„Az MSZP az a párt, amelyik még azt a fideszes szavazót sem nevezte patkánynak, amelyik valóban harapott.”
Ízlelgessük ezt a mondatot. A Magyar Szocialista Párt tehát erényként emeli ki, hogy nem nevezett patkánynak egy embert, pedig az harapott, tehát akár nevezhették is volna annak.
Gratulálok a példás önmérséklethez.
Félretéve minden iróniát: az egész Bangóné-féle patkánybotrány kitette a csizmát az asztalra. Sokat megtudtunk belőle arról, hogyan is gondolkodik a magyar választópolgárokról (és ezen belül saját, potenciális szavazóiról) egy ellenzéki párt. Kár, hogy nincs benne köszönet.
És itt most még csak nem is arra gondolok, hogy patkánynak nevezett-e Bangóné 2.603.547 magyar állampolgárt (ennyien szavaztak tavaly áprilisban a Fidesz-KDNP-re), hanem arra, hogy a botrány kibukása után hogyan kezdtek el kommunikálni róla.
Bangóné persze visszakozott, de bár ne tette volna. Mondanivalója lényege annyi volt, hogy ő nemisúgyértette, és a sajtó értette őt félre, mert csak a kattintásra mennek – ami színtiszta felelősséghárítás, de nem az egyetlen ebben a történetben.