Az hogy a városnak nincs
elég vízlelő helye sokaknak újdonság, bár az utóbbi évtizedekben megemelkedett vízfogyasztás fényében némileg érthető. Azt kevésbé ismert, hogy miközben a városvezetés szeret dicsekedni a felújított-meghamisított Diósgyőri várral, tervezés és építés közben a Lovagi tornák terét sikerült túl közel tenni a vár melletti kúthoz, így az a kút a pletykák szerint évek óta ki van zárva a szolgáltatásból. Új kutak utáni kutatás még ötletként sem merült fel a városházán, vagyis ha a szóbeszédek igazak, a városvezetés még csökkentette is az igénybe vehető kutak számát.
A kutakat 2009 és 2012 között látták el olyan önálló monitoring rendszerrel, amik szennyező anyagok vagy fertőző baktériumok jelenléte esetén automatikusan kizárja a kutakat a vízszolgáltatásból.
2017-es adatok szerint öt év alatt 272-szer jelzett a rendszer és zárta ki a nyolc kút valamelyikét.
De nem kerülhetjük meg a szaporodó vízcsőtöréseket, amik egyértelműen az elöregedő rendszer hiányos karbantartásának a tünetei. Még a rómaiak is, akik olyan vízvezetékeket tudtak építeni, hogy egyes részei mai is állnak, gondoskodtak a vízvezetékhálózat karbantartásáról. Miskolcon, a fejlődő, gondtalan városban, — ahogy a városvezetés szereti eladni magát — természetesen erre sincs pénz. A gond csak az, hogy dr. Kriza Ákosék erről nem tájékoztatták a csöveket, amik konok módon tovább öregednek, gyengülnek, míg végül menthetetlenül eltörnek. Ez ellen csak a rendszer gondos karbantartásával és bővítésével lehet védekezni. Ez az, amire az elmúlt tíz évben nem, vagy csak alig volt példa a városunkban.
A teljes írást elolvashatják az avasalja.blog.hu weboldalon.