint a cégek kétharmada nem talál elég dolgozót; a munkaerőhiány miatt felszámolt vállalkozások száma 2018-ban 40 százalékkal nőtt 2017-hez képest, főként a kisebb, vidéki cégek szenvedik meg a dolgot.
A MUNKÁSOK HIÁNYA A LEGENDÁKKAL ELLENTÉTBEN MA MÁR EGYRE KEVÉSBÉ PONTOS VASÚTI KÖZLEKEDÉSTŐL A RENDŐRSÉGI FOGDÁKIG AZ ÉLET SZINTE MINDEN TERÜLETÉN PROBLÉMÁT OKOZ.
A kis családi gazdaságokban nincs aki betakarítsa a termést, nincs elég nővér és orvos; eleve kevés a fiatal, közülük pedig aki teheti, a nagyvárosokba költözik, ami miatt a vidék reménytelenül néptelenedik. Nem véletlen, hogy ingatlanok milliói állnak gazdátlanul országszerte.
A munkanélküliség legutóbb a gazdaság dübörgésének utolsó éveiben (1993-ban) volt olyan alacsony, mint ma: mindössze 2,5 százalék; a munkaerőhiány közben 45 éves rekordot döntött. A kilátások pedig még rosszabbak. Előrejelzések szerint a következő fél évszázad során a japán népesség harmadával fog csökkenni, miközben a 65 éven felüliek aránya a már most is nagyon magas 28,1 százalékról 38 százalékra fog nőni.
Ahogy Magyarországon, úgy a konzervatívok Japánban is hosszú ideig hittek benne, hogy ha eleget rugóznak a témán, majd elkezd növekedni a születésszám, és ha mérsékelten is, de próbálkoztak és próbálkoznak a családtámogatási rendszer bővítésével is. Ám mind hiába: a termelékenységi ráta bár a 2005-ös mélypont (1,26 gyermek/szülőképes korú nő) óta emelkedik (most 1,44, ami szintén majdnem megegyezik a magyar adattal), még mindig nagyon messze van a népesség megtartásához szükségestől (2,1).
Bár sokáig ez volt a B-terv, egyelőre az automatizáció és a robotok használata sem hozott megoldást. Ahogy a C-terv sem: a kormány próbálja beterelni a hagyományosan otthon maradó nőket a munkaerő-piacra, és az idősek foglalkoztatását is támogatják, ám ez legfeljebb részmegoldást jelent. (A demográfiai helyzetet nem segíti az sem, hogy míg a konzervatív kormánypárt liberálisabb szárnya munkára akarja fogni a nőket, a konzervatívabb szárnya meg ostorozza őket, hogy a szülés helyett csak a karrierjükre koncentrálnak ezek a mai önző feministák: nem meglepő, hogy Japán a fejlett országok közül messze a legnagyobb a nemek közti egyenlőtlenség, sőt még a fejlődő világ nagy része is megelőzi az egyenlőségi világranglistán mindössze 110. szigetországot – Magyarország meg a 102.) Középtávon nem maradt más megoldás, mint a bevándorlás.
Nemrég még konyhai robotgépként tekintett a nőkre, ma már tőlük várja a nemzet megmentését a kormány Japánban. Erre pedig érdemes odafigyelni, mert a tapasztalatok nálunk is relevánsak lehetnek.