Győzelemmel
mutatkozott be a DVTK kapujában a nyáron igazolt Branislav Danilović, aki egyúttal jubilált is a mérkőzésen. Az Újpest ellen viszont véleménye szerint nem érdemelt vereséget a csapat. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált
változata.) 
– Gratulálunk a 100. élvonalbeli mérkőzésedhez!
– Minden játékos azért edz napról-napra, hogy hétvégén játszani tudjon, örülök, hogy elértem ezt a kerek számot. Bízom benne, hogy még lesz sokkal több is.
– Míg egy mezőnyjátékos akár több poszton is bevethető, addig a kapus néhány kivételtől eltekintve (például Jorge Campos) csak a kapuba állhat be. A kapusok számára többet ér egy mérkőzés?
– Valóban, ráadásul kapust ritkán cserélnek taktikai okból az edzők, ha valaki a padról áll be, akkor már többnyire baj van. Azt pedig soha nem kívántam egyetlen csapattársamnak, hogy sérüljön meg vagy állítsák ki. De mi választottuk ezt a posztot annak minden szépségével és hátrányával együtt.
– Hogy történt ez a választás?
– Az már nagyon régen volt! Kisgyerekként az utcán fociztunk, amikor felmerült, ki álljon a kapuba. Elvállaltam, majd legközelebb és harmadszor is. Egyszer csak azt vettem észre, a helyemen vagyok, a kapuban érzem a legjobban magam. Amikor 6 évesen az FK Rad akadémiájára kerültem, akkor már tudtam, hogy kapus akarok lenni, és később sem játszottam egy percet sem a mezőnyben. Jó döntést hoztam a szüleimmel, mert akkoriban ez volt az egész ország egyik legjobb akadémiája, és az otthonomtól is csak tíz perc sétatávolságra esett. Igaz, ha a másik irányba indultam el, akkor a Czvena zvezda vagy Partizan Beograd stadionja sem volt sokkal messzebb.
– Később meghívtak a korosztályos válogatottakba is.
– Az U19-es válogatottal játszottam a 2007-es ausztriai Eb-n, és később az U21-es válogatott kapuját is őriztem 6 mérkőzésen. Azt hiszem, minden gyerek arról álmodik, hogy legalább egyszer magára húzza a címeres mezt.
– Miért hagytad mégis el az FK Rad csapatát?
– Szép éveket töltöttem el a kék-fehéreknél, indultunk az Európa Liga selejtezőjében is, ám úgy éreztem, még többet tudok elérni külföldön. Egy ambiciózus csapatot képzeltem el, egy élhető országban. Amikor a menedzserem hívott a Puskás Akadémia érdeklődéséről szóló hírrel, akkor igent mondtam. Magyarországot ismertem, és arról is hallottam, hogy hétről hétre fejlődik az itteni labdarúgás, sorra újulnak meg a stadionok, egyre jobb játékosokat igazolnak a klubok. Végül öt éven keresztül mondhattam magam a PAFC labdarúgójának, igaz ebből két évet kölcsönben töltöttem.
– Hogy emlékszel ezekre az évekre?
– Jól sikerült a bemutatkozás, mert utána elvitt a bajnoki címvédő Videoton, és a Bajnokok Ligája selejtezőjében is játszottam. Az bajnokság eleje nem sikerült jól, de az edzőváltást követően helyre állt minden, és ezüstérmet nyertük. Időközben a PAFC kiesett az élvonalból, és mivel akkoriban még nem rendelkeztem magyar útlevéllel, ismét kölcsönbe kerültem, ezúttal Debrecenbe, ahol bronzérmet nyertünk. Majd visszatértem Felcsútra, ahonnan elsősorban a több játéklehetőség reményében nyáron Diósgyőrbe igazoltam.
– Sokat gondolkodtál a DVTK hívásán?
– Egy percet sem. A DVTK egy tradicionális klub tiszta jövőképpel, és ahogy már sokszor elmeséltem, számomra a diósgyőri szurkolók a legjobbak az egész országban. Miskolc egy olyan város, ahol imádják az emberek a sportot, népszerű a jégkorong, a kosárlabda, de a foci azért foci. Először korábbi edzőm, Vladimir Radenković (Szivics Tomiszláv segítőjeként dolgozott Diósgyőrben 2013 és 2015 között) mesélt a klubról, és miatta kezdtem el figyelni az OTP Bank Ligát.
– Benne vagy egy időutazásban? Ugorjunk vissza 2019. május 19-re, az előző bajnokság utolsó fordulójának napjára!
– Nem kerültem be a PAFC meccskeretébe, ezért a Pancho Aréna skyboxából néztem az FTC elleni meccset, és a telefonomon követtem a kiesés szempontjából érdekes találkozókat. Láttam, hogy vezet a DVTK, és amikor Solomon piros lapot kapott, akkor már tudtam, hogy a többi mérkőzés eredményétől függetlenül bennmarad a Diósgyőr. A vége 3-0 lett, aminek örültem, pedig akkor még álmaimban sem gondoltam, hogy a saját pályafutásom szempontjából is mennyire fontos ez az eredmény.
– A bemutatkozó interjúdban elárultad, az első magyarországi mérkőzéseden a DVTK Stadion kispadján ültél. Összehasonlítanád ezt a találkozót a múlt vasárnapi diósgyőri debütálásoddal?
– Nagyon sok különbség volt, ugyanakkor nagyon sok hasonlóság is. Mindenekelőtt most a DVTK mezét viseltem, végigjátszottam a találkozót, és ezúttal én is a győztes csapat tagja voltam. Ugyanakkor az első mérkőzést még a régi stadionban rendezték, ahol úgyszintén megtelt három lelátórész szurkolókkal, de az új stadionban ugyanannyi néző sokkal jobb atmoszférát tud teremteni, mert sokkal közelebb kerültek a játéktérhez. Meggyőződésem, ha minden mérkőzésen ekkora támogatást kapunk a lelátóról, akkor az pontokban is érezhető lesz a teljesítményünkön.
– Számodra mennyire fontos biztatás?
– Nagyon örülök, ha már a melegítés kezdetekor sok néző tartózkodik a lelátón, esetleg meg is tapsolják a játékoskijáróban megjelenő csapatot, de utána kikapcsolom a körülményeket. Kapusként szünet nélkül kell koncentrálni, mert különben nagy baj lehet. Nagyra becsülöm a szurkolókat, hogy eljönnek megnézni minket, de egyszerűen nincs idő az éneküket hallgatni. A mérkőzés után viszont fantasztikus együtt ünnepelni a győzelmet, bízom benne, már ma is újra részem lehet benne!
 |
| Branislav Danilović (Kattintásra galéria nyílik. Fotók: Szabó Krisztián) |
– Könnyen beilleszkedtél Diósgyőrben?
– Megmondom őszintén, az új klub, az új társak miatt úgy gondoltam, időre lesz szükségem. Ehhez képest, amikor beléptem az öltözőbe, csupa ismerős arcot láttam. Dejan Karan a szerb U19-es válogatottban volt csapattársam, Dušan Brković a DVSC-ben, Szabó Bence a Videotonban. Makrai Gáborral, Tamás Márkkal, Prosser Dániellel, Márkvárt Dáviddal és Óvári Zsolttal pedig Felcsúton játszottam együtt, ahol egy ideig Vincze Richárd is a stáb tagjaként dolgozott. Ez jócskán megkönnyítette az első heteket.
– Akkor nem kellett bemutatkoznod.
– Nem mindenkinek. Erről jut eszembe, hogy amikor megérkeztem Felcsútra, megkérdezték az öltözőben, hogyan szólítsanak. Mondtam, hogy otthon Baki a becenevem, mire kitört a nevetés. Utána gyorsan elmagyarázták a helyzetet, és kértek, válasszak másikat. Egyáltalán nem vagyok babonás (44-es szám is csak hozzám nőtt, biztosan más számmal a hátamon is ugyanilyen teljesítményt nyújtanék), de azóta a Danit is hozzá szoktam tenni, ha megkérdik, de azért sem haragszom, ha valaki Branislavot vagy Danilovićot mond.
– Említetted, hogy a korábban nem rendelkeztél magyar papírokkal, de ez mára megváltozott.
– A dédnagymamám a vajdasági Apatinban született, és a leszármazottjaként megkaptam a magyar állampolgárságot. De ettől függetlenül is szeretem Magyarországot, számtalanszor elmondtam, és még sokszor el is fogom, hogy mennyire jól érzem magam itt. Nagyon kedvesek velem az emberek, sem a pályán, sem a magánéletben soha nem tapasztaltam semmilyen negatívumot. Az már csak ráadás, hogy a magyar személyi igazolványnak köszönhetően már nem számítok külföldi labdarúgónak.
– Már Magyarországon tanultad meg a nyelvet, vagy otthon is tudtál néhány szót?
– Az első év rendkívül nehéz volt, mert nem beszéltem magyarul, ráadásul első alkalommal játszottam külföldön. A Videotonnál öt, Debrecenben kilenc délszlávval játszottam együtt, ami nem könnyítette meg a magyar tudásom gyarapítását. Végül Dušan Brković és Danilo Sekulić társaságában heti két alkalommal nyelvórára jártunk Debrecenben, ahol sikerült elsajátítani az alapokat. Azóta csak a mindennapi helyzetekben tanulok, és nem állítom, hogy jól beszélek, de igyekszem tökéletesíteni a tudásom.
– A csapaton belül milyen nyelvet használsz?
– Vegyesen a szerbet, az angolt és a magyart. Persze a mérkőzés hevében előfordul, hogy Polgár Kristófnak angolul szólok, de ebből még soha nem adódott probléma.
 |
| Branislav Danilović három nyelven irányítja a társakat (Kattintásra galéria nyílik. Fotók: Szabó Krisztián) |
– Játszottál már Magyarországon élcsapatban, és a kiesés elkerüléséért is. Mi a különbség?
– Egy jó csapat számára sok a kötelező győzelem, és csak néhány rangadót játszik a közvetlen vetélytársak ellen, míg egy kiesés ellen küzdő csapatnak minden mérkőzés élet-halál kérdése. A kapusok számára viszont nem is tudom hirtelen, melyik a jobb: 10-15 lövésből a lehető legtöbbet védeni, vagy egyből egyet kötelező megfogni. Az biztos, én nem ijedek meg a munkától, felőlem záporozhatnak a lövések.
– Rendszeresen látni az edzések után, hogy Andrusch József kapusedző ráadást tart neked.
– Amikor Diósgyőrbe igazoltam, megkérdeztem Józsit, hogy van-e lehetőség túlórára. Nagy örömömre igen mondott, és heti 2-3 alkalommal 20-25 percet rádobunk még az edzés végén. De ezen túl is imádok dolgozni, rendszerint elsőként érkezem az edzőközpontba, mert 50 percet mozgok a konditeremben. Néha erősítek is, de elsősorban a sérülések megelőzése miatt csinálom. Utána pedig a kapustársakkal a csapat előtt 15 perccel megyünk ki a pályára.
– A DVTK sokat passzol, időnként a kapust is bevonva a játékba. Ez – képzavarral élve – mennyire esik kézre neked?
– A modern labdarúgásban mindenhol elvárják a kapusoktól, hogy lehetőség szerint lépjenek be a játékba. Ezt kéri Fernando Fernández is tőlünk azzal a finomítással, hogy passzoljuk a hátratett labdát az üresen álló társnak, de ha letámad az ellenfél, akkor ne vállaljunk kockázatot, hanem inkább vágjuk ki a mezőnybe. Egy labdarúgó a pályafutása végéig képes fejlődni. Fiatalabb már nem leszek, de rutinosabb igen, és folyamatosan igyekszem javítani a rúgótechnikámat is.
– Két mérkőzést játszottál eddig a DVTK színeiben, milyen volt?
– A Honvéd ellen jó mérkőzést játszottunk, sokkal jobbak voltunk, mint a felkészülési mérkőzéseken, pedig az ellenféltől függetlenül minden bajnoki rajt nehéz. Nagyot küzdöttünk, megharcoltunk minden labdáért, teljesen megérdemeltük a sikert, ami jót tett az önbizalmunknak is. Egy kapus akkor is végigdolgozza a mérkőzést, ha végletes esetben akár egyszer sem ér labdába, mert együtt kell élni a játékkal, irányítani a védőket, zárni a szöget. A Honvéd ellen akadt dolgom, ráadásul a végén hosszú ívelésekkel próbálkoztak, amikor végig résen kellett lenni, de előtte is folyamatosan figyelni kellett, különösen a rögzített szituációk után. Úgy érzem, én is megdolgoztam a sikerért.
– Mi a véleményed az Újpest elleni találkozóról?
– Egyáltalán nem érdemeltünk vereséget! A mérkőzés java részében jól játszottunk, persze akadtak rosszabb periódusok is. Ha másként alakul a helyzetkihasználás, akkor akár más eredmény született volna, de az újpestiek sem reklamálnának, ha végül mindkét csapat egy-egy ponttal gazdagodott volna.
– Mit tehet egy kapus egy ilyen jól eltalált lövéssel?
– Obinna Nwobodo pontosan a sarkot találta el, hiába nyújtózkodtam, esélyem sem volt hárítani, a forduló gólját lőtte. Ilyenkor nem marad más, mint gratulálni kell az ellenfélnek.
– Mit vársz a szombati találkozótól?
– Szép és sikeres évet töltöttem el Székesfehérvárott, de ez már csak szép emlék, most már minden erőmmel a DVTK sikeréért küzdök. Tudjuk, hogy milyen erős csapat a Fehérvár, minden bizonnyal idén is a bajnoki címért küzdenek majd. A héten ezúttal is rendesen felkészülünk az ellenfél játékából, és ha továbbra is úgy játszunk, mint az első két találkozón, és kihasználjuk a helyzeteinket, akkor szép eredményt érhetünk el. Ennél többet soha nem mondok, mert ott lesz a pályán az ellenfél is, azt viszont megígérhetem, hogy nem fehér zászlóval utazunk, hanem a fogunk fehérjét akarjuk megmutatni.
Névjegy
Vezetéknév: Danilović
Keresztnév: Branislav
Születési idő: 1988. június 24.
Születési hely: Belgrád (Jugoszlávia)
Állampolgárság: szerb, magyar
Magasság: 190 centiméter
Poszt: kapus
Pályafutás
2019/2020 Diósgyőri VTK (NB I.) 2/0
2018/2019 Puskás Akadémia FC (NB I.) 15/0
2017/2018 Puskás Akadémia FC (NB I.) 3/0
2016/2017 Debreceni VSC (kölcsönben, NB I.) 29/0
2015/2016 Videoton FC (kölcsönben, NB I.) 25/0
2014/2015 Puskás Akadémia FC (NB I.) 27/0
2013/2014 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 17/0
2012/2013 FK BSK Borča (kölcsönben, Szerbia, SuperLiga) 11/0
2012/2013 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 5/0
2011/2012 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 22/0
2010/2011 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 8/0
2009/2010 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 1/0
2008/2009 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 6/0
2007/2008 FK Rad Beograd (Szerbia, PrvaLiga) 12/0
2004-2007 FK Rad Beograd utánpótlás