Bár érkeztek a Fideszen belülről információk, hogy Orbán Viktor ennél is jobb eredményel lett volna igazán elégedett, belpolitikai szempontból nincs oka kesergésre. A mindinkább az európai színtérre koncentráló, a világpolitikában is komolyabb szerepre vágyó miniszterelnök mégsem lehet igazán elégedett, és az eredményt ünneplő rövid beszéde alatt ez az arcán is tükröződött.
Az Európai Néppárttal, annak vezető politikusaival való konfliktusa és a választás előtti konkrét megnyilvánulásai nyilvánvalóvá tették, hogy azt szeretné, ha az Európai Parlamentben jelentősen megerősödnének a migrációt ellenző erők, és ez az Európai Bizottság politikáján is nyomot hagyna. Csakhogy Orbán számítása nem jött be, az Európai Parlamentben nem neki kedvezően alakultak az erőviszonyok.
Azzal kalkulált, hogy a jobbközép és a radikális jobboldal együtt kormányozhat, ám ennek zéró realitása maradt. Hiába erősödött meg a Salvini-fémjelezte euroszkeptikus tömb, ha a liberálisok és a zöldek is sokat erősödtek, a szocdemek és az EPP meg nem gyengültek annyit, hogy rászoruljanak Salviniékra. Ha most Orbán kilépteti 13 képviselőjét az Európai Néppártból, a következő öt évben