Tisztelt Miniszter
Úr! Képviselő Asszony, Képviselő
Úr! Kedves Miskolciak, Vendégeink!
Hat évvel ezelőtt álltam először Önök, miskolciak elé,
azzal a szándékkal, hogy a városvezetés és a magam
munkájáról felelősen beszámoljak minden miskolcinak, s
azóta hál Istennek ezt közjogi szokássá tettük. Az
évértékelők során rendre visszatekintettünk a mögöttünk
hagyott évre, valamint előre is néztünk a várható
feladataink kapcsán.
Felelős és választott vezető nem is szabad máshogy
tegyen, ha komolyan veszi feladatát és elkötelezett a
közösség szolgálata iránt.
Barátaim, ma sem fogunk másként tenni!
Csakhogy a mai feladatunk valamivel több kell legyen,
mint eddig volt, hiszen ősszel a miskolciak újra ítéletet
mondanak arról, hogy milyennek vélik eddigi munkánkat,
mi pedig határozott és világos programot kell adjunk a
városnak, hogy miként látjuk a jövőt, de legalábbis az
előttünk álló évtized feladatait.
Legfőbb törekvéseinket mindig kulcsszavakba foglaltuk,
és ahogy látják ma sem tettünk másként.
Kulcsszavainkat, ami a kiszámíthatóság, fejlődés, biztos
jövő, egy nagyobb perspektívába helyeztük, amit mai
rendezvényünk címe is mutat: „Miskolc 2030”.
Az ország tavaly parlamentet választott, és
kormányzásra adott megbízatást, amelynek
eredményeként a Fidesz-KDNP további négy
esztendőre kapott kétharmados bizalmat a választóktól.
Mi miskolciak pedig két országgyűlési mandátummal
járultunk e folytatáshoz hozzá, Csöbör Katalin
képviselőasszony, és Hubay György képviselő úr
megválasztásával, akik egyértelműen azt az üzenetet
vitték magukkal Budapestre, hogy a város bizalma meg
van az elkezdett munka folytatására, az ország
megvédésére, és a következetes magyar, és miskolci
érdek képviseletére.
Most május 26-án pedig újabb bizalmat kapott a Fidesz-
KDNP, és bizony örömmel mondhatom, hogy a korábbi
eredményeinket is túlszárnyalva további 9 százalékkal
tudtuk növelni támogatottságunkat Miskolcon.
A nagy bizalom, pedig még nagyobb felelősséggel jár.
Amely arra kell sarkaljon bennünket, hogy a felelősen
végzett munkáról még inkább felelősen számoljunk be,
ahogy a bizalom elnyeréséhez az őszi választásokon
pedig felelősen hirdessünk programot az előttünk álló
évtizedre.
Erre utal tehát mai értékelő és programadó
rendezvényünk címe: Miskolc 2030.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Jelen és jövő, nincs múlt nélkül. Történészi axióma ez,
ahogy az is, hogy minél inkább ismerjük a múlt valós
tényeit, – ahogy Tacitus mondta Sine ira et studio,
vagyis harag és részrehajlás nélkül, – annál
pontosabban láthatjuk jövőbeli lehetőségeinket, s azt,
hogy e jövő képei derűsek-e, vagy netán borúsak.
A tények makacs dolgok, s ennek jegyében engedjenek
meg néhány kép és adat kivetítését, amelyet a mai
napra készülve állítottam össze Önöknek.
Íme a tények:
Barátaim, talán e képek és e tények után haza is
mehetnénk! Világos, hogy miből mi lett, honnan
indultunk és hova érkeztünk.
Csakhogy a tények azért mégis magyarázatra szorulnak,
ahogy az elmúlt két évtized is 2019-ből tekintve már elég
távolságot ad a szemlélőnek, ahhoz, hogy ne essen a
tipikus hibába, miszerint nem látja a fától az erdőt.
Tisztelt Miniszter Úr! kedves Miskolciak! Barátaim!
Ma tehát újra számot vetünk.
De ez alkalommal nem csak az elmúlt évet vesszük
górcső alá. Két ciklus, egy kilenc éves periódus zárul le
idén. És amikor 2010-ben átvettem a város vezetését a
szocialista-liberális városvezetéstől ők ugyancsak két
ciklust zártak, egy nyolcéves városvezetési időszakot.
Vagyis van mit elemeznünk, van úgymond két „elmúlt
nyolc év”-ünk, amivel szembe nézhetünk, s amiből
levonhatjuk a tanulságokat, hogy aztán csak előre, a
következő évtizedre tekintsünk 2030-ig.
Kiszámíthatóság, Fejlődés, Biztos jövő!
Na, ez az, ami biztos nem volt 2002 és 2010 között
városunkban!
Miskolc, a kádári szocializmus acélvárosa, az ország
második legnagyobb lélekszámú települése a
rendszerváltozás után nem csak a borsodi, de az egész
Észak-Magyarországi válságrégió központja lett.
Leszakadása 25 éven át tartott.
A helyi nehézipar bedőlésével sorra zártak be az
üzemek és a mesterségesen 200.000 fő fölé duzzasztott
lélekszámot nem bírta eltartani a város gazdasága.
Óriási lett a munkanélküliség, az elszegényedés.
2010-re Miskolc a csőd szélére került. A város
adósságállománya hatalmasra, nettó 36 milliárd forintra
nőtt.
Ráadásul az összeg a kamatok miatt folyamatosan
emelkedett.
A munkanélküliség 2002 és 2010 között a KSH adatai
alapján 50 százalékkal nőtt, és 2010-re meghaladta a 12
ezer főt.
Miskolc abban a nyolc évben, vagyis 2002 és 2010
között két szocialista minisztert is adott.
(kis kivárás, szétnézés, sóhajtás!)
Hát nem látszott!
Aztán az, hogy a kettőjük közül az egyik Gyurcsány
Ferenc szociális és munkaügyi minisztere volt, na, az
meg végképp nem látszott!
Miskolcot a jelentősebb, munkahelyteremtő beruházások
rendre elkerülték, még a messiásnak hitt almazselé gyár
is csak álom maradt.
A város gazdasági erejét és versenyképességét tekintve
a 22 megyei jogú város közül a 17. helyen kullogott.
A munkanélküliségnek a szegénység egyenes
következménye lett. Ahogy a társadalmi lecsúszásnak
pedig egyenes következménye volt a közösségi
önbecsülés hiánya, és e sor végén, pedig világos, hogy
a morál és a rend megbomlása állt.
Ez a folyamat ment végbe 2002 és 2010 között
Miskolcon. Munkanélküliség, elszegényedés,
önbecsülés hiány, a morál és rend megbomlása.
Gombamód szaporodtak a nyomortelepek, ezeket és
környéküket birtokba vették az együttélés normáit
betartani képtelen emberek, a bűnözők, a nyomor
vámszedői az uzsorások, és a drogüzérek. Ezzel együtt
felerősödött az erőszak, amely immár az egész város
lakosságának mindennapi életét nyomorította meg.
A szocialista liberális belügyminiszter és Gyurcsány
Ferenc miniszterelnök még azon volt felháborodva, hogy
Miskolc rendőrkapitánya ki merte mondani, hogy a
városban volt cigánybűnözés.
2006-ban már 13 ezer regisztrált bűncselekmény történt
a városban. Napi 35-36 bűncselekményt követtek el
Miskolcon ebben az időben.
Gondoljanak bele! 40 percenként egyet…
És aztán mindez nem volt elég nekünk.
Valamelyik zseni kitalálta, hogy de jó lesz a „Fészekrakó
program” az Avason. Az akkori városvezetés meg azt
mondta, hogy ez nem az ő bizniszük…
Na, nekem ne mondják, hogy mindezt a magán szektor
intézte, és ne mondják, hogy a politika nem tudott mit
tenni. Azt meg végképp ne, hogy ezt a városvezetés
nem tudta volna megakadályozni!
Érdekes módon mi meg tudtuk!
Hát persze, hogy nem tudták, ha nem is akarták.
Vagy, ha netán akarták, akkor tehetetlenek voltak.
Több mint ezer alulszocializált, társadalmi együttélésre
alkalmatlan figurával árasztották el az Avast e program
keretében.
Olyanok kaptak lakást az Avason, akik a költségeket
nem fizették és az épületeket teljesen lelakták, miközben
terrorizálták a tisztes lakókat.
Meg is lett az eredménye. Az Avas lett az ország egyik
legrémisztőbb lakótelepe.
Mindeközben a városvezetés pedig 30 képzetlen
városőrrel akarta fenntartani a biztonságot, és jó
tanácsként azt mondták a miskolciaknak, hogy lehetőleg
este ne menjenek az utcára.
Ez volt a rögvalóság 2010 előtt Miskolcon.
A rendetlenség, a fejetlenség, a káosz mindenre
kiterjedt.
Hogy milyen szürreális rendetlenség volt ebben a
városban, azt egyetlen példa is jól igazolja.
2010-ig Miskolcon, a városi ügyeket illetően nem létezett
központi iktatás.
Michel Crozier (Krozié) a híres bürokrácia kutató
mondja, hogy nincs valódi közigazgatás ott, ahol nincs
központi iktatás!
Jól mondom Rektor Úr??!!
És Miskolcon nem volt!
El lehet képzelni, mennyire voltak átláthatóak az
önkormányzat és cégeinek az ügyei és velük együtt a
város dolgai.
Semennyire!
A Miskolc Holdingban átláthatatlan ügyletek zajlottak, a
városi cégek állapota katasztrofális volt, miközben a
vezetők milliós összegeket vettek fel év végi
prémiumként, amúgy sem kevés fizetésük mellé.
Mondjuk ki, valahogy abból az időből sohasem volt
semmire bizonyíték.
És, ha ilyen a gazda, akkor ilyen lesz a környezete is!
Kezd minden az enyészeté lenni, vagy ami nem, az
eltűnik.
Enyészeté lett a miskolctapolcai strand. A gondatlan
gazdák bezárták. Nem csoda, hogy Miskolctapolca már
el akart szakadni Miskolctól.
A Selyemréti fürdőnkben pedig már csak az
úszómedence működött, de annak is lyukas volt az alja.
És mindez mély sebeket ütött közösségünk, a miskolciak
lelkében.
Fájó sebeket, mert azt tapasztaltuk, hogy városunk neve
mindenütt az országban egyet jelent a leszakadással, a
szegénységgel, a bűnözéssel, a kilátástalansággal!
És ami még rosszabb volt, hogy 2010-ben azt
tapasztaltam, hogy maguk a miskolciak is kezdték
elhinni ezeket. Rezignáltság, kishitűség, elkeseredettség
lett úrrá a városon.
És mi, a Fidesz-KDNP azt mondtuk, és azt ígértük a
Miskolciaknak, hogy ez nem szabad így legyen, és
bizony, ha bizalmat szavaznak nekünk, akkor nem is
lesz így. Mert Miskolc és a miskolci büszkeség többre
érdemes!
Összeszedettség, világos tervek, szervezettség, és
kiszámíthatóság kell mindehhez.
És 2010-ben kimondtuk: Rendet! Munkahelyeket! Lét- és
közbiztonságot akarunk!
Rendet az önkormányzatnál és a Holdingban, és rendet
a közterületeken, mert ez ad majd nyugodt
hétköznapokat a miskolciaknak.
A legelső feladat az adósságrendezés volt. A kormány
segítségével megszabadultunk a 36 milliárd Ft
tartozástól. Ez után jöhetett a városi cégek rendbetétele.
Véget vetettünk a pénz kitalicskázásának.
Megtiltottam az év végi milliós jutalmak osztogatását,
felülvizsgáltuk, és átalakítottuk a vállalataink működését.
Emellett tudtuk, hogy a legfőbb feladatunk megélhetést
biztosítani a miskolciaknak.
Elkezdtük hát a vállalkozás- és befektetőbarát
környezetet kialakítását. Területeket biztosítottunk,
kedvezményeket, extra szolgáltatásokat,
együttműködést, partnerséget kínáltunk, integrátori
tevékenységet vállaltunk fel, hogy a vállalatok minket
válasszanak, nálunk fejlesszenek.
A miskolci nagyvállalatok 2010-ben összesen 9.000 főt
foglalkoztattak. Ma több mint 18.000 embernek adnak
munkát.
Olyan világcégek fejlesztenek nálunk, mint a BOSCH
csoport, a Joyson, a SEGA, a Vodafone, a United Call
Center, a Nestlé, a Shinwa, a Remy Autmotive, vagy a
GS-Yuasa. Nem sorolom fel mindegyiket, nagyon
hosszú a lista. Mindegyiküket egyformán fontosnak
értékeljük, elnézést azoktól, akik kimaradtak.
És ma már nem csak összeszerelő üzemek jönnek,
hanem az olyan magas hozzáadott értéket képviselő,
magasan képzett munkaerőt igénylő cégek is, mint a
Lufthansa-Technik, amely az elmúlt 30 év legnagyobb
egy összegű miskolci beruházását jelentette be.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Minden évértékelőn beszámoltam Önöknek egy
mutatóról, amely mindenkor egy város gazdaságának
fejlődéséről árulkodik: ez az iparűzési adó mutatója. Ma
is szót kell ejtsek róla.
Az elmúlt nyolc évben, de különösen az elmúlt négyben
ugrásszerűen nőtt a város éves iparűzési adóbevétele.
Amíg 2010-ben összesen 5,9 milliárd Ft-ot fizettek be a
cégek a városi büdzsébe, tavaly már 10,9 milliárd Ft-ot.
A város teljes adóbevétele pedig 15,5 Milliárd Ft-ra rúg.
Mindezt úgy, hogy az adók mértékét nem emeltük!
Ugyanez a fejlődés látható a városi vállalatok esetében
is.
A Holding csoport mérlegfőösszege 2011 és 2017 között
75%-kal növekedett. A cég dolgait rendberaktuk
olyannyira, hogy tavaly a velünk nem túl baráti HVG
Magyarország 500 legjobb cége közé sorolta a Miskolc
Holdingot.
Köszönet mindenkinek, aki hozzátett ehhez az
eredményhez, vezetőktől a hétköznapi tisztaságunkhoz
hozzájáruló takarító személyzetig. Mindenki dolgozott
érte, ahogy mindnyájan részesei is e sikernek.
Köszönöm!
És hogy állunk ma munkanélküliség terén?
Úgy, hogy mára már munkaerőhiány van!
Pedig 2010 januárjában 13.200 regisztrált állástalan élt
Miskolcon és a munkanélküliség 11,2%-os volt.
2019 januárban ehhez képest már csak 4.700 embernek
nem volt munkája. Miközben a vállalatok jelentős része
ennek a többszörösét is fel tudná szívni.
Elmondhatjuk, hogy Miskolcon ma már csak az nem
dolgozik, aki nem akar, vagy valamilyen okból nem
alkalmas munkavégzésre.
A munkahelyek számának és minőségének növekedése
mellett a lakhatási helyzet is jelentősen javult: a város
élhetőségét az újonnan épülő lakóparkok is nagyban
javítják.
Hacsak a KSH 2018-as lakáspiaci elemzését nézzük,
Miskolc az ötödik település az országban, ahol a legtöbb
új lakás épült: szám szerint 229, miközben a
használtlakásárak folyamatosan emelkednek.
Vagyis a miskolci ingatlanpiac tagadhatatlanul fejlődik.
Egy város fejlődése szempontjából alapvető kérdés,
hogy milyen hatékonysággal képes hozzájutni, ahogy
szoktuk mondani, lehívni kormányzati és EUs forrásokat.
E téren sincs szégyenkezni valónk.
2002 és 2009 között 23 milliárd volt ez az összeg.
Mára, 2019-re elmondhatjuk, hogy több mint 100 milliárd
forint értékű fejlesztést hajtottunk végre Miskolcon. Ha
jól számolom, ez több mint négyszerese a szocialista
ciklus fejlesztéseinek. Ezek a tények!
Igen, jól tetszenek hallani megnégyszereztük az
eredményüket!
A Modern Városok Program például most kezdődik csak
igazán, és általa több mint 300 milliárd Ft értékű
beruházással lesz gazdagabb a város.
A megyeijogú városok versenyképességének
helyezésében pedig a 2010-es 17. helyhez képest
Miskolc ma a negyedik helyen áll a 22-ből.
Negyedik….Hölgyeim és Uraim!
Mindehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a turizmus
támogatását kiemelten fontosnak tartottuk az elmúlt
nyolc esztendőben. 2010 óta 13 nagy turisztikai
fejlesztést vittünk végig, ami 38 milliárd Ft-értékű
beruházást jelent. Felújítottunk szinte mindent, amit
korábban hagytak lepusztulni, és újranyitottunk szinte
mindent, amit korábban bezártak. Tudtuk, hogy a
turizmusba fektetett pénz megtérül.
2010-es adatokhoz képest az idegenforgalmi adóból
származó bevételünk több mint kétszeresére nőtt. Az idő
minket igazolt.
Felújítottuk a korábban enyészeté lett Selyemréti
strandot. Kinyitottuk a korábban bezárt Miskolctapolcai
strandfürdőt.
Részben újjáépítettük a Diósgyőri várat.
A vár mellé felépítettük a Lovagi Tornák Terét, Kelet-
Európa egyik legkiválóbb lovas létesítményét, ahol
rendszeresek a nagy lovas világversenyek, amelyek közt
folyamatosan zajlanak a kulturális programok,
fesztiválok, koncertek.
Megújult a Lillafüredi Függőkert és ma újra miskolciakkal
és turistákkal van tele.
És még hosszasan sorolhatnám azokat a
beruházásokat, amelyek valamilyen módon
hozzájárultak a turizmus növekedéséhez.
Csakhogy Barátaim, mindez nem valósult volna meg, ha
egy másik területen nem teszünk szigorúan rendet!
És ez a közbiztonság területe!
Ha egy városban, ahol 40 percenként elkövetnek egy
bűncselekményt, miközben a szocialista kormány
csökkenti a rendőrök számát, az önkormányzat pedig
csak látszatintézkedésekre képes, ott elszabadul a
pokol. A miskolciak ismerik ezt a poklot. Fészekrakók,
Számozott utcák, útonállók, drogosok, hordákba
verődött, kötekedő kamaszok, nemi erőszak, idősek és
gyerekek bántalmazása, kifosztása. És mindezt gyakran
büntetlenül, mert az elkövetőket nem kapták el a
hatóságok. Mindennaposak voltak ezek a rémtettek
Miskolcon.
Mi erre azt mondtuk: Elég volt!
És elhatároztuk:
– Kitesszük a fészekrakóknak a szűrét, itt nekünk ne
rakjon senki semmilyen fészket, ha az Miskolc
felforgatásával jár!
– Felszámoljuk a nyomortelepeket, mert sem a város
egészének, sem a bennük lakóknak nem
egészséges egy ilyen környezet.
– És elhatároztuk, hogy tűzzel-vassal küzdeni fogunk
gyermekeink, asszonyaink és szüleink nagyszüleink
biztonságáért, mert ez a város a miénk, mi építjük,
mi dolgozunk érte, és nem engedjük, hogy mások
tönkre tegyék.
Mindig elmondtam! Egyszerű politika ez, csak akarni
kell, és cselekedni.
És megtettük! Nem a kifogásokat kerestük, hogy mit
miért nem lehet, hanem azt, hogy mit hogyan kell
csinálni, ahhoz, hogy célhoz érjünk.
Támadtak is minket mindenhonnan, és személy szerint
engem is. Mindennek elmondtak, rasszistának, fasiszta
módszereket alkalmazónak, gonosznak… nem kell
mondjam, mert önök emlékeznek rá.
És ennek ellenére összehangolt munkával a kitűzött
céljainkat elértük.
A fészekrakó közel kétszáz lakást kiürítettük, az Avasról
a rendbontókat kitakarítottuk, és helyettük az
egyetemmel közösen lakásprogramot indítottunk,
„Otthonunk Miskolc” címmel.
És igenis megvalósult a program, amit meghirdettem hat
évvel ezelőtt, miszerint: Fészekrakók ki, egyetemisták,
egyetemi dolgozók be. Ugye, hogy meglehetett
csinálni!!!
A nyomornegyed felszámolási programunk pedig úgy áll,
hogy az elmúlt négy és fél évben csaknem 300
nyomortelepi lakást számoltunk fel. 300-at. nem
kevés….
És ígérhetem Önöknek, Miskolciaknak, hogy e
munkában nem fogok meghátrálni. Jöhet ide bármilyen
nagykövet, liberális jogvédő, vagy épp meleg szervezet
és a TASZ: mindig ugyanazt fogom mondani nekik: nem
ők fogják Miskolcon megmondani, hogy hogyan védjük
meg gyermekeinket, szüleinket és nagyszüleinket.
Most 2 hete is elítélt 10 millió forintra a bíróság minket,
hogy szervezettek és kemények vagyunk a
rendvédelemben és a nyomornegyed felszámolásban
– vagy valami ilyesmiben.
(felnézés, mosoly, legyintés)
Természetesen a bírságot befizetjük jogkövető
önkormányzatként, de szeretném leszögezni, amíg 35
ezer miskolci támogatott engem aláírásával a
nyomortelep felszámolási program kapcsán, addig csak
azt tudom mondani, a kutya ugat, a karaván halad.
Vagyis mi megyünk tovább a megkezdett úton.
És ma már van kikkel továbbmenni. Kiváló partnerünk a
rendőrség, és mi magunk létrehoztuk a Miskolci
Önkormányzati Rendészetet, amit 2010 óta
folyamatosan fejlesztünk.
A rendészek számát a kezdeti 36-ról 160-ra emeltük. A
rendőrséggel szorosan együttműködve kidolgoztuk a
vegyes járőrpárok rendszerét, ezzel megkettőztük a
közterületi jelenlétet. A legkorszerűbb eszközökkel
szereltük fel a rendészetet, folyamatos a közterület-
felügyelők képzése, továbbképzése- szellemi és fizikai
téren egyaránt.
Bevezettük – ahogy mi hívjuk – a seriffrendszert, akik az
elmúlt két évben számtalan esetben tudtak segítséget
nyújtani a miskolci lakosoknak.
A miskolci rendészet működése ma már nemzetközi
viszonylatban is jó gyakorlat – több külföldi város
vezetése járt már Miskolcon csak azért, hogy
tanulmányozza, hogyan épül fel, és hogyan működik.
Barátaim, nincs még egy város, amelyik annyit költene
rendvédelmi feladatokra, mint mi.
2010-ben a szocialista önkormányzat alig 340 milliót
fordított a közbiztonságra.
Mi tavaly már több mint 1 milliárd Ft-ot szántunk arra,
hogy a miskolciak biztonságát garantálni tudjuk.
És ma ott tartunk, hogy tavalyra a kiemelten kezelt
bűncselekmények száma a 2010. évi adathoz képest
50%-ra mérséklődött.
A közterületen elkövetett bűncselekmények kevesebb,
mint felére csökkentek 2010-hez képest.
Ezek a tények! Eldöntöttük, megígértük és lám,
megcsináltuk! Ugye, hogy lehetett!
Hogy 2010-ben tudtam-e, hogy ez megvalósulhat? Nem,
nem tudtam, de hittem benne!
És közös erőfeszítéssel, kitartó munkával, és a város
támogatásával elértük.
És mindeközben közösséget építettünk minden téren!
Közösség épült az egyetemen, közösség épült a
miskolci sport világában, az ország legnagyobb
szurkolóközössége új stadionban szurkolhat kedvenc
csapatának, amelyet nem mellesleg a világ legjobb
stadionjának választottak 2018-ban.
És közösséget építettünk a rendezvényeink és iskoláink
által a fiatalok körében, közösséget építettünk a
nemzetközi hírű éttermeink által, közösség épült
kulturális rendezvényeinken, az Operafesztivállal, a
CineFesttel, a Miskolci Farsanggal, és Sörfesztivállal,
vagy épp az Avasi Borangolással!
És közösség épült a miskolci nyugdíjas társadalomban a
Salkaházi Sára programunkon belül, amelynek 33 ezer
regisztrált tagja az ország legnagyobb szépkorú
közösségét adja.
Óriási dolog ez kérem, a kilátástalan reményvesztett
egykori miskolciak, ma szoros közösségi kötelékekben
érezhetik: Jó miskolcinak lenni, és büszkék lehetünk
városunkra!
A rend hozta magával a fejlődést, a kiszámítható politika
a biztonságot, a biztonság bizalmat teremtett, és a
bizalom pedig megnyitja mindig a jövő felé vezető utat.
A munkával elszámoltunk, a leltár kész. Stabilan és
büszkén állhatunk a város színe elé mindnyájan, akik
részt vettek az elmúlt nyolc-kilenc esztendő
munkájában, és azok is, akik rendre támogatták ezt.
Köszönöm nekik kitartásukat!
Ám a mai napon a jövőbe is kell nézzünk!
Tudjuk honnan indultunk, tudjuk hol állunk ma, de
világosan, programszerűen meg kell mondanunk, hogy
hova szeretnénk eljutni a következő évtized végére,
2030-ra.
Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim!
2010-ben 2019 ugyanolyan távolinak tűnt mindenkinek,
nekünk is, nekem is, mint, ahogyan ma 2030-at jelöljük
majd meg következő programunk céldátumaként.
A távolság hasonló, de egy óriási különbség van a mai
és 2010-es programunk között.
Mégpedig az, hogy 2010-ben, amikor megfogalmaztuk,
hogy mit akarunk, bizony sokszor még nem láttuk a
hogyant. Csak tudtuk, hogy mit akarunk, láttuk a célt, és
megvolt bennünk iránta az elszánás. De állandóan ott
volt bennünk a kérdés, hogy vajon hogyan?
Ma jobb a helyzetünk, tudjuk, hogy mit akarunk, és
nagyjából azt is látjuk, hogy mindazt hogyan tudjuk
megvalósítani.
Történelmi pillanatok ezek, amelyek ritkán adódnak egy
közösség és vezetői részére!
Az előző évszázadban talán csak, Soltész Nagy Kálmán
és Szentpáli István polgármestereknek adatott ilyen
lehetőség. És ők éltek ezzel.
Barátaim, ilyen történelmi a felelősségünk ma Miskolcon!
Érezzük, hogy ma a XXI. század Miskolcának
megépítésére nyílt lehetőségünk!
Mindez pedig arra kötelez minket, és személy szerint
engem is, hogy világosan megválaszoljuk a kérdést
milyen város legyen Miskolc 2030-ra?
Na nézzük!
A választ három nagy pillér köré csoportosíthatjuk!
Mindegyik több, de egymással szorosan összefüggő
programelemet tartalmaz, amelyek összekapcsolódása
és egymásra hatása egy új minőségű várost és egy új
minőségű közösséget hoz majd létre.
Ezek a következők:
– Az első pillér, a megkezdett vagy már belátható
távolságba került beruházások, a nagy városrészi
fejlesztések sikeres befejezése, megvalósítása,
lebonyolítása, amelyek gerincét Miniszterelnök úrral
tisztáztuk a Modern Városok Programban.
– A második pillér programelemei azon célok mentén
fogalmazódnak meg, amelynek eredményeként
Miskolc 2030-ra a környezettudatos, vagyis a zöld
városi létezés, és az okos várossá válás minden
feltétele megvalósul. Olyan várossá válik, ahol jó
lakni, ahonnan nem el, hanem ahova visszavágynak
az emberek!
– A harmadik pillér pedig egy világos cél mentén
szerveződik, és ez nem más, mint, hogy:
Miskolc 2030-ra a legbiztonságosabb megyeijogú
város kell legyen Magyarországon.
Arisztotelész, aki köztudomásúan imádta Athént, a
város iránti szeretetét, mérhetetlen nagyrabecsülését, és
a polisz iránti csodálatát egyetlen szóba sűrítette:
AUTARKHEIA!
Magyarra filozófusaink ezt így fordították:
ÖNMAGÁBAN VALÓ ELEGENDŐSÉG!
Vagyis minden, ami csak az emberi civilizált létezéshez
kell.
Nem lehet ennél jobban megfogalmazni a Miskolc 2030
programunk célját.
Ma „élhető városról” szoktak beszélni. De nekünk ennél
is több kell!
Olyan városra vágyunk, mint Arisztotelész,
amelyben élni egyet jelent a kulturált ember
környezeti, és közösségi beteljesedésével.
És ha ezt értjük és tudjuk, már csak azt kell
megfejtenünk, hogy ennek mik a követelményei a XXI.
században.
Vegyük hát sorra a Miskolc 2030 programunk pilléreit:
Az első volt ugye, hogy minden megkezdett vagy
már belátható távolságba került beruházást
sikeresen be kell fejezzünk!
A kormány célja a Modern Városok Programmal teljes
egybecsengett a mi miskolci elvárásainkkal. Így közösen
kijelöltük azokat a kötelező fejlesztéseket, amelyekkel
Miskolcot felkészítjük a XXI. századra.
Ennek keretében már sok munkát elvégeztünk, de
bizony az előttünk álló években még számtalan feladat
van és számtalan feladat lesz.
A teljesség igénye nélkül nézzük melyek ezek:
Ilyen a Tapolcai Strand második üteme. Két héttel
ezelőtt letettük az alapkövet. A munkák zajlanak. Ahogy
befejeztük kezdjük az őspark, a csónakázótó, a
sétányok és utak megújítását. Ezzel a beruházással
Miskolc bekerül a világ fürdőkultúrájának elitjébe.
Tudjuk, látjuk, hogy Újjá épül Nagy Lajos királyunk
Diósgyőri vára eredeti formájában, amely Közép-Kelet
Európa legnagyobb rekonstruált várkomplexuma lesz.
És ezzel részben párhuzamosan ugyancsak újjáépülnek
a vár környékén az utcák és a terek.
Biztosra tudjuk, hogy XXI. századi közösségi
funkcióknak megfelelően újjáépítjük a főteret, vagyis a
Szent István teret. Egyszerre lesz, korzó,
rendezvénytér, és pihenő park a Szinva ölelésében, ahol
minden korosztály élvezettel pihenhet, szórakozhat.
Ugyanakkor végre nagy szabadtéri koncerttérré is válhat
rendezvényeinkkor.
Látjuk, és tudjuk, hogy jövőre elkezdődik a történelmi
Avas megújítása, vagyis a több mint 1000 pincéből álló
csodás kincsünk, amelyre bizony ráfér már a történelmi
megújulás, hogy újra a magyar borkultúra szolgálatába
álljon.
És, ha már Avas. Látjuk és tudjuk, hogy a kilátó is
újjáépül, ami által a kilátótól lefelé a történelmi Avas és
a Szent István tér egy egységes lüktető, borászati,
gasztronómiai, és szórakozási centrumává válik
Miskolcnak.
Az Y-híd közbeszerzése elkezdődött, és a Miskolc
–Kassa autópálya is 3 éven belül már valósággá válik.
Ezeken kívül még több mint 100 oktatási, egészségügyi
és egyéb városszövetet megújító beruházásunk lesz,
amely mind részét képezi a Miskolc 2030 program első
nagy, beruházási pillérének.
Ez tehát az első pillér.
A második pillér, ahogy említettem az okos és zöld
város programelemei.
Amikor a szakemberek fogalmazzák meg, hogy mit is
kell egy város okosságán érteni, akkor ma már
egységes az álláspontjuk, hogy valamilyen okos,
intelligens hálózatként kell elképzelnünk a város
egészét.
E hálózatban nagyon sok elem kapcsolódik össze, de
nem bonyolítva, hanem könnyen használhatóvá téve
mindent a város lakosai számára.
A lakos képes mindent hatékonyan használni benne,
míg a szolgáltatások ezáltal hatékonyabbak,
takarékosabbak, és környezetbarátabbak, vagyis
kevésbé szennyezőek, és kevésbé károsak lesznek az
ember és természeti környezete védelmében. Ez együtt
maga a fenntarthatóság.
Na, e téren lesz bőven feladatunk 2030-ig.
De jók az alapjaink: Ha csak az energiafelhasználásból
indulunk ki, akkor elmondhatjuk, hogy Miskolc ma is a
zöld energia, a geotermia legnagyobb használója a
magyarországi városok közül.
A városnak ugyanakkor okosnak kell lennie a jövőben.
De mit is jelent ez?
És ki és mi mindenki kell okos legyen ebben a városi
intelligens hálózatban?
Okos kell legyen a kormányzás, az irányítás! Ma már
sokan az ember nélküli irányítást látják a jövőnek,
amelyben a mesterséges intelligenciák hozzák a
döntéseket.
Na ezt nem tervezzük!
De 2030-ig a gazdaság, a közlekedés, az
életkörülmények, a környezet is smarttá, vagyis okossá
kell váljon. És végül, de nem utolsó sorban okosak kell
legyünk mi emberek, városlakók is, hogy ebben az
összehangoltságban ne pusztítsuk, hanem építsük és
ápoljuk a környezetünket.
Mindennek egyik fontos alapja az oktatás és a kutatás.
Miskolcon minden feltétel adott arra, hogy 2030-ra az
egyetem egyfajta Jövőegyetemmé váljon, amely
szervesen kapcsolódik a város innovációinak
hálózatába, okos működtetésébe. Leendő mérnökeink,
pedig egyszerre indulhatnak majd el a start up-ok
világába, vagy a város okos hálózatainak működtetése
felé. Már most látjuk, hogy munka lesz bőven.
És a zöld környezet ma már nem létezhet zöld
közlekedés nélkül.
Ebben is jól áll Miskolc. 2030-ra viszont a teljes
autóbusz flottánkat közel 0 emissziós buszokkal töltjük
fel, a jelenlegi 75 buszhoz további 70 zöldbuszt veszünk.
Naperőmű telepítésekkel, és a megújuló energiaforrások
használatának bővítésével 2030-ra jelentős káros anyag
kibocsátás csökkenést érünk el, hogy ne a
szmogriadókban, hanem a tiszta levegő híradások
között halljuk Miskolc nevét.
Miskolc ezeken kívül még számos környezettudatos és
okos programelem alapján 2030-ra mindenben meg fog
felelni a környezettudatos, zöld és okos város
követelményeinek.
És ami fantasztikus lehetőségünk:
az az, hogy akár 100 százalékos energiafüggetlenséget
érhetünk el a következő évtized végére a város
intézményei és cégei esetében.
Barátaim, és itt Miniszterúrra nézek! Ha lesz gazdasági
versenyelőny a XXI. századi települések versenyében,
akkor ez az lesz! És Miskolcon élni fogunk e
lehetőséggel.
Végül a harmadik pillérünk célkitűzéséről csak
röviden, ámde annál világosabban.
Miskolc 2030-ra a legbiztonságosabb megyeijogú város
kell legyen az egész országban. És az is lesz.
Nincs mese! Ebben engem nem fog senki megállítani!
2020 végére teljes térinformatikai rendszert építünk ki
Miskolcon. 800 intelligens kamera áll szolgálatba és
ehhez illő méretű diszpécser szolgálatot állítunk
rendszerbe. Minden tudásunkat, informatikai
rendszerünket, infrastruktúránkat bővítjük a
közbiztonság további növelése érdekében.
Rendészeinket tovább képezzük, még szorosabbra
fűzzük a kapcsolatot a rendőrséggel,
kamerarendszerünket és műveleti központunkat
megnyitjuk előttük, hogy a bűnmegelőzés és felderítés
frontjain még nagyobb hatékonyságot érjünk el.
A nyomornegyedek felszámolását folytatni fogjuk, és
bizony világossá tesszük, Miskolcon 2030-ra szinte
ellehetetlenítjük a bűnözők életét. Világossá tesszük,
Miskolc a rend és közbiztonság városa!
Ez tehát a három pillére a Miskolc 2030 programunknak!
És ehhez kiszámíthatóságot ígérünk a városvezetésben,
stabil fejlődést ígérünk a városban, s mindezek által
biztos jövőt az elkövetkező évtizedekben, talán
évszázadban is.
Még valamit mondanom kell!
Tisztelt Miskolciak! Kedves Barátaim!
Ma leltárt készítettünk! Elszámoltunk tetteinkkel, hogy a
jövőbe nézhessünk.
És megmondom őszintén, hogy lélekben ma le is zárok
egy korszakot.
És azt kell mondanom Önöknek, hogy pont ezért én
többet nem fogok beszélni a múltról.
Nem fogok beszélni a fészekrakókról,…
És nem fogok beszélni a szocialisták városromboló
időszakáról sem. És ígérem azt sem fogom említeni,
hogy milyen nehezen indultunk, és mennyi nehézségünk
volt 2010-és 2019 között…
Nem fogok ezekről beszélni, mert ma lezártam
lelkemben ezt az időszakot… Egy korszaknak
számomra vége!
Ma barátaim egy új korszakot nyitunk!
Június 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja kiváló
alkalom erre!
Épp ezért jövőre, ha ősszel az önkormányzati
választásokon támogat a város, akkor ígérem csak arról
fogok már beszélni, hogy hol állnak a beruházásaink.
A következő ciklusban, ha bizalmat adnak nekünk, a
Fidesz-KDNP-nek, és nekem, csak arról fogok beszélni,
hogy hol állunk a város intelligens hálózatának
építésében, és ha ősszel bizalmat kapunk újra a
miskolciaktól, akkor már csak arról fogok beszélni, hogy
mondjuk milyen informatikai, ügyintézési oktatási
programokkal akarjuk bővíteni a nyugdíjasok Salkaházi
programját…, és sorolhatnám…
Vagyis Hölgyeim és Uraim, én már csak a jövőről,
Miskolc jövőjéről akarok beszélgetni Önökkel. Ehhez
pedig ősszel majd támogatásukat kérem, hogy egy
következő önkormányzati ciklusban együtt építsük
tovább Miskolc XXI. századi zöld, okos, biztonságos,
versenyképes, és leginkább boldog arculatát!
Barátaim, Hajrá Miskolc! Hajrá Diósgyőr!
Köszönöm, hogy meghallgattak!