Tényleg árulók voltak-e a románok 1944-ben vagy reálpolitikusok?

Románia a németekkel együtt 1941. június 22-én belépett a Szovjetunió elleni háborúba, német segítséggel bevették Odesszát, harcoltak a Krimben, a Kaukázusban és Sztálingrád alatt két hadseregük semmisült meg. A királyi udvar ezt követően tapogatózó tárgyalásokat kezdett Barbu Stribei herceg vezetésével, előbb Kairóban, majd miután a szövik jelezték, hogy az oroszokkal kell megegyezniük Moszkvában. A szovjet feltételeket ekkor nem fogadták el, de ahogy haladt az idő, s verték őket a fronton, folyamatos volt a visszavonulás, majd 44 tavaszán már Moldvában, a Román Királyság törzsterületén dúlt a háború a király és köre valamint a polgári – nacionalista- pártok elhatározták, hogy kiszállnak. Ennek dátumát augusztus 26-ban rögzítették.

Igen ám, de a szovjetek augusztus 20-án megindították a nagyszabású Iasy- Kisinyov támadó hadműveletüket, s mivel a németek a páncélos erőiket nyugatra küldték ezért alig tudtak érdemi ellenállást kifejteni és a szovjetek két nap alatt több helyen áttörve már a német-román csapatok hátába jutva elfoglalták a Szeret és a Duna átkelőinek egy részét. Ekkor felgyorsultak az események Bukarestben.

Antonescu marsall, kondukátor a németekkel tárgyalva erősítést ígért és a frontra készült, I. Mihály király viszont a kezébe ragadta a kezdeményezést és előre hozták a kiugrást. Magához rendelte a kondukátort és megkérdezte, hogy hajlandó-e részt venni a kiugrásban. A nemleges válasz után a nemzetvezetőt letartóztatta a testőrség főparancsnoka, s ezt követően azonnal begyűjtötték a legfőbb fasiszta, németbarát politikusokat, majd bezárták őket a Román Nemzeti Bank páncéltermébe! A király magához hívatta a német nagykövetet, akivel közölte a tényt, hogy Románia kilép a háborúból, ami a németeket teljes meglepetésként érte ( a magyar felderítés már korábban jelezte mire készülnek Bukarestben, de a németek vakon bíztak Antonescuban és mószerolásként könyvelték el a magyarok jelzését).

Ezzel párhuzamosan új kormány alakult Sanatescu tábornok vezetésével, a román hatóságok lezárták a Bukarestbe vezető utakat, vasutakat, blokád alá vették (de ekkor még nem lőttek!) a német követséget, parancsnokságokat, raktárakat, bázisokat. A király és kísérete egy katonai konvojjal a Kárpátokba ment, biztos helyre. Este 10 órakor I. Mihály rádiószózatában bejelentette a katonai diktatúra felszámolását, a szövetségesekkel szembeni harc beszüntetését, csatlakozást a szövetségesekhez, valamint főparancsnokként elrendelte Észak-Erdély felszabadítását (vagyis Magyarország megtámadását). Tehát a vereség beismerése mellett megcsillantotta a nacionalisták legfőbb céljának a teljesítését.

Hitler amint értesült az átállásról dühöngeni kezdett, s elrendelte Bukarest bombázását, valamint a király és támogatói letartóztatását. A Bukarest elleni támadást, a front tartását. Igen ám, de az egyébként is átszakított front a románok kiválása után kártyavárként omlott össze ( 24-én a román vezérkar 24 órát adott a németeknek a kivonulásra – több német frontparancsnok azon volt, hogy vissza kell vonulni, amíg lehet és a Kárpátok vonalán védelembe átmenni). A nagykövet, von Killinger miután rájött, hogy hanyag munkavégzése is hozzá járult a sikeres kiugráshoz 24-én hajnalban öngyilkos lett, amivel viszont csak fokozta a német zűrzavart…

Az ország mélyében viszont csak Bukarestben volt érdemi német erő (főleg raktárak, parancsnokságok) és Ploestiben, az olajmezőt védő hadosztály – velük szemben két tartalékos román hadsereg. A fronton lévő két román hadsereg parancsnoka azt mondta a németeknek, hogy barátnak tekintik őket, de végrehajtják a király parancsát. Bukarest bombázása után Románia hadat üzent Németországnak, s megindult a két fél közti ellenségeskedés. A magyar határon a proklamáció után azonnal szórványos lövöldözés, összecsapások, román határsértések törtek ki, amelyeket a határőrség visszavert, de nem lépett román területre (szeptember 1-ig). Viszont a román hadsereg nem indított általános támadást Észak-Erdély „felszabadítására” – amelyre több magyarázat is van.

Ezzel szemben lerohanták az országban elszórtan lévő német raktárakat, katonai létesítményeket, megbénították a mozgásukat. Nagy mennyiségű fegyvert, lőszert, repülőket és tankokat is zsákmányoltak, amit azonnal felhasználtak a németek ellen!

Bukarestben a német csapatokat blokád alá vették (barikádokat építettek köréjük és a bevezető utakra). A Ploestiből Bukarestbe indult német csapatokat megállították a város határában. A németek csak jelentéktelen erősítést tudtak hirtelen légi útin küldeni. A Kárpátok hágóiban lévő német őrségeket is lerohanták a románok. Brassó környékéről mintegy ötezer erdélyi szász átmenekült Székelyföldre. A fronton a románok közreműködésével a Beszarábia déli részén lévő német csapatokat bekerítették és szinte teljesen megsemmisítették. Magyarországra csak csapattöredékek jutottak el. A szovjetek néhány nap múlva elérték Ploesti térségét és egy napos harc után elfoglalták a német hadigépezet legfontosabb kőolajbázisát. Augusztus 30-án pedig Bukarestbe értek, ezzel eldőlt a román kérdés és a Balkán sorsa is.

A magyar vezetés is összeült, s érdekes módon a katonákkal szemben a politikusok követelték a katonai megoldást. Ennek megfelelően szeptember 5-én támadásba lendült az Erdélyben állomásozó 2. HDS és Kolozsvár térségéből indulva mintegy 70 kilométert haladtak előre Torda vidéken. A szovjet előörsök viszont már ezen a napon Brassó térségében voltak, tehát elkésett az akció, hogy a Déli-Kárpátok hágóit lezárja. a magyar csapatok néhány nap után védelembe mentek át és a szovjet gépesített csapatok beérkezését követően elkezdődött a tordai csata. Annyi eredménye volt, hogy megakadályozta a Székelyföldet és Bukovinát kiürítő magyar-német csapatok bekerítését.

Néhány nappal később a 3.HDS. a Dél-Alföldön indult támadásba és a Maros mellett felfelé haladva bevette Aradot és vidékét, de a hegyek bejáratánál elakadt és nem tudta megakadályozni, hogy a szovjet páncélosok elözönöljék az Alföldet. Ezzel egy időben a bolgár határt átlépő szovjet csapatok lövés nélkül haladtak Szófia felé, ahol „forradalom” tört ki és Bulgária is kiugrott a háborúból és hadat üzent a németeknek – akik ennek hatására kiürítették a Dél-Balkánt.

Nos ezek fényében mindenki el tudja dönteni, hogy ki-kit árult el vagy sem. Azt azonban ne feledjük, minden ország vezetésének a dolga a nemzeti érdek érvényesítése.

Archív fotó – internet, a szovjetek megérkeznek Bukarestbe augusztus 30-án.

PS: Annyi kérésem van, hogy kulturáltan, a tényekkel kapcsolatban fejtsék ki a véleményüket! Itt nincs helye fröcsögéseknek!

Ha szeretne hasonló, érdekes történeteket olvasni, látogassa, kedvelje a Kazi világa blogot https://www.facebook.com/Kazi-vil%C3%A1ga-919849161427253