„12 ezer euróért csináltattam új fogsort Magyarországon, míg Franciaországban ez legalább 27 ezer euróba került volna. Ráadásul ki sem tudtam volna várni a végét, mert nálunk olyan sokáig tart a fogbeültetés” – mondta el a magyar fogászati turizmusról riportot készítő francia lapnak Maria Figliuzzi asszony.
A francia kisvárosban, Aix les Bains-ben élő 70 éves asszony egész életében háztartásbeli volt, de vasutasként dolgozó férje jogán van érvényes társadalombiztosítása. Így is nagyon nehezen jött volna össze a pénz egy új fogsorra, fogbeültetésre. Felfedezte tehát Magyarországot. Számolgatott, majd felpattant egy fapados járatra és irány Budapest.
Magyarország megmentette az életemet
– nyilatkozta az asszony a párizsi Le Monde-nak. A francia lap tudósítója megjegyzi: ha Magyarországra repülünk, akkor a fapados járaton jó eséllyel gyaníthatjuk, hogy útitársaink mintegy 20%-a fogászati turista. A többnyire kispénzű franciák úgy vágnak neki az útnak, hogy halvány fogalmuk sincs az országról, ahova utaznak, és amelyiknek a nyelvét egyáltalán nem értik. Sőt, angolul se nagyon tudnak, pedig a fogászati turizmusban ez nélkülözhetetlen. A magyar fogorvosok többsége ugyanis angol nyelven szolgálja ki a külföldi pácienseket. Az idősebb franciák számára ez komoly gondot jelent, mert ők még abban a hitben nőttek fel, hogy a francia világnyelv.
1000 euró vagy csak 550?
Az alacsony árak miatt jönnek a külföldiek – nyilatkozta egy magyar fogorvos a lapnak, hozzátéve, hogy nála egy fogbeültetés ára 550 euró, míg Franciaországban ugyanez csaknem a duplájába, 1000 euróba kerül. A számítás tehát egyszerű: utazással és szállással együtt is megéri a fogászati turizmus. Főként mert az orvosi ellátás színvonala ugyanolyan jó, mint Franciaországban! Az ár-érték arány tehát kedvező. Vagyis megéri a kispénzű franciáknak is a nagy utazás Magyarországra.
A magyar fogászoknak is megéri: míg 2011-ben csak 2,74 millió euró volt a bevételük a francia fogászati turistákból, addig ez a szám tavaly már közelítette a 4 milliót. Ezek a hivatalos számok, a Le Monde tudósítója szerette volna megkérdezni a magyar fogorvosokat arról, hogy valójában hány külföldit fogadnak, és azok közül hány francia van. Hogyan adóznak ezután? Az a magyar szakmai szövetség, melyet a francia újságíró megkeresett, nem kívánt élni a lehetőséggel, hogy minderről nyilatkozzon.
A párizsi Le Monde az EP-választások előtt tudatosan nyúlt ehhez a témához, hogy bebizonyítsa az olvasóknak, Európa működik. Francia kisnyugdíjasok, akik korábban azt sem tudták, hogy hol van Magyarország, ma bátran Budapestre repülnek, hogy új fogsort csináltassanak maguknak – jóval olcsóbban, mint otthon. A magyar fogászok reklámozzák ugyan magukat a világhálón, de a szájról szájra terjedő propaganda sokkal eredményesebb. A bevezetőben emlegetett Maria Figliuzzi asszony is elmondta, hogy mindenütt terjeszti a magyar fogorvosok jó hírét. „Az unokahúgom követ engem, a jövő héten repül Magyarországra” – mesélte a 70 éves francia kisvárosi háziasszony a párizsi Le Monde tudósítójának