Évente kétszer jön el
az igazság pillanata a hazai professzionális fociban. Az egyik, amikor valamikor nyáron valamelyik nemzetközi kupában külföldi csapatokkal kell összemérnie az erejét a hazai élvonalnak. A másik, amikor a profi focit működtető cégeknek – akárcsak a többinek – május 31-ig be kell számolniuk a gazdálkodásukról. Ezt leszámítva ugyanis az égvilágon semmit sem lehet tudni arról, hogyan használják fel a klubok a hozzájuk terelt közpénzeket.
Az NBI-es csapatok két év alatt 35,5 milliárd forintot költöttek bérekre. Ebben nemcsak a játékosok vannak benne, hanem a klubok összes alkalmazottja, de a nagyobb részt a játékosok fizetése adja ki. Ha az Európa-ligából nagy pénzeket kaszáló Vidi nem lett volna, a csapatok 2,5 milliárd forintos veszteséget hoztak volna össze.
A gazdasági beszámoló nem követi a foci szezonalitását. Januártól decemberig számol, szemben a nyártól nyárig tartó bajnoksággal. Ezért a bajnokságból 2018 nyarán kieső Balmazújváros és Vasas, illetve az akkor feljutó Kisvárda és MTK is szerepel a táblázatban. A csapatok közül az Újpest kivételt jelent, ők ugyanis a cégekre vonatkozó szabályokkal nem törődve szintén nyártól nyárig adták meg az adatokat, a 2018 náluk 2017 nyarán kezdődik és tavaly nyáron zárult.
Orbán bográcsgulyása
„Futballvállalkozás Magyarországon nem hoz profitot. Aki a nyereség miatt akar magának klubot vásárolni, inkább másba fektesse a pénzét”
– nyilatkozta a napokban a Nemzeti Sportnak Szima Gábor, a debreceni csapat tulajdonosa. Szépen összecseng azzal, amit Orbán Viktor mondott 2013-ban az általa alapított Puskás Akadémia honlapjának:
„Egy gazdasági vállalkozásnak egyetlen szempontja van, hogy a pénz tulajdonosa, a vállalkozás tulajdonosa minél nagyobb hasznot tudjon realizálni. A futballban ez lehetetlen. A futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész. Ezért aztán a futball egy olyan tevékenység, ahol nagyon sok pénz forog, és nagyon sokan keresnek sokat. Az ügynökök, az edzők, a játékosok, de a tulajdonos sohasem.”
Ezzel nagyjából el is intézhetnénk, milyen évet zártak anyagilag az NBI-es klubok. A frissen megjelent beszámolók szerint a csapatok fele veszteséges volt, még úgy is, hogy a TAO és más bújtatott állami támogatások révén százmilliós, milliárdos összegek (közpénz!) landolnak minden egyes csapatnál. A két nyilatkozat alapján ez várható volt, adottság, ezzel nem lehet mit kezdeni, ilyen ez a magyar foci, szegény hülye tulajdonosok valamiért csak ölik bele a pénzüket.
Miután azonban lényegében államosították a magyar focit az elmúlt években (a klubok bevételeinek jó része a szövetségtől jön, a köztévé jelentősen túlárazva vette meg a közvetítési jogokat, állami cégek a legnagyobb támogatók, NER-közeli tulajdonosok jelentek meg, hogy a közbeszerzéseken behúzott hasznuk egy részét visszafolyassák a fociba), így senki számára nem érdektelen, mi történik a közpénzekkel.
Remek felvezetés, amit Csányi Sándor mondott a Magyar Labdarúgó Szövetség májusi közgyűlésén. Az elnök lényegében lehülyézte a magyar klubtulajdonosok többségét, amiért azok a hozzájuk befolyó pénzeket elbokázzák.
„Magyarországon mintha ostobák lennének a klub tulajdonosai. Képzeljék el hogy van 504 igazolt játékos, csapatonként 42, és az 504-ből az elmúlt szezonban 223 egyetlen egy percet se játszott. Hát normális az az ember, aki megengedi, hogy ilyen kerettel dolgozzon a klub, akkor, amikor pénzügyi gondok vannak?”
A mostani gazdasági beszámolókból az derül ki, hogy a klubokat működtető cégek ötféle modellt követnek.
https://444.hu/2019/06/04/ket-ev-alatt-35-milliard-forintot-koltottek-az-nbi-es-csapatok-berekre