Életének 87. évében elhunyt
Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta az író családja.
Konrád Györgyöt hosszan tartó, súlyos betegség után otthonában érte a halál pénteken délután. Temetéséről később intézkednek; mivel 2004-ben Budapest díszpolgárává választották, a főváros Konrád Györgyöt saját halottjának tekinti.
Az író a magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja volt, művei egyebek mellett angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg.
Valahogy úgy érzem, hogy ez a 20. századi történelem Európában, Közép-Európában mindenféle elképzelések jegyében dúlt – de az áldozatok mindenütt felhalmozódtak, és nem ők akarták az egészet. A rögeszmék jegyében zajlottak az események, és mindegyiknek nagyon sok áldozata volt. Mindent, ami a történelemben megesik, érdemes az áldozat nézőpontjából nézni és megítélni
– mondta a történelemhez való viszonyáról egy 1998-as interjúban.
Konrád György annak nemzedéknek volt az egyik legismertebb írója, amelyik egész életében ezzel a 20. századi történelemmel birkózott. És valahol az is ennek része, hogy bár a közvélemény íróként ismerte őt, egyre inkább a közéleti megnyilvánulásai miatt figyeltek rá.
Konrád 1933-ban született Berettyóújfalun, módos, polgári zsidó családba. „Apám a hitközség tagja, neológ szemléletű zsidó volt. Ha szombatonként nem is, de péntek esténként eljárt a zsinagógába – én is ott voltam vele a páholyban. Kohanita volt, ő vitte a Tórát, ez nekem tetszett, és én is megérintettem. De azért alapvetően világi beállítottságú család voltunk anyám révén, aki nagyváradi polgárlány volt” – mesélte szüleiről.
Szülei világát 1944-ben elsöpörte a holokauszt, ami
NEMZEDÉKE ÖSSZES TÚLÉLŐJÉHEZ HASONLÓAN KONRÁD SZÁMÁRA IS ÉLETE VÉGÉIG MEGHATÁROZÓ ÉLMÉNY MARADT.
Szüleit letartóztatta és Ausztriába hurcolta a Gestapo, ami utóbb szerencsének bizonyult, mert a városka teljes zsidó lakosságát Auschwitzba vitték el, ahonnan nagyon kevesen tértek vissza. Konrád úgy tudta, hogy a zsidó elemiből, ahova járt, minden osztálytársát elvitték és megölték. Ő maga azonban a deportálás előtti napon fel tudott menni Budapestre, ahol nővérével, Évával együtt egy védett svájci házban túlélték a vészkorszakot. 1945 februárjában mentek haza Berettyújfalura, ahova júniusban a szülők is hazatértek – így lett a család egy elpusztított közösség viszonylag szerencsés túlélője. 2001-ben gyerekkori megpróbáltatásairól önéletrajzi regényben számolt be Elutazás és hazatérés címmel.
A következő évben Konrád Debrecenbe került, és a Református Kollégium diákja lett, majd egy évvel később a budapesti Madách Gimnáziumban folytatta a tanulmányait. A történelmi megpróbáltatások azonban nem értek véget, 1950-ben a berendezkedett kommunista diktatúra elvette szülei házát és üzletét, ezért ők is kénytelenek voltak a fővárosba költözni. Konrádot 1951-ben felvették az Egyetemi Orosz Intézetbe, de két évvel később polgári származása miatt kizárták. Tanulmányait azonban folytathatta a magyar szakon, ahol 1956-ban diplomázott. https://index.hu/kultur/2019/09/13/meghalt_konrad_gyorgy/