Lassan de

biztosan borul a bili, de hogy mi van benne és kinek a fejére, még nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a tűzoltók legszivesebben a kormány tagjaira borítanák.

Szopat, évek óta csak szopat minket a kormány.

– így foglalja össze egy öreg főcsővezető a magyar tűzoltók helyzetét.

Hogy a lánglovagok mit is értenek szopatás alatt, azt a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete elnökségi összejövetelén, az ország számos pontjáról érkezett érdekvédőktől hallgathatjuk meg; vonulósok mind, értsd, ők azok, akik kiérkeznek a „szeren”, vagyis tűzoltóautón, ha oltani kell, ha összeroncsolódott autóból kell kivágni embert, ha felhőszakadás önti el a pincét, ha fa dől a házra.

Azzal kezdik a szakszervezetisek, hogy évtizedekig „király melónak” számított tűzoltónak lenni, hiszen amellett, hogy menő és lélekemelő dolog saját életet kockáztatva mások életét menteni, belakható egzisztenciát és mindenféle kedvezményeket kínált felszerelni.

tűzoltó (és akkor innentől tűzoltó alatt értsük a vonulósokat) huszonnégy-negyvennyolcazik, vagyis egy teljes nap szolgálatot két teljes nap pihenő követ. Ha úgy jön ki a beosztás, se szombat, se vasárnap, se húsvét, se karácsony, ráadásul a civileknél szokásos heti negyven óra helyett negyvennyolc óra a munkaidő, plusz még a túlmunka.

Cserébe:

a huszonnégy óráknak csupán a harmadát fedi le a kiképzés, a maradék kétharmadban elvan a laktanyában az állomány: karbantart, szereli a technikát, takarít, kocsit mos, eszik, alszik, olvas, beszélget; már ha nem esik be riasztás;a negyvennyolc órában pedig lehetőség nyílik fusizni, pluszpénzt keresni építőiparban, vendéglátásban, mezőgazdaságban, bárhol;megfizethetetlen előny volt továbbá, hogy a tűzoltók, hasonlóan a többi egyenruháshoz, jelentős korkedvezménnyel mehettek nyugdíjba, akár ötvenévesen is, ha 1996 előtt álltak a kötelékbe.

Tegyünk egy kört a korkedvezményes nyugdíj fölött. E bónusz duplán indokoltnak tetszik.

 

Egyrészt: a sajátos munkarend és az alacsony fizetés miatt a rendszerbe épített elem a fusizás, emiatt, valamint a riasztásokkal járó extra terhelés okán az átlagosnál gyorsabban kopik a szervezet;másrészt: a tűz sújtotta polgár a panel tizedik emeletén rossz néven venné, ha fitt harmincas helyett pocakos hatvanas tűzoltó rohanna föl érte a negyvenkilós felszereléssel, fölfeszíteni a lángoló lakásajtót.

Mindezek ellenére a 2010-ben kormányra kerülő Fidesz parlamenti kétharmada eltörölte az egyenruhások korkedvezményes nyugdíját, mondván, nem járja, hogy az állam eleresszen életerős, kiképzett férfiakat, akik aztán teljes értékű munkaerőként jelennek meg a piacon, ráadásul nyugdíjat kapnak, közterhet mérsékelten fizetnek.

„Nos, ez ugye elég nagy szopás – szól a főcsővezető. – S van tovább is ám!”

A következő súlyos tétel az, hogy a tűzoltóság 2012-ben elbukta az önállóságát, amikor a szervezetet a kormány betolta a katasztrófavédelem alá, pontosabban annak részévé tette.

Elsőre fura (de másodikra már nem az), hogy leginkább a nevük elvesztése akasztotta ki a tűzoltókat. „A tűzoltó évszázadok óta tűzoltó, ha tűz üt ki, ma is tűzoltóért kiáltanak az emberek, s nem katasztrófavédőért. Ehhez képest úgy fosztottak meg bennünket a nevünktől, ahogy egy elítélttel teszik a börtönben meg a koncentrációs táborban. Megemészthetetlen, hogy a zubbonyunkon nem az olvasható, hogy TŰZOLTÓSÁG, hanem az, hogy KATASZTRÓFAVÉDELEM… Eleve mit jelent ez a kifejezés? Végiggondolta valaki? A tűzoltó azért tűzoltó, mert oltja a tüzet. És a katasztrófavédő? Az mit csinál? Védi a katasztrófát? Katasztrófa… A hülyeségnek nincs határa, aki ezt kitalálta, az unokáinak úgy olvassa József Attila Altatóját, hogy: Katasztrófavédő leszel s katona! Vadakat terelő juhász!?”

Vajon kinek az ötlete az átkeresztelés?

A szakszervezetisek szerint Bakondi György (ő volt a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának főigazgatója, ma kormánybiztos, a miniszterelnök bizalmasa) ideája volt elnyeletni a katasztrófavédelemmel a tűzoltóságot (meg a polgári védelmet). „Úgy hallottam, lényeges ok volt, hogy állásokat kreáljanak a schengeni határ nyugat-magyarországi lebontásakor fölöslegessé vált határőr főtiszteknek. Hogy ez miként hat a tűzoltás szakmai színvonalára, alig lehetett szempont. Vagyis: nesze neked még egy jókora pofon!”

Bővebben Itt a 24.hu oldalán olvasható