Igen
, akkor majd’ mindenki a Lenin Kohászati Művekben vagy a Diósgyőri Gépgyárban „dolgozott”. Nekem az LKM műszerészeinél találtak elfoglaltságot, többek között az egyaránt labdarúgó Hajas Imrével, Gál Bélával és Görgei Jánossal együtt. Nem kellett bejárnom, ha bementem, csak feltartottam a többieket. Annak a világnak az ecsetelésére mondom: csak mi, birkózók huszonegy sportállást foglaltunk el. Belefértünk a nagy kalapba, a két nagyüzemben vagy harmincezer munkavállaló serénykedett.
Soha nem akart elmenni Miskolcról?
Mehettem volna Szegedre és Csepelre is edzőnek. A feleségem, aki szintén sátoraljaújhelyi, viszont azt mondta, hogy ha már megszoktuk Miskolcot, akkor maradjunk – így maradtunk.
Hány éve lakik a kiliáni lakótelepen?
Öt évtizede, és csak egyszer költöztem, de végig ugyanebben a kerületben vagy inkább városrészen élek. Jól érzem itt magam, mert csendes, és a Bükk közelsége révén a levegő is kiváló.
Régen nem tartozik a DVTK kötelékébe…
Ennek több mint tíz esztendeje. Az igazat mondom: már nem fáj…
https://boon.hu/sport/helyi-sport/fenykoraban-huszonegy-sportallasuk-volt-3753100/