Két hónap múlva
újra választunk. Az ellenzéki pártok egyelőre meglepő hatékonysággal dolgoznak a jelöltállításon. Úgy tűnik, az a kilenc év, ami alatt egy tehetségesebb arc elvégzi a matek szakot és ledoktorál, nekik is elég volt ahhoz, hogy ezt az egy leckét elsajátítsák. A hírekben természetesen most is nagyobb hangsúlyt kapnak a súrlódások és viták itt-ott, de ettől még a projekt halad. Budapesten megvan az egyértelmű ellenzéki jelölt a főpolgármesteri székbe, és többnyire az egyes kerületekben is. Hogy a játék itt nem babra megy, azt jelzik a különféle vasalt és vasalatlan herék zavarórepülései: a fővárost elveszítheti a Fidesz, és ezt tudja.
A kutatások azt mutatják, hogy a kormánypárti előny szinte lineárisan olvad, ahogy a tanyáról felbringázunk a nagyközségbe, onnan a kisvárosba, és tovább. Minél több ember él egy csomóban együtt, annál kevésbé működik a varázslat – és a félelem –, amely Orbán Viktort és vazallusait hatalomban tartja. A feladat most ennek a lehetőségnek a kihasználása.
Utána pedig a megfejtése, végül a kiterjesztése. A jelenség egyáltalán nem hungarikum. A brit vidék szavazta meg a Brexitet eszement hazugságok és rágalmak hatására, az osztrák vidék húzta kormányra a Szabadságpártot – és tart ki mellette az után is, hogy a pártvezér kamerába mondta, hogy örömmel adná el a hazáját a Szovjetuniónak, akár az anyja hátán is. Moszkva és Szentpétervár növekvő undorral fordul el Putyin cárságától, de a muzsikok kitartanak. Bécs, Budapest és Berlin inkább játszik egy csapatban, mint Budapest és Kisvárda.