Tisztelt Bátyi Úr!
Tudjuk, hogy Városgazda nem a Nobel-díjasok előszobája. Még csak nem is az akadémiai tagsághoz vezető lépcsőfok. Na de azért nem lehetne valami alsó határt meghúzni? Nem afféle limbó lécet, ami alatt kell átjutni, hanem inkább fölötte.
A dilettantizmus a város bármely pontján tetten érhető, leszámítva a Győri kapuban az igazgatói íróasztalt.
Vegyük például górcső alá az egyetemi elágazásnál futó kerékpár(?)utat.
Eleinte ez kerékpárútnak volt kitáblázva, de a pingálók és a táblások közt megbomlott az összhang, mert a pingálók gyalogos szimbólumot is felfestettek.
Aztán nyilván nem a jó irány felé mozdultak, a táblások igazodtak a hülyeséghez, pedig az út szélessége nem engedi meg, hogy gyalog- és kerékpárútnak minősítsék.
Az emberek jó magyar szokás szerint itt rohangáltak le a domboldalon, erre jött egy éles elme, és lépcsőt álmodott a helyszínre, némi szélesítést is eszközölve a kereszteződésig tartó néhány méteren. Most a minőséget ugorjuk is, elvégre ahhoz már szokva vagyunk. Csakhogy nagyívű gondolkodónk, akit felelőtlenség volt a közútkezelés közelébe engedni, a lépcsőnél kihelyezett egy gyalog- és kerékpárút vége táblát. Onnan tovább le kellene szállni a kerékpárról és tolni? Elvették a kerékpárutat? Vissza kellene fordulni, és az úttesten hajtani fel a dombra? Vajon mi lehet a koncepció?
Két tanulság vonható le, az első, hogy a Városgazda emberei a számtalan lehetőség közül még véletlenül sem találják el a jót, mondhatjuk, hogy HHH, azaz hibát hibára halmoznak.
A másik, hogy amint a képeken látható, bármikor jár arra a Google autó, vizet mindig talál, a tócsa örök. Holott centiméterekre az árok, de a víz megmakacsolja magát, és nem mászik át a kis dombocskán. Amit percek alatt lehetne orvosolni. Ámbár a Városgazdának ez évtizedek alatt sem sikerül.
Miskolcért Másképpen, Városüzemeltetési munkacsoport