Szombaton Rómában

hogyan „énekeltette meg” olasz közönségét Orbán Viktor, aki a Fratelli d’Italia jobboldali párt által szervezett immár hagyományos többnapos rendezvényen, az Atrejun lépett fel.

 

Előadása után pódiumbeszélgetésre is vállalkozott, amelyen a magyar médiahelyzetet ért brüsszeli kritikákról is kérdezték.

Orbán a válaszában először úgy kezdte: a média nagyon ingoványos terület, óvatosan beszél, mert van baja elég.

A helyzet szerinte az, hogy Nyugat-Európában a média nagy része lelkében, történetében, filozófiájában és értékrendjében meggyőződésesen baloldali és liberális. Ha csak az újságírók szavazhatnának egy parlamenti választáson, akkor a nyugat-európai országokban 90-10 arányban a baloldal nyerne – mondta. „Ez a helyzet” – szögezte le.

Amikor a műsorvezető közbevetette, hogy „az újságírók a dolgukat végzik”, Orbán azzal válaszolt, hogy ő ezt nem kritikának szánta, hanem megpróbálta leírni a helyzetet.

„Magyarországon ez nem így van, ha a magyar médiára vetünk egy pillantást, akkor a baloldalnak maximum 60, de inkább csak 50 százaléka van, és a keresztény-konzervatív jobboldalnak szintén 45-50 százaléka” – mondta.

Ez pedig komoly változást jelent az orbáni médiaérzékelésben, hiszen januárban, amikor hosszú idő után ismét kiállt a magyar újságírók elé, még azt mondta, hogy baloldali médiatúlsúlyt érzékel, és hogy valahányszor reggel felkel, konstatálja, hogy aznap is ellenzékben kénytelen majd dolgozni.

Ehhez képest ma már Orbán szemszögéből kifejezetten rózsás a helyzet, legalábbis az alapján, amit az olasz pódiumon mondott. Szerinte ugyanis ma „Magyarországon nem lehet összevissza beszélni, euróblablát, píszít beszélni”, „mert másnap a konzervatív sajtó megírja, hogy ez mekkora szamárság”.

„Magyarországon a különböző irányultságú nyilvánosság között van egy nyílt verseny”

– állítja Orbán, vagyis az ő beszédéről is megírják majd, hogy milyen fasiszta beszédet mondott, meg azt is, hogy milyen remek beszédet, aztán az emberek eldöntik, melyiknek hisznek.

Orbán szerint a píszí diktatúrájában élünk, tehát ha összehívnák az európai miniszterelnököket, és egy őszinte vitát kezdeményeznének, akkor az nem sikerülne, meg van határozva, hogy mit szabad és mit nem szabad mondani. Nem jogilag, hanem ha olyat mondanak, amit nem szabad, akkor össztűz alá veszik őket. „Az én európai miniszterelnök kollégáim ettől szenvednek” – mondta.