Tisztelt Szerkesztő Úr !
Van úgy, hogy egy tél utáni, balesetveszélyes kátyú fotóján hetekig
rugózunk, végül óriási sikernek könyveljük el, ha az illetékesek
befoltozzák a lyukat, teszik a dolgukat.
Van, amikor pedig azért sem emelünk szót, ha egy-egy szívünknek
kedves épületet eltorzítanak, meghamisítva építik újjá, netán örökre
eltüntetik a föld színéről (Pl. Miskolctapolca strand főbejárat,
Diósgyőri villamos végállomás, Tapolca-Pallasz hotel…)
Magam is egy ilyen pusztítási folyamat „szenvedő alanya” lettem, Az
1984-ben terveim alapján megépített Bükki Nemzeti Park Keleti Kapu
fogadóépületeit valakik, valamilyen oknál fogva „halálra ítélték” és
szépen csendben tájékoztatásom és megkérdezésem nélkül valakivel
egy másik épületet terveztettek a helyükre, a terület közepébe. Két éve
volt is valami fű alatti „alapkő letétel” féle , de a területen azóta nem
történtek munkálatok.
Ezt az akciót azért sem értem, mert éppen a Miskolci Városfejlesztési
Kft megbízásából magam tervezhettem meg 2012-ben a mára már
valóban méltatlan állapotba került létesítmény teljes körű
rekonstrukcióját és dolgoztunk ki Dr Ringer Árpád professzor úrral
együtt egy nagylélegzetű Szeleta Őstörténeti szabadidős kiállítási
épület és bemutató park sikeresnek ítélt és mindenki által támogatott
projektjét.
Tegnapelőtt (2019.ápr.25.), csütörtökön nyílt meg Budapesten, a
Műcsarnokban a II. Építészeti Nemzeti Szalon kiállítás, amelyre a
múzeum művészeti igazgatója – Szegő György úr- két munkámmal is
meghívott, egyik éppen a szóban forgó BNP Keleti Kapu épülete volt.
A Miskolci Műhely szekcióban kiemelt, hangsúlyos helyet kaptak az
épület fotói és a szerkesztő bizottság arra is érdemesnek találta
művemet, hogy a kiállítás katalógusába is bemutassák a torony fotóját.
Különösen nagy öröm számomra, hogy Budapestről még értéket látnak
ebben az építészeti produkcióban és bízom benne, hogy még
megállítható az a rombolás, amit a helyi döntnökök elindítottak, vagy
csak jóváhagytak esetleg egy távolról jött „ajánlást”!?
Mivel már több, mint 3 évtized telt el a park megvalósítása óta és a
rossz gazda hanyagsága miatt mára már mindenki számára csak
roskadozó gerendák és a felégetett torony maradványai láthatók, had’
elevenítsem fel, mit jelentett abban az időben ez az épületegyüttes a
városnak, nekem és a szakmai közönség számára. Fiatal építészként
belekóstolhattam a világhír ízébe, szinte minden földrészre eljutott az
organikus magyar építészet egyik úttörőjeként számon tartott
épületegyüttes fotója és tervei , folyóiratokban és kiállításokon
mutatták be a tablókat , melyeken nemcsak az én nevem szerepelt, de
mindig büszkén írtam a képek alá, hogy MISKOLC…
Most, a Műcsarnokban megrendezett kiállítás kapcsán összeszámoltam,
hogy eddig 13 kiállításon mutatták be a „hazámfiai” által bontásra ítélt
épületek fotóit. Mellékelem a helyszíneket és az időpontokat.
Azt is szeretném bemutatni, milyen állapotban van ma az épület és
mellékelem azt is, milyen „helyreállítási munkákat” tervez a BNP,
illetve az általa „elnyert” pályázó,fittyet hányva az előzményekre, a
Miskolcon (még)élő és egzisztáló , az eredeti és az 2012-es tervek
alkotójára (máig senki, semmilyen információval nem keresett meg
ebben az ügyben, a budapesti építész pedig több részletben megírt
internetes levelemre sem mert válaszolni, megnyilvánulni…)
Végül pedig azt szeretném, ha mások is megismerhetnék, milyen
volt az a terv, amelyet az eredeti koncepció továbbgondolásával
terveztem és fejlesztettük tovább sok lelkes miskolci
szakemberrel együtt egy remélt , a miskolci közönség számára jól
használható és reményeink szerint szerethető ismeretterjesztő
szabadidőpark víziójává;
Tisztelt Szerkesztő Úr !
Amennyiben írásomat és annak mondanivalóját közlésre alkalmasnak
tartja, természetesen hozzájárulok a nyilvános megjelenítéshez .
Üdvözlettel:
Taba Benő
építész vezető tervező
Miskolc Város Nívódíjasa
(Magyar Építőművész Szövetség
Mesteriskola VIII/a ciklus)
Miskolc, 2019.április 27.