Utánajártam, és valóban így volt. A tavat az 50-es, 60-as években temették be, agyaggal megvédve az alatta elterülő karsztot. Miskolc lakóinak jelentős része azonban ma is innen, a Tavi-forrásból kapja az ivóvizet, tehát vízvédelmi területről van szó. Másfél évbe került, amíg az önkormányzat felmérte, hogy ez a terület az övé, és akár hasznosíthatná is, így pályázatot írt ki. Amikor sikerült megkötni a bérleti szerződést, először egyszerű tereprendezés, füvesítés volt a cél, de nem akart elfogyni a szemét. Hatvan (!) konténernyi veszélyes hulladékot szállíttattunk el (autógumit, építési törmeléket, azbesztet, régi tetőszerkezet darabjait). Amint elkezdődött a lápos, vizes terület lecsapolása és az elvezető árok, „patak” kialakítása, elszabadult a fantáziánk. Mindenki hozzátett valamit. Ma pedig már majdnem elkészült, hamarosan megnyílhat a most még elzárt terület egy része – meséli a vállalkozó.
Nem gazdasági számítás
Hozzáteszi: „sokszor kérdezzük, mit kaphatunk, mit adhat nekünk a város. Ez a park azonban nem erről szól, hogy mi mit adhatunk. Józan ésszel átlátható, hogy nem gazdasági számítás motiválta az alkotást. Egyrészt ez egy soha meg nem térülő üzleti modell, de az idelátogatók mosolya, boldogsága, öröme mindent megér!
A vállalkozó hangsúlyozta: Miskolc kifogyhatatlan a még megvalósításra váró, kiaknázatlan lehetőségekből: többek között ott a kilátó, Tapolca, a Csorba-tó környéke. Ehhez a parkhoz hasonlót azonban csak egyéni kezdeményezéssel lehet létrehozni, hiszen egyik városban sincs annyi energia, türelem, figyelem, hogy tudja, mikor melyik növényt kell permetezni, melyik bokrot metszeni, a fű mikor „éhezik” vagy szomjazik.
https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/mi-az-a-csodas-kert-a-var-toveben-3819189/