Nem veszek
fast fashion ruhát 1 évig (vagy soha többet?). Ami azt jelenti, hogy nem fogok a H&M-ben, Zarában, Mangóban, Bershkában stb. vásárolni. Helyette igyekszem jobban megbecsülni és kihasználni a már meglévő ruháimat (mert van rengeteg) vagy ha mégis szükségem van valamire, használtan veszem meg turiban. Miért fontos ez nekem?Mert ezeket a ruhákat távol-keleti országok gyáraiban készítik. Itt 80%-ban 18-35 év közötti nők dolgoznak, akiket sokszor bántalmaznak és embertelen körülmények között, éhbérért dolgoztatnak, de a gyerekmunka sem ritkaság. Én nem szeretnék egy ilyen rendszert támogatni a vásárlásommal.Ruhavásárlásban is túlfogyasztás van (mint ahogy minden másban). Egy ilyen üzletben hatalmas választék van, állandóan változnak a trendek és ezt követi a kínálat. Egy évben akár 20 új kollekciót is kitesznek a kirakatba, csak hogy kielégítsék a vásárlók igényeit. Az emberek többsége ruháinak majdnem felét soha életében nem veszi fel, mégis 60%-kal többet vásárolunk, mint 20 évvel ezelőtt.E mellett a textilgyártás az egyik legszennyezőbb iparág az olajszektor után: 1,2 milliárd tonna CO2-ot bocsát ki évente. Ez több, mint a nemzetközi légi járatok vagy a tengeri hajózás kibocsájtása. Egy kilogramm pamut előállításához kb. 3,6 kg szén-dioxid, 0,3 kg műtrágya; 0,3 kg növényvédőszer és 20 ezer liter víz szükséges. Egyetlen fehér póló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség. (Ez a mennyiség egy ember vízszükségletét több, mint 3 évig fedezné.)Ahogy egyre több ruhát gyártanak, egyre több szemét is keletkezik. Csak az USA-ban évente 14-15 millió tonna ruhát dobnak ki, és azoknak is, amik adományozásra, újraeladásra kerülnek, végül 84%-uk a kukában végzi. A szeméttelepen ruháink egy idő után bomlásnak indulnak üvegházgázokat termelve, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz, de komposztálódni nem tudnak a vegyi eljárások miatt, amelyeken átestek. A poliészter, amiből a legtöbb ruha készül, évszázadok alatt bomlik le teljesen.Érdemes belegondolni, hogy az olcsó ruhának mi az ára