Torpanjunk le egy szusszanásra ennél a kampányígéretnél, mármint az Európai Egyesült Államoknál. Szimpla megfogalmazása ez egy kevéssé kidolgozott modellnek, de az világos, hogy mi az iránya. Integráció, további felségjogok átadása a közösségnek, demokratikusan kontrollált központi irányítás. A magyar (és lengyel, holland, olasz stb.) jobboldal fogalomkészletében ez természetesen hazaárulásnak számít, és rá is számolják hangosan. Sokáig sikerült ezzel a ráolvasással sakkban tartani embereket és pártokat, de most már vannak elegen Európában, akik beleállnak. Vállat vonnak, és azt mondják: leszarom, ha szerinted hazaárulás meg istenkáromlás, én viszont fenntartom, hogy úgy lenne jobb. És meg is tudom indokolni – amire persze ritkán van lehetőség, mivel a nagy honvédők általában nem hajlandók vitázni. Sohasem vetemednének arra.
Rajta, rajta, törhetetlen fajta
A DK beleállt, kiplakátozta. Vitte tovább Gyurcsányt, és előretolta Dobrev Klárát, akinek támadási felületei (szintén) nyilvánvalóak. Várható volt, hogy mászkálni kezdenek a családfáján, felcsámcsognak közismert tényeket – de ők tettek rá magasról. Mentek tovább – nem felszisszenve minden lépésnél –, és minden nappal csorbították a represszió kaszáját. A színpadon győzték le a félelmet, hogy akit listáznak meg kiátkoznak, az páriává válik, és sorsa megpecsételődik. És elég sok kiátkozott gyűlt már fel az évek során, emberek, akik különböző okokból érzik, hogy őket nem szereti a Fidesz. Nekik kétségtelenül jó látni, hogy van, aki felett nincs hatalmuk.