Törökországban vasárnap
helyhatósági választásokat tartanak, amelyeknek bár politikai jelentőségük elég mérsékelt, mégis nagy mozgósítás és brutális kampány előzte meg őket. Az ok, hogy az ország gazdasági válsága közepette sokan az egyre autokratikusabb módon kormányzó Recep Tayyip Erdoğan elnökről szóló népszavazásként tekintenek a dologra. Az elnök a bajok fényében legbárgyúbb összeesküvés-elméleteivel kampányolt, az ellenzéki összefogás több helyen is megszorongathatja.
Törökország egy relatíve nagy és erős ország, 80 millióan lakják, vásárlóerő-paritáson a világ 13. legnagyobb gazdasága (de nominálisan is bőven a legnagyobb húszban van), a NATO tagja, az Európai Unió társult tagja, a Közel-Kelet egyik önjelölt igazságosztója.
MÁR CSAK EZÉRT IS MEGLEPŐ, HOGY TÖRÖKORSZÁG A TÚLÉLÉSÉRT KÜZD,
már ha lehet hinni Recep Tayyip Erdoğan elnöknek: terroristák, spekulánsok, kurdok, sőt az egész nyugati világ és maga az új-zélandi merénylő is ádáz harcot folytatnak ellene. Törökország pedig csak úgy menekülhet meg, ha az emberek Erdoğan pártjára, az Igazság és Fejlődés Pártjára (AKP) szavaznak a vasárnapi helyhatósági választásokon – legalábbis Erdoğan szerint.
Legyengített parlamentet és erősített elnököt kap Törökország az előrehozott választással, de érheti váratlan meglepetés Erdoğant is.
Bár a helyhatósági választások csak a legritkább esetben szoktak mélyreható politikai következményekkel járni egy országban, azt az elnök retorikája is jelzi, hogy a hétvégi török voksolás más lehet. A 2002 óta hatalmon lévő Erdoğan hiába betonozta be tavaly illiberális demokráciáját, közben sikerült válságba kormányoznia a korábban töretlenül növekvő török gazdaságot, ezzel pedig aláásta hatalma egyik fő legitimációját.
Az ellenzék vérszagot érez, az elnök pedig jobb híján a végletekig tolja a riogatást, mert vélhetően ő is úgy gondolja: a hétvégi voksolás nem az önkormányzati posztokról szól, hanem végső soron a kormányzását értékelő népszavazás. Amelynek hiába mérsékelt a gyakorlati jelentősége, az általa létrehozott központosított és tekintélyelvű politikai rendszerben egy jelképes vereség is elég lehet a hatalom aláásására.