Balázsfalva szimbolikusan az erdélyi románság egyik legfontosabb városa: bár ma poros kisvárosnak tűnik, görög-katolikus püspöki székhelyként a XIX. században meghatározó szerepe volt a kulturális-politikai mozgalmakban, közvetve Erdély román megszerzésében is. A pápa háromnapos romániai látogatásának utolsó napja mindenekelőtt a görög-katolikusokról szólt. A Rómához tartozó, de keleties jellegű egyház feje ugyanúgy a pápa, mint a római katolikusoké. Romániában a számuk is hasonló, nagyrészt románok, az ortodox államegyház mellett azonban eléggé elnyomottak. A kommunizmusban a pártállam erőszakkal olvasztotta be őket a nagy ortodox testvérbe, templomaikat elvették, ellenálló papjaikat bebörtönözték, és tulajdonaikat az 1990-es helyreállítás után sem nagyon akarták visszaadni.
Ferenc pápa most a görögkatolikus székhelyen hét román püspököt avatott boldoggá, akik a kommunizmusban a börtönben haltak mártírhalált. A pápa a boldoggá avatási szertartáson egy olyan széken ült, ami Ceaușescu két hírhedt börtöne, a máramarosszigeti és a szamosújvári rácsaiból és faanyagából készült. Az egyik boldoggá avatott az a Iuliu Hossu püspök, aki 1918-ban a gyulafehérvári nagygyűlésen felolvasta „Erdély és Románia egyesülésének” a nyilatkozatát.
