Miskolc népessége megduplázódott, s 1980-ra elérte az eddigi legmagasabb értéket (211 ezer fő). A fenti tényezőkön túl az ipari termelés koncentrációja és a kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés is hozzájárult a miskolci agglomeráció (36 település) kialakulásához. A nagyváros munkahelyeire történő eljutás az ingázás felerősödését és lakófalvak létrejöttét eredményezte, e települések szoros kapcsolatba kerültek Miskolccal, súlyosan megterhelve a város és a városba vezető vonalas infrastruktúra-hálózatot. Ma már megállapíthatjuk, hogy a szocialista időszak mennyiségi változásainak bűvkörében kevesebb figyelem irányult a minőségi kritériumokra, egyes városrészek élhetőségének leromlása, a közlekedési infrastruktúra látványos lepusztulása ekkor kezdődött. A miskolci társadalom összetétele is sokszínűvé vált, a tradicionális miskolci értékek devalválódása következett be. A szocialista nehézipar munkaerőigényének kielégítésére minden társadalmi csoportba tartozóra szükség volt, a legszegényebbtől a leggazdagabbig, az írni-olvasni alig tudóktól a diplomásokig. A beköltözők döntően Borsod-Abaúj-Zemplén megye halmozottan hátrányos helyzetű, országhatár menti perifériáiból érkeztek. A miskolci tradicionális társadalmi-kulturális értékeket hordozó csoportok kisebbségbe kerültek. A városi problémákra a helyiek egy része úgy reagált, hogy az 1980-as évek második felétől felerősödött a várost elhagyók száma, s 1990-es statisztikai adatok szerint Miskolcon kevesebben éltek, mint 1980-ban. Az eddigi beköltözési dominancia átfordult, s a kiköltözések váltak meghatározóvá, azaz a szuburbán városfejlődési szakaszba lépett Miskolc. E társadalmi-gazdasági változások eredményeként is az agglomerációs övezet lakosságának gyarapodása következett be, azonban már a Miskolcról kiköltözők váltak dominánssá, mely egyben a központi település népességének a további csökkenését is jelentette.
Miskolc esetében melyek a legfőbb jellemzői ezeknek az átalakulásoknak?
A szuburbanizáció rendkívül kedvezőtlenül hatott Miskolc társadalmára és gazdaságára. Eredményeként átalakult Miskolc arculata, népességszáma drasztikusan csökken, illetve a kiköltözések következtében az elővárosi övezet (kisvárosok és falvak) lakosságának gyarapodása következik be. A város népességszámának csökkenése együtt járt azzal, hogy a társadalom azon csoportjait vesztette el, akik magas jövedelemmel rendelkeznek, igényesek a lakókörnyezetükre, mobilisak és rugalmasan alkalmazkodnak a kihívásokhoz. Az elmúlt három évtizedben egész városrészek értékelődtek át, az ott élők szinte teljesen kicserélődtek, egyes városrészek leromlása (slumosodás, gettósodás) korábban soha nem látott méreteket öltött. Azaz a szegregáció Miskolc városrészeit is elérte. Külön tanulmányban vizsgáltam a miskolci városrészek szegregálódását, különös tekintettel Lyukóvölgyre és Nagyszentbenedek–Ághegyre. E tekintetben a hazai és a nemzetközi szakirodalom sem egységes, szegregáción általában a szegények elkülönülését értik, de a gazdagok elkülönülése ugyanúgy bekövetkezik (lakóparkok, luxusnegyedek).
Azonban nemcsak Lyukóvölgyre és a „számozott” utcákra gondolok itt, hanem a panellakásokra is, ami azért figyelemre méltó, mert a miskolciak közel hatvan százaléka panellakásokban él, ezért sem mindegy, mi történik e városrészek társadalmában. A helyzet azért is fontos, mert a vidékre érkezett lakosok domináns többsége a miskolci panellakásból költözött ki, továbbá, a miskolci átlagtól magasabb jövedelemmel és magasabb iskolai végzettséggel is rendelkeztek.
https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/uj-trend-kozeleg-vissza-a-varosba-3654473/