Timothy Snyder amerikai
történész létére Közép- és Kelet-Európa egyik legkiválóbb elemzője – élt is a régióban, és az angolon kívül jól tud franciául, németül, lengyelül és ukránul, továbbá olvas csehül, szlovákul, oroszul és belaroszul is. Ez azért nagyon fontos, mert eredetiben olvassa azokat forrásokat, amelyek alapján teljes magabiztossággal levezeti, hogy Vlagyimir Putyin az 1920-as években kiérlelt fasizmus programját tudatosan valósítja meg.
Ez a fő kiindulópontja a magyarul idén megjelent, eredetileg 2018-as könyvének, A szabadság felszámolásának, amelyben bemutatja, hogy a nyugati polgári demokráciára micsoda veszélyt jelent ez az ideológia. A párhuzamok Magyarországgal akkor is nagyon feltűnőek, ha a kötet egyébként alig említi Magyarországot.
A putyini fasizmus
Snyder nem csak összekapcsolja a 20. századi fasiszta teóriákat és a 21. századi politikai törekvéseket a mintázatuk alapján, hanem feltárja a közvetlen kapcsolatot, a szóhasználaton és a nyíltan átvett gondolatokon keresztül is. Olyan orosz és más európai fasiszta politikai gondolkodókat idéz a 20. század első feléből, akik egyáltalán nincsenek már benne a nyugati köztudatban, viszont a mai orosz vezetők rendszeresen hivatkoznak rájuk, műveiket újra megjelentetik, és emléktábláik előtt fejet hajtanak a politikusok. A nacionalista, autoriter, illiberális orosz rendszerre Snyder szerint elég pontosan ráillik az 1920-as évek fasiszta koncepciója. (Umberto Eco alapos kritériumrendszert határozott meg a fasizmus felismeréséhez, erről itt írtunk részletesen, nagyjából ezeket a jegyeket használta Snyder is.)
Ettől a fasiszta örökség újraélesztésének azonosítása nem elméletként vagy valami mániaként jelenik meg a könyvben, hanem történettudományi módszerrel készített bizonyításként. Még akkor is, ha egyébként a putyini ideológia hivatalosan nemcsak hogy elutasítja a fasizmust, de Ukrajnában saját állítása szerint éppen a fasizmus ellen harcol. (A szavak átértelmezése fontos eszköze az orosz propagandának, és ebben az esetben különösen fontos volt számukra, hogy párhuzamot alkossanak a második világháború és a mostani helyzet között, ahol Oroszország az áldozat, amit a Nyugat felől rátörő ellenség fenyeget. Miközben a valóságban orosz fegyverekkel orosz katonák robbantották ki a háborút 2014-ben.)
Snyder alapos forrásismeretét számtalan idézet és mutatja, például egészen meghökkentően sok példát hoz fel, hogy milyen sokat merítettek a mai orosz vezetők Ivan Iljin munkáiból (a filozófus a bolsevik forradalom elől menekült Németországba, és a fasizmus híveként reménykedett egy jobboldali orosz fordulatban sokáig). Snyder nem csak felsorolja, hogy az Ukrajna elleni katonai akciókat milyen titkosszolgálati vezetők szervezték, hanem végigolvasta és idézi korábbi interjúikat, cikkeiket, tanulmányaikat, amelyekben sokszor meglepő közvetlenséggel fejtették ki, hogyan kell működnie a hatékony propagandának, egy Iljin által is propagált politikai modell megvalósulása érdekében.
A könyv hat fejezete 2011-2016 között egy-egy év eseményeit veszi át, hogy bemutassa, hogyan alakult át a propaganda és a politika Oroszországban, Európában és Amerikában, de az eseménytörténet inkább csak kiindulópont, hogy három nagy gondolati egységet mutasson be: a kortárs orosz fasizmus ideológiai hátterét, az erre alapuló propaganda hatását az ukrajnai háború első két évében, és az orosz hatást Donald Trump amerikai elnökké választásában.
Közben mindhárom részben visszatér az a nagyon fontos gondolat, ami szintén a szerző józanságára utal: a szabadság felszámolása nem csak azért történik, mert az oroszok ekkora mesterei a világ megrengetésének, hanem azért is, mert a nyugati kapitalista rendszerek egyre igazságtalanabbak és hazugabbak lettek. A jövedelemkülönbségek a legtöbb kapitalista államban drámaian megnőttek, a felemelkedés lehetősége egyre kevesebbek számára adatik meg, az állami szolgáltatások silányulnak, és a 2008-as válság és annak kezelése fájdalmasan megmutatta, hogy a piac mindenhatóságába vetett hit hazugság, és így az erre hivatkozó politika is hiteltelenné vált.
Szükségszerűség és Örökkévalóság
A könyv legkevésbé sztorizgatós első harmadában Snyder megalkotja a „szükségszerűség” és az „örökkévalóság” politológiai fogalmait, az elsőt a piac mindenhatóságába vetett vakhit, a másodikat pedig a felvilágosodást elutasító önkény leírására. Mindkettő magabiztos kizárólagosságot hirdet, előbbi azt állítja, hogy egyetlen racionális megoldás van mindenre, de valójában csak a leggazdagabb szűk réteget szolgálja; a második pedig azt hazudja, hogy mindenki veszélyben van, és csak egyetlen vezér képes megmenteni a hazát, de valójában a veszély nem létezik.
https://444.hu/2019/08/20/amikor-a-mai-orosz-fasizmusrol-olvasunk-magyarorszagra-ismerhetunk