Van még egy nagyon fontos
oka a túlzott CO2-kibocsátásnak: a kibocsátással járó tevékenységek állami támogatása. Ez leginkább a motorizált közlekedés terén figyelhető meg, ami az egyik legnagyobb CO2-kibocsátó. A közlekedés pedig világszerte óriási állami támogatást kap, az áfamentes nemzetközi utazásoktól kezdve, az áfamentes kerozinon, az állami pénzből megvalósított infrastrukturális beruházásokon, az adómentes ingázási támogatáson és cégesautó-használaton át az ingyenes parkolásig, hogy csak a legfontosabbakat említsük. E támogatások miatt a közlekedés ára jelentősen csökken, és így nő a fogyasztása. Ráadásul egyes támogatások olyan életmódra (például az agglomerációba történő kiköltözésre) ösztönöznek, ami önmagában jelentős CO2-kibocsátással jár. De óriási állami támogatást kap a szintén nagy kibocsátó mezőgazdaság is (pl. az EU több, mint évi 50 milliárd euróval támogatja a mezőgazdaságot, azaz EU-lakosonként kb. évi 100 euróval), ami miatt az élelmiszer, különösen a hús és tej ára csökken, ez pedig pazarláshoz és túlfogyasztáshoz, és így több CO2-kibocsátáshoz vezet.
A klímaváltozást tehát elsősorban korántsem a rövid távú túlélésre koncentráló gének és a közlegelők tragédiája okozza, bár ezek is szerepet játszanak benne, hanem sokkal inkább az állandó növekedésre kényszerítő, és a tőkének, a vállalatoknak túl nagy befolyást engedő neoliberális gazdasági-politikai berendezkedés, a kártérítésre vonatkozó társadalmi norma ignorálása és a CO2-kibocsátással járó tevékenységek állami támogatása. Persze az utóbbi kettő nem független a neoliberális rendszertől, hiszen a vállalatoknak elemi érdekük, hogy ne legyen a káros fogyasztást visszavető szabályozás vagy kártérítés, illetve hogy megmaradjanak a fogyasztást ösztönző támogatások. És ezekért mindent meg is tesznek, kihasználva óriási erőfölényüket.
Elsősorban emiatt az óriási erőfölény miatt van minimális esély a klímakatasztrófa elkerülésére. Hisz bármit is tenne a nem-tőkés civil társadalom, a vállalati szféra százszor vagy ezerszer annyi erőforrást tud biztosítani saját érdekei megvédésére. Fontos látni, hogy ezt nem feltétlenül önzésből vagy mohóságból teszi, hanem a neoliberális kapitalista rendszer sajátossága miatt. Ha egy vállalat a saját érdekei elé helyezné az emberek vagy a természet érdekeit, akkor a legtöbb esetben a versenytársai könyörtelenül eltipornák.https://qubit.hu/2019/07/24/nem-a-genek-hanem-a-neoliberalis-rendszer-felelos-a-klimakatasztrofaert?fbclid=IwAR2uPna2EW3R5KCvlC_SHZNdZ4Q-hgqvGZtb0b6Wkkv1T64dPkhRVJX7_eY