“Ha körülnézünk,
akkor azt látjuk, hogy a mai politikai vezető rétegnek nincs vagyona, szemben az előzővel.”
Ezt a mondatot – ami Magyarország mostani irányítóiról szól és 2019. július 29-én, szűk egy héttel ezelőtt jelent meg, meggyőződésem szerint maga Orbán Viktor, Kovács Zoltán vagy Bayer Zsolt sem merné ebben a formában leírni -, nem más jegyzi, mint Maróth Miklós klasszika-filológus professzor, az Akadémia egykori alelnöke, az új, kormány alá rendelt akadémiai kutatóhálózat új vezetője.
Maróth ezt a felfedezését a vasarnap.hu nevű weboldalon futó publisztikai rovatában osztotta meg a közönséggel. A vasarnap.hu domain a KDNP-közeli Kovács K. Zoltán Alapítvány tulajdonában van.
Maróth vagyonügyi írása konkrétan ezzel a bekezdéssel indul:
“Ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy a mai politikai vezető rétegnek nincs vagyona, szemben az előzővel. Elég Gyurcsány Ferencre utalni, aki köztudottan nagy vagyont halmozott fel, de utalhatnánk Kóka és Oszkó miniszterekre is. Hasonló személyeket a mai kormányban nem látunk.”
Maróth később azon elmélkedik, hogy akkor vajon miért adnak sokan mégis hitelt a dúsgazdag fideszesekről szóló híreknek, hogy arra jusson „mert lecsúsztunk az ókori Róma szellemi színvonaláról” és bizonyíték nélkül elhiszünk bármit.
De Maróth publicista nemcsak a fideszes pénztárcákban van otthon, hanem másfajta bukszáknak is a szakértője. A sorozata két héttel azelőtti írásában a férfiak ágyába könnyen beleszédülő nők témáját vette akadémikusi górcső alá.
“Az ugyanis, aki gondolkodás nélkül fejest ugrik az első barátságosan feléje forduló férfi ágyába, ne szidja a csábítókat. Először nézzen magába, aztán gondokozzon el, miért viselkedhetnek a férfiak felelőtlenül.”
– mondja Maróth publicista, később azzal kontrázva rá erre, hogy felidézi egy vallásos anya sztoriját, aki azért vette elő a fiát, hogy miért bújik ágyba különböző nőkkel, mire a fiú azt válaszolta, hogy
„De mama! Ha egyszer agresszívan bemásznak az ágyamba, akkor viseljék ők a felelősséget.”
Maróth ezzel egyetértve azzal zárta a cikkét, hogy
“Biztosan csakis a férfiak hibásak, és a lányok ártatlan áldozatok?”
Az akadémiai kutatóhálózat új vezetőjének egy csomó más dologról is markáns véleménye van. A volt néppárti csúcsjelölt Manfred Weberről értekezve például arról írt, hogy
„A demokrácia tehát biztosan nem tartozik az európai értékek közé. Viszont biztosan európai értéknek számít a saját tábor megcsalása, a hazudozás, és az egyéni érdekek szerinti kufárkodás.”
Mindezt amiatt kapta Weber, hogy demokráciában teljesen ismeretlen és példátlan módon politikai tárgyalásokba kezdett más pártokkal, azok után, hogy világossá vált, nincs mögötte elég támogatás a bizottsági elnöki posztra.
De tudod, kiről van még ennél is rosszabb véleménye a magyar tudomány új erős emberének?
Budapest összes olyan lakójáról, aki hajlandó lenne nem a Fidesz jelöltjére szavazni az ősszel.
Róluk szó szerint azt írta, hogy „kisstílű városi lumpen szavazók”, akik „izzadtságszagú hazugságokat hangoztató jelöltekre” is szavaznának.
Ennek az írásnak a következő az ajánlója:
„Az ellenzéki jelölteknek csak pitiáner ígérgetésre futotta.”
(Maróthnak markáns véleménye van egy csomó dologról, de bölcsész létére meglepő, hogy milyen látványosan áll hadilábon a magyar nyelvvel. A verejték szinonimája ugyanis magyarul az izzadság, nem az izzadtság.)
Maróth publicista nem politizáló írásait a szinte gyermeki egyszerűségű gondolatok jellemzik, kissé a Karinthy Frigyes által az Így írtok ti-ben parodizált Szabolcska Mihály stílusában. A magyar utakon száguldozó autósokról például azt írja, hogy
„Számos társunk nagyobb sebességgel hajt, mint megengedett (rá ugyanis nem vonatkoznak sem a szabályok, sem a törvények), és nagy sebességgel hajmeresztő manővereket hajt végre, hogy megelőzze a vele egy irányba szabályosan haladókat. Hiszen ő mindenkinél különb. Ezt hívják gőgnek. Márpedig a gőg az egyik főbűn.”
Maróth gondolkodó gondolatmenete néha egészen különleges és nehezen követhető, szembe menve a klasszikus judeo-keresztény logikával. A „Miért félünk az iszlámtól?” című cikkének első 98 százalékában például azt boncolgatja, hogy a katolikus egyházban manapság egyre kevesebb a pap, ezért nálunk a plébániáknak csak az egyharmadában van állandó plébános. Maróth ezután sorra veszi, hogy a hívek régebben hajlandók voltak áldozatot hozni a hitükért: Brenner János például az életét áldozta fel a híveiért. Életüket áldozták és áldozzák szerzetesek is. Sőt azok a világiak is áldozatot hoznak, akik házasságot kötnek, mert ezzel feláldozzák a szabadságukat. Dugovics Titusz is feláldozta magát, amit a mai gyerekek már képtelenek megérteni. Bezzeg az emberek ma már nem hajlandók áldozatot hozni, csak a maguk hasznát nézik. Kivéve az olyan mély hitű híveket, mint az a 21 kopt keresztény, akiket az Iszlám Állam életben hagyott volna, ha áttérnek, de ők inkább a lefejezést választották.
Hogy a végig kizárólag a keresztények elpuhulását ostorozó cikk, miután bemutatott egy követendő keresztény példát, elemi meglepetésre ezzel záruljon:
„Ma egész Európában nehéz lenne huszonegy hasonló áldozatkész embert találni. (Mint ezt a 21 önfeláldozó kopt keresztényt. a szerk.) Ugyanez az áldozatkészség jellemzi a muzulmánokat is, ha a hitükről van szó. Sötét jövő előtt állunk.”
Maróth kinevezését vegyes reakciók fogadták, pedig a huhogók inkább örülhettek volna, hogy ezentúl egy ilyen, markáns véleményeket hangoztatni képes gondolkodónak lesz döntő szava kutatási kérdésekben.