A Miskolci Önkormányzat ugyanis így teljesen figyelmen kívül hagyja azokat a számozott utcaiakat, akik a Máltai Szeretetszolgálat telepre költözése előtt kényszerültek elköltözni a telepről. Ennek a csoportnak csak egy része azok köre, akiknek a bérelt lakását a diósgyőri DVTK-stadion bővítése miatt bontotta le az önkormányzat. A tartozás miatt felbontott, vagy lejárt bérleti szerződések miatt kiköltözni kényszerülő embereken kívül olyanok is elhagyták a telepet, akiknek még volt ugyan egy ideig érvényes bérleti szerződésük, de félve a lakhatásuk hirtelen elvesztésétől, a szerződés lejárta előtt önként elhagyták a lakásaikat.
A kiköltözők között voltak, akik másik szociális bérlakásban lakó ismerőseikhez, rokonaikhoz mentek, tovább növelve ott a zsúfoltságot és rontva az életkörülményeket. Voltak, akik a város peremén fekvő óriási szegregátumba, Lyukóvölgybe költöztek. 2016 telén készült riportunkban Lyukóvölgyben olyan számozott utcaiakkal találkoztunk, akik Kanadába kivándorolt családok házait bérelték, vagy saját maguk eszkábálta kunyhókban húzták meg magukat. Egy olyan családot is megismertünk, ahol a családfő azt állította, a Máltai Szeretetszolgálat segítségével sikerült megvásárolnia és bővítenie egy addig üresen álló kis víkendházat.
A harmadik út, amit a számozott utcákról elüldözött romák választottak, a kanadai emigráció volt. Havas Gábor és Lengyel Gabriella szociológusok 2016-ban, a számozott utcák lakosságának helyzetéről készített felmérése szerint 2014 májusától 2016 tavaszáig 30 család ment Kanadába a szegregátumból. Hogy közülük hányan kaptak menedékjogot, és hány embernek kellett azóta hazaköltöznie, arról nincsenek adatok.
A kutatók a Roma Nemzetiségi Önkormányzat és a Roma Polgárjogi Mozgalom adatai, valamint a saját terepmunkájuk során gyűjtött adatok alapján azt állítják, 2016 nyaráig 75-80 családnak kellett úgy elköltöznie a számozott utcákból, hogy lakhatásukról maguknak kellett gondoskodniuk.
Rájuk is vonatkozott tehát az EBH, cikkünk elején hivatkozott határozata. Eszerint ugyanis az önkormányzatnak nem csak azoknak a helyzetét kellett volna megnyugtatóan rendeznie, akik még a (részben) felszámolás alatt álló telepen maradtak, hanem azokét is, akiket még a jogsértés megállapítása előtt küldtek el a telepről.
Amikor arról kérdeztük, a telepről régebben elköltözöttek miért maradnak ki a programból, Lantos Szilárd azt mondta: “valóban nehéz sorsok vannak” a korábbi kilakoltatások mögött, de ezeknek egy jó részében szerintük már nem tud segíteni sem az önkormányzat, sem a szeretetszolgálat. Ilyenek azok, akik Kanadába költöztek, és mivel életvitelszerűen már nem tartózkodtak a lakásaikban, azokat már mások használják. Ha a korábbi lakók visszajönnek, már nem költözhetnek vissza beléjük. De Lantos azokról is beszélt, “akik valamiért önkényesen kényszerültek elfoglalni egy lakást”. “Őket ezekkel az eszközökkel nem tudjuk segíteni” – mondta.
Hozzátette: pontosan azt szeretnék most megakadályozni, hogy olyan “kitaszított, mindennapi létbizonytalansággal járó helyzetbe” kerüljenek a még megmaradt számozott utcaiak, mint amilyenben a telepről korábban elköltözöttek éltek évekig, és élnek talán most is.
A számozott utcákban a Máltai Szeretetszolgálat szerint mostanra 77 család maradt, határozatlan idejű szerződésesek és lejárt szerződésesek vegyesen. Az utóbbiak a Szociális Lakásügynökség ügyfelei, az előbbiek viszont továbbra is a MIK Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt.-vel állnak jogviszonyban. Ha az általuk használt lakásokat lebontja az önkormányzat, cserelakást kell majd nekik biztosítania.
Ajándék felújítás a Miskolci Önkormányzatnak
Lantost Szilárdot arról is kérdeztük, mi lesz a 60 lakásosra tervezett lakásügynökség állományának másik, még hiányzó felével. Lantos azt mondta, a Szeretetszolgálat kezelésében lévő lakásállomány folyamatosan nő. Ahogyan járnak le a számozott utcák megmaradt lakásaiban élők önkormányzattal kötött határozott idejű bérleti szerződései, a lakásaik úgy kerülnek át – legtöbbször lakójukkal együtt -, a lakásügynökség gondozásába.