Az ijedelem persze némileg indokolt, hiszen Norman Foster már jelezte, hogy acél-üveg szerkezettel készül a pályázatra, és a nemzetközi építészeti oldalakon is megjelentek az első merészebb ötlettervek. Holland mérnökök óceáni műanyagszemétből építenének tetőt, a NAB csapata egy üvegházat tervezne a katedrális tetejére, míg a Who cares?! stúdió a „Quasimodo’s penthouse” nevezetű víziót publikálta, nem kis szarkazmussal döbbentve meg a kortársat ellenző közönséget. Az elkövetkezendő hetek-hónapokban tehát a kreatív álmodozás időszaka következik, ami reprezentálni fogja, hol tart korunk helyreállítási filozófiája, és amelynek végén kialakulhat egy konszenzus a rekonstrukció módját illetően.
A NAB Studio látványterve, Forrás: designboom.coma teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre
A Who cares Design-féle Quasimodo Penthouse, Forrás: whocares.ata teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre
Konzerválás, újraértelmezés és újjáépítés között mindig nagy volt a dilemma, a hangsúly pedig korszakonként más-más megoldásokra helyeződött. Hazánk újjáépítési lázában például sokunk csupán a Horthy-korszak tiszteletét látja, a kortárs továbbépítést pedig sokszor kifejezetten a szocializmus jelenségének tartják. Pedig Magyarország első Európa-szerte is elismert, kortárs elemeket tartalmazó rekonstrukciói pont a Horthy-korszakban épültek. A Trianon következtében lecsökkent örökségállomány fenntartására ugyanis program indult olyan politikai támogatással, amit a magyar műemlékvédelemnek azóta se sikerült kiküzdenie. Az esztergomi palota rekonsturkciójára Gömbös Gyula például minden évben szabadságra küldte a hadsereget az aratási idényben, hogy a fizetésüket addig is a helyreállításra fordíthassa.