Mindig is balerina
akartál lenni, vagy voltak más álmaid is?
Igen, mindig is balerina akartam lenni. Színházi gyerek vagyok, a szüleim színészek, gyakorlatilag a Miskolci Nemzeti Színházban nőttem fel. Mindig is a táncosokhoz húztam, aztán az egyik balerina felkarolt, és elkezdett tanítani. Onnantól egyenes út vezetett a Táncművészetire. Sosem gondoltam B tervre, mindig is egy cél lebegett a szemem előtt, hogy balerina legyek.
Mivel vonzott magához a balett?
A családom művészi vénája bennem is megmutatkozik, engem mindig is a tánc művészi oldala vonzott. A karakterformálás, a dráma, az átélés. Azért szeretem a balettet, mert mint színészként is jelen kell lenni a színpadon, de egyben jelen van az esztétikum is, a tánc szépsége, a gyönyörű mozdulatok és a fizikai extrémitás. Persze vannak szimfonikus balettek, cselekmény nélkül, azok mindig még nagyobb kihívást jelentenek számomra, hisz ott kőkeményen biztosnak kell lenni a technikában. Ezekben a balettokban, mint például Balanchine műveiben háttérbe szorulnak az érzelmek, a balett szépségére koncentrálnak.