Csak semmi cicó. Leállíttatták az egykori erdélyi menekült Bige, az 5. leggazdagabb magyar gyárát

Felfüggesztették Bige

László szolnoki kénsavgyár működési engedélyét a hét elején – tudta meg a 24.hu.

 

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a 444.hu-nak megerősítette az értesülést, mint írják

„a hatósági szakemberek ismételten hiányosságokat tártak fel az említett üzemben, emiatt ott a biztonságos működés feltételei nem adottak.”
Az üzem az ötödik leggazdagabb magyar, Bige László tulajdonában van. A milliárdos szolnoki telepét még tavaly novemberben rohanta le háromszáz egyenruhással a rendőrség, akkor azt hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és más bűncselekmény gyanújával indokolták. Az ügy idén május végén folytatódott Bige kihallgatásával, akit a nyomozók két napra bent is tartottak.

 

A rakoncátlan kölyök és Jimi Hendrix

Megyei újságoknak, mezőgazdasági szaklapoknak adott interjúkból számos részlet kiderül Bige László gyerekkoráról, illetve első millióihoz vezető útjáról. Az idén 55 éves Bige Nagyváradon született erdélyi nemesi család sarjaként. Családjától „az átkosban mindent elvettek, családjából, aki tehette, emigrált”, a szülei kétéves korában elváltak. „Nagyon szófogadatlan, rossz kölyök voltam, rendszeresen betörtük az ablakokat, és emlékszem, egyszer a trafikos nénit is megtréfáltuk. Egy nyári napon két kiló élesztőt vásároltunk, és felöntöttük egy vödör vízzel, majd heccből beletettük az udvari vécéjébe. Mondanom sem kell, ez ugye úgy megdagadt, mint a kenyér, és a víz csak folyt, csak folyt mindenfelé” – anekdotázott a Bulváros.hu-nak (mi is heteken át próbáltuk elérni, de nem válaszolt kérdéseinkre, arra hivatkozva, hogy belátható időn belül nem ér rá sem egy személyes találkozóra, sem arra, hogy e-mailben feltett kérdéseinkre válaszoljon).

Viszonylag jó körülmények között nőtt fel, jó neveltetést kapott, anyja a megfelelő időben kiosztotta a megfelelő pofonokat. „Ezeket most értékelem igazán, mert látom, mennyire igaza volt. Békés állapot uralkodott akkoriban, mindenki egyenlő volt. Az emberek szerették egymást, nem úgy, mint manapság, amikor mindenki megenné a másikat, csak hogy neki több legyen […] Sokszor visszasírom azokat a boldog békeidőket, amikor sehova sem siettek az emberek” – mondta.

A kolozsvári egyetemen végezte el a gyógyszervegyész szakot, és már fiatalon próbálkozott az üzleteléssel. Egy nyomdász és egy kirakatrendező barátjával készítettek egy nagy Jimi Hendrix-szitanyomatot, amelynek hatalmas sikere volt az ócskapiacokon. Később a pólókra is rászitázták sportmárkák emblémáját, volt olyan éjszaka, amikor ezer pólót csináltak, a havi fizetésük ötszörösét is megkeresték ilyenkor. Így már a ’80-as évek elején isCsekonics báróként élt, mégis úgy döntött, hogy elhagyja Romániát.

A Dacia, ami repülőnek nézett ki

Anyja 1982-ben a szabolcsi Dombrádra költözött, Bige két évvel később, 26 évesen követte, egy kamion bútorral érkezett Nagyváradról. „Az első benyomásom az volt, mennyire utálják egymást az emberek. Két forintért megölték volna a másikat. Ez ma sem változott, a nemzeti büszkeség itt ismeretlen” – emlékezett vissza első magyarországi tapasztalataira. Bár vegyészmérnökként is dolgozhatott volna, inkább a dombrádi kajak-kenu szakosztály edzője lett öt évre.

1986-ban újabb ötlete támadt: a szomszédasszonyától kölcsönkért 27 ezer forintot, egy Daciával és anyjával a Hollandiában élő nővéréhez utazott, aki tudta, hogy hol érdemes ruhákat vásárolni. „Három bála a csomagtartóra, ami rögtön be is hajlott, majd a hátsó ülésre és a csomagtartóba is került néhány zsák. A Daciánk úgy nézett ki, mint egy repülő, ami fel akar szállni. De megérte a befektetés, mert megháromszoroztam a nénitől kapott induló tőkét” – mondta. Akkor még senki sem foglalkozott hasonlóval, ő meg rendkívül olcsón jutott hozzá a használt ruhákhoz, a száz forintért vett bundákat háromezerért adta el. A visszaúton előfordult, hogy nem akartak átengedni az egyik határon, így addig mentek, amíg át nem jutottak valamelyiken.

A következő nagy lépés az volt, amikor 1990-ben egy nagyváradi ismerősével kezdett el barterezni, két darab, Daciára való használt autógumiért egy 18-22 kiló körüli pecsenyebárányt kapott Bige, amivel három hét alatt húszmilliót keresett. A barterezést folytatták, ekkor kezdett vegyipari anyagokkal, műtrágyával, mosószer- és üvegipari alapanyagokkal kereskedni, a ruhakereskedelemmel pedig felhagyott, mert túl nagy lett a konkurencia. A romániai Caola kizárólagos forgalmazója lett, 1996-ban már ő bonyolította le a legnagyobb forgalmat a vegyiparban Magyarország és Románia között.

1996 környékén már érezte, hogy nem lehet mindennel foglalkozni, megérkeztek a multik, és egyre több vállalkozás lett. Rájött, hogy ha pusztán kereskedik, akkor ki van szolgáltatva a gyártóknak, és elkezdett gondolkodni, hogy mibe fektesse az addig megkeresett 400-500 millióját. Vegyiparral akart foglalkozni, a Tiszamenti Vegyiműveket (TVM) – amellyel nagykereskedőként már korábban kapcsolatba került – pedig épp akkor kezdték el privatizálni.

Vegyvédelmi gyakorlat a szolnoki Bige Holding területénFORRÁS: MTI/MÉSZÁROS JÁNOS

Csányihoz közel

„Nagyon vi