Molnár Sándor Tamás
(Satya) a Miskolci Nemzeti Színház színészeként a közönség egyik kedvence, két évad végén (2013-ban és 2014-ben) volt az év színésze az Észak-Magyarország olvasóinak szavazatai alapján. Szeptembertől azonban nem láthatjuk a teátrum színpadán. Bár 26 éven át dolgozott a színháznál – mint ahogy ő fogalmazott, szinte ott nőtt fel –, most mégis a váltás mellett döntött.
Miért válik meg a színháztól?
Lezártam egy párkapcsolatot, aztán öt nap alatt döntöttem ebben is. Öt nap alatt 100 kilométert futottam le a Bükkben, azt hittem, ezalatt kifutom magamból – mint ahogy ez a gyógymód máskor is használt már – a színházzal kapcsolatos problémáimat. Aztán a hatodik napon úgy döntöttem, muszáj lépnem. Utána úgy éreztem magam, mint akiről 20 kiló súly esett le. Ebből gondolom, hogy jól döntöttem.
Mik voltak a színházzal kapcsolatos problémái?
Lehet, hamarabb kellett volna lépni. Éreztem, hogy el kell vágni azt a bizonyos köldökzsinórt, és a magam útját kell járnom. Már régóta éreztem, nem vagyok a helyemen, nem tudom, hogy mi az én küldetésem a társulatban. Nem tudtam, hol vannak azok a 40-es férfiszerepek, amiket talán már el kellene hogy játsszak. Az utóbbi néhány évad óta egy helyben toporgok, önmagamat ismételem. Ezt a vezetőségnek is elmondtam: nagyon sok olyan szerepet játszottam mostanában, amit huszonéves srác koromban is tucatjával. Miért nem jönnek másféle feladatok? Nyilván van favágás is egy színházban, de amikor 80 százalékban fát vágsz és egyben túl sok a munkád, akkor nem érzed, hogy épülnél.
boon.hu