Az IDEA Intézet EP

-választás előtti kiadványában a tipikus, szavazás közbeni, szavazókörben vagy szavazatszámláláskor előforduló csalási típusokat mutat be. Az intézet – mint írják – arra törekszik, hogy segítséget nyújtson az esetleges csalások kivédéséhez, leleplezéséhez. Olyan eseteket mutatnak be, amelyek valóban megtörténtek. Ezek közül válogattunk.

  1. Szavazólap és a legendák. Sok más szájhagyományhoz hasonlóan érdemes elfelejteni az „eltűnő tintára” vonatkozó összeesküvés-elméleteket is, hiszen szavazáskor mindenki használhatja a saját tollát. Fontos tudni, hogy érvényes valamennyi olyan szavazólap, amelyen egyetlen párt vagy jelölt mellett található kereszt a körben. Így van ez akkor is, ha sérült a cetli, ha a szavazó ráírt vagy rárajzolt valamit. Lehet a fülkében kitöltött szavazólappal szelfizni, lehet a képet Facebookra küldeni. Ám aki így jár el, annak tudnia kell, tette ellen kifogást lehet tenni, noha a következmény általában annyi, hogy elmarasztalják.
  2. Láncszavazás. Az ilyen típusú csalás lebuktatásához folyamatosan több mindenre kell figyelni, ami jelentős szervezettséget igényel, így ezzel ritkán buknak le. Gyakori viszont olyankor, amikor a szavazókörbe újra és újra visszatér egy illető mint segítő. Az idősebb állampolgárok kérhetnek segítséget, például házastársukkal együtt szavazhatnak. Csakhogy előfordulhat, hogy a segítő nem a valós házastárs, ez feltűnhet a szavazóköri delegáltnak, ha a segítő újabb és újabb emberrel tér vissza.
  3. Mozgóurnás szavazás. Ilyenkor figyelni kell arra, hogy ne maradjanak a fel nem használt szavazólapok a delegáltaknál. Ideális esetben a lehető leghamarabb visszatérnek az urnával, hogy kevés időt töltsenek távol a szavazókörtől.
  4. Utolsó félóra. Ha a delegáltak azt látják, hogy egy szavazókörben az utolsó, részvételre leadott jelentéskor 420-an szavaztak, majd a végén 800 szavazólap/aláírást jegyzőkönyveznek, okkal feltételezhetik, hogy az utolsó pillanatokban urnába tömködés és/vagy illetéktelen aláírás történt. Ez az a sáv, amelyben – különösen azokon a kistelepüléseken, ahol nincs meg az alapos kontrollhoz szükséges mennyiségű delegált – „megugorhat” a szavazók és ezáltal a szavazatok száma.
  5. Számlálás. Gyakori, hogy mielőtt megkezdik a számlálást, egy „jól felkészített” delegáltnak „eszébe jut”, mindenki igyon még egy kávét, látogassa meg a mosdót, „hiszen közben nem lehet”. Sokan ilyenkor elkövetik azt a hibát, hogy kimennek, és felügyelet nélkül hagyják a bennmaradó delegáltakat. Ilyen esetben kerülhetnek az urnába plusz szavazólapok és a névjegyzékbe az aláírások. Különösen kisebb településeken elég gyakori, hogy az egész napos munka után a delegáltak egy része számolás előtt hazamegy, ebben a szándékában megerősítik a helyszínen maradó delegáltak. Vagyis, ha elhangzik az a mondat, hogy „menjen csak nyugodtan haza, mi már ezt megszámoljuk”, eggyel több oka van az illetőnek arra, hogy maradjon.
  6. Közmunkások szavaztatása. Aki – bármilyen módon – láncszavazást bonyolítana le, megbízható emberekre lenne szüksége. Olyanokra, akik nem mernek tiltakozni a részvétellel szemben, tudatában sincsenek annak, hogy leleplezhetnék a csalást. Azaz nincsenek tisztában a jogaikkal és lehetőségeikkel. Így leginkább a legrosszabb helyzetben lévők, a legkevésbé informáltak esetében lehetséges a nyomásgyakorlás. Őket többféleképpen ellenőrizhetik. Előfordul, hogy a „megrendelői” oldal azt kéri, az érintett ne kérjen borítékot, a szavazóköri delegáltak felé mutatva dobja be az urnába a szavazólapját. Képzeljünk el egy kis települést: az adott párt delegáltja egyrészt tudja ki a közmunkás a településen, másrészt azzal is pontosan tisztában van, hogy ilyen esetben feladata a szavazatot ellenőrizni, ergo észrevétlenül és ellenőrizetten kiderül, az adott közmunkás „rendben elvégezte-e a feladatát”. További ellenőrzési mód, hogy mielőtt a közmunkás belépne a szavazókörbe, átadnak neki egy telefont, hogy lefényképezze a szavazatát, majd a voksolást követően a telefont visszaadja a „megrendelői” oldal képviselőjének. De az sem ritka, hogy a közmunkást arra „kérik”, ne menjen be a fülkébe, hanem a beavatott szavazóköri delegált számára látható módon húzza be a keresztet. Azok az állampolgárok, akiket ilyen módon presszionálnak – függetlenül, hogy közmunkások vagy sem – sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy rontott szavazólap esetén van lehetőségük újat kérni. Azaz például, ha lefotózza szavazólapját úgy, ahogyan azt kérik, majd a fotó elkészülte után érvénytelenné teszi, kérhet egy újat, amelyet aztán pártpreferenciájának megfelelően tölthet ki. És arra is van módja, hogy a fotózás után, de még az urnába dobás előtt érvénytelenné tegye a szavazólapot (például behúz még egy keresztet valamelyik párt mellé), így hiába a megrendelői igény, a szavazata kárba vész majd.