A történelem ismétli önmagát, újra megjelent nálunk az önkényuralom, most is súlyos a társadalmi megosztottság. Ön többször nyilatkozta: a demokratikus színfalak mögött valójában fasisztoid diktatúra működik.
– A megosztottság sosem magától alakul ki. A két világháború közötti vezető kurzus folyamatos antiszemita uszításai társadalmi tragédiához vezetettek. Ma, hasonlóképpen a kormány gyűlöletkeltő uszításának, az ellenségképek sulykolásának lett eredménye a polgárháborús közéleti légkör. Egy mindenre elszánt, kezdetben ideológiáktól mentesnek látszó bűnözői csoport ragadta magához a hatalmat, és mindent elkövet, hogy a hatalmát bebetonozza. Szélsőséges politikájához újrahasznosítja a fasisztoid vezetés összes módszerét, és a néphülyítés teljes eszköztárát beveti. És erre a magyar társadalom egy része fogékony a szervilizmusa miatt is. Nem beszélve a széles rétegeket jellemző tájékozatlanságról. Alexis de Tocqueville francia gondolkodó már 1851-ben, az amerikai demokráciát elemezve leírta: a tömegdemokrácia végzetes következménye, hogy a tájékozatlan választók kerülnek többségbe, és hitelt adva a demagógoknak, kormányra szavaznak olyan politikusokat is, akik előbb-utóbb diktatúrába fordítják át a demokráciát. A sorosozás ma nálunk ugyanolyan eszköz, mint régebben az antiszemitizmus volt. Rejtettebb beszédmóddal, de ez is a kirekesztő indulatokat gerjeszti. A szélsőséges nacionalizmus, a vezérelv, az erőkultusz mind-mind a jelenlegi hatalom fasisztoid gyökereire utalnak.
– Az európai parlamenti választáson a Fidesz több mint 52 százalékkal győzött. Lehet, hogy a lakosság jelentős részének ez a fasisztoid diktatúra megfelel?
– A kormány támogatói különböző rétegekhez tartoznak. Ott van a hagyományos keresztény közép ama része, amely semmit nem tanult a múltból, és semmit nem felejtett a berögzült gyűlöletéből sem. A másik szavazóbázis azoké, akiket élősúlyban megvettek, és így ők is nyerészkedhetnek az állami lopásokon. De a Fidesz nem tudna ekkora többségre szert tenni, ha nem lenne egy harmadik nagy támogatói köre is. Ők azok a tájékozatlan, többnyire vidéki, nincstelen emberek, akiket egy odavetett konc is elégedetté tesz, mert már annyira megalázottak és kisemmizettek. A közmunkával is meg lehet őket zsarolni. A Fidesz tarolt a legszegényebb kistelepüléseken.
– De vajon miért olyan fontos a kormánynak, hogy a tudományt és a kultúrát is megszállja? Az MTA államosítását és vagyonának elvételét tervezik. Ugyanez megtörtént már 1948-ban is, de akkor kommunista diktatúra volt.
– Az más helyzet volt. Bármilyen abszurd, de a bolsevista rendszereket a kultúra iránti barátság jellemezte. Azért akarták uralni a kultúrát, hogy a saját ideológiájuk terjesztésére használják fel. Ugyanakkor a művészekre felnéztek, a sztálini rezsimben az írók megtiszteltetve érezhették magukat, persze csak akkor, ha a politikai elvárásoknak megfeleltek. A kommunisták célul tűzték ki az általános népművelést, és hogy az alapvető iskolázottsághoz a falusi gyerekek is hozzájuthassanak. Azt hirdették: a kommunizmusban egyszer majd mindenki egyenlő lesz. Noha a bolsevik diktatúra valósága teljesen másról szólt, megvolt benne ez a jövőorientáltság. A fasisztoid rendszer ezzel szemben nem a jövő felé fordítja a társadalmat, hanem vissza az őserdőbe, ahol mindenben a legerősebbnek a szava számít. Ezért minden fasisztoid állam, Orbáné is, kultúraellenes. Azért akarják megszállni a kultúrát, a sajtót is, hogy folytathassák a tömegek agymosását, elhallgattassanak minden független értelmiségi hangot. Nem utolsósorban lenyúlhassák a kulturális fejlesztésre megszerezhető pénzforrásokat. Az MTA esetében például a kutatás-fejlesztésre befolyó uniós támogatásokat.
– Íróként mit gondol arról, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumból nemzeti irodalmi erőközpontot akarnak csinálni?
–Az irodalom mint erőközpont… Már az elnevezés is tisztára olyan, mintha Mussolini rendszerében találták volna ki.