Miközben az európai
sajtó évek óta a szélsőjobboldali pártok megerősödésével van tele, kevésbé látványosan ugyan, de a szélsőjobb ellenpólusa is egyre népszerűbbé válik: az európai parlamenti választások nagy nyertesei a zöldek voltak.
A HAGYOMÁNYOS PÁRTOK ÁLTAL SOKÁIG A POLITIKÁHOZ EGYÁLTALÁN NEM ÉRTŐ, FAÖLELGETŐ HIPPIKNEK CSÚFOLT ZÖLDEK TÁMOGATOTTSÁGA EURÓPAI SZINTEN TÖRTÉNELMI CSÚCSON VAN.
Németországban és Finnországban a második, Franciaországban, Litvániában és Luxemburgban a harmadik helyen végeztek, összesen 13 tagállamban szerepeltek 10 százalék fölött. Bár az Európai Parlamentben csak a mandátumok tizedét szerezték meg, a centrum gyengülésével ők lehetnek a mérleg egyik nyelve – szemben a szélsőjobbos populistákkal, akiknek hiába van összesen több helyük, több frakcióra oszlanak, és ezek egyike sem alkuképes a centrummal.
A választási sikereket tavasz óta Európa-szerte számos nagyobb, alapvetően politikamentes zöldmegmozdulás is kísérte, sokezres európai diáksztrájkoktól és diáktüntetésektől (Németországtól kezdve Svájcon, Brüsszelen át, Londonon, Párizson és Hollandián keresztül Budapestig) a régi idők radikálisabb-jelképesebb zöldakcióit idéző bányafoglalásig. A „zöld hullám” pedig egyelőre nem látszik alábbhagyni, az akciók tovább növelték a zöldek támogatottságát:
JÚNIUSBAN TÖBB NÉMET KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS IS A ZÖLDEKET HOZTA KI AZ ORSZÁG LEGERŐSEBB PÁRTJÁNAK; A PÁRT PEDIG ELKEZDETT ARRÓL BESZÉLNI, HOGY ŐK VÁLTAK A POLITIKAI CENTRUMMÁ EURÓPA LEGNÉPESEBB ÁLLAMÁBAN.