Tizenötezer tonna törmelék
keletkezett alig három másodperc alatt, amikor augusztus 9-én 15 óra 38 perckor felrobbantották a németországi Mülheim-Kärlich atomerőmű hűtőtornyát. A robbantás a terveknek megfelelően, probléma nélkül lezajlott. A robbantómesterek előzetesen a torony alját tartó 72 pillérből 16-ot eltávolítottak, és a torony szerkezetét is meggyöngítették azzal, hogy több ponton bemetszéseket csináltak a betonfalba.
Az atomerőmű melletti Weissenthurm városka polgármestere, Thomas Przybylla úgy kommentálta az eseményt, hogy
biztos szükségünk lesz némi időre, hogy hozzászokjunk az új panorámához.
Malu Dreyer, Rajna-vidék-Pfalz szövetségi állam szociáldemokrata miniszterelnöke a robbantás után a helyszínen azt mondta, boldog, hogy ez a látható „szégyenfolt” végre eltűnt, mert ez annak a jele, hogy az állam végleg leszámolt a veszedelmes nukleáris energiával. Az állam területén korábban a mülheim-kärlichi volt az egyetlen atomreaktor.
Az 1300 megawattos, vagyis a paksinál valamivel kisebb teljesítményű erőműnek igazán különös története van, ugyanis a nagy költséggel és tizennégy évig tartó munkával felépített, hatalmas létesítmény mindössze egy évig termelt áramot. 1987. augusztus 1-jén indították be, és 1988. szeptember 9-én már le is állították, bár akkor még mindenki azt hitte, hogy csak átmenetileg. Az erőmű építése ugyanis heves lakossági és civil tiltakozást váltott ki, többek között azért is, mert a terület földrengésveszélyes, és a Szövetségi Legfelső Bíróság egy panaszt megvizsgálva szabálytalanságokat talált az építési engedélyben.
A leállítást követően hosszú jogi csatározás kezdődött, a létesítmény 1990-ben új engedélyt kapott, és úgy tűnt, hogy az erőmű elkezdheti a termelést, ezért 1993-ban a Greenpeace 120 aktivistája megrohamozta. A környezetvédők felmásztak a reaktorépület kupolájára meg a hűtőtorony tetejére, ahova egy zászlót tűztek ki, ezzel a felirattal: „Bekapcsolás helyett leszerelés”